A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-05-11 / 15. szám

len vagyok a lap ottani kiadóhivatali teendőit teljesen leépíteni, illetve más irányban keresni valakit, aki mégis fontosnak tartja, hogy a lap eljusson az olvasók kezébe. Annyit sírtam, anynyit írtam önnek, annyiszor emlékeztettem a helyzet nehézségeire."

Ekkor Balogh Edgár a sarlósokkal együtt dolgozott ki — szokásához híven — „szélesvonalú” tervet a Korunk csehszlovákiai problémáinak megoldására. „Kedves Zoli, még júniusban levelet kaptam Gaál Gábortól, felkért, hogy a Korunk kiadóhivatali ügyeinek szlovenszkói részét illetőleg vállaljam a terjesztési munkát. Hivatkozott Rád, mint aki figyelmét rám fordította, modern terjesztési koncepciót kért. Miután a dolgot a Sarló tagjaival, akik ma már a Korunk munkatársai, meghánytam-vetettem, levelet küldtem Kolozsvárra, s a következőket terjesztettem elő: a terjesztés elkülöníthetetlen a kiadóhivataltól, ez pedig a szerkesztőségtől, amennyiben a Korunk ügyét a siker érdekében össze fkell tudnunk kötni Szlovenszkón a Sarló ügyével. Egy szélesvonualú munkafolyamatban tudok csak részt vállalni, s kis akciózásba még „provízió ellenében" sem bocsátkozom" — írja Fábrynak 1933 nyarán kelt levelében. (A levelet Fábry 1957-ben számos más irattal együtt kölcsönözte e sorok írójának lefényképezésre.) Amint Gaál leveléből kitűniik, Fábrynak aligha tetszett, hogy másra akarják bízni a rangos folyóirat csehszlovákiai képviseletét. Sándor László szóbeli közlése szerint Balogh Edgár csak 1935-ben, Csehszlovákiából való távozása után, Kolozsvárott beszélte meg Gaál Gáborral, hogy Sándorra bízzák az itteni képviseletet. Nyomós ok volt az is, hogy Fábry ekkor Állásfoglalás címmel a Korunkhoz hasonló lapot akart kiadni. Sándor Losoncon élt, barátja volt Fábrynaík és a sarlósoknak is, s a Korunkon úgy tüntették fel, hogy a lapnak szlovensrkái kiadóhivatalát vette át. A valóságban Fábry 1935-től a Korunknak inkább csehszlovákiai főmunkatársa maradt, s annak ellenére, hogy 1936-tól kezdve a legtöbb cikke a népfrontos Magyar Nap című napilapban jelent meg, a Korunkban is egyre több és értékesebb tanulmányt publikált, mert az antifasiszta népfront szinte szárnyakat adott írói fantáziájának. Fábrynak az 1935— 39 tevékenységéről megállapíthatjuk, hogy. elérkezett virágkorához, s a kor (az antifasizmus) is megtalálta benne a maga íróját.

Fábrynak Gaál Gábornak írt leveleit a címzett konspirációs okokból azonnal elégette, csupán öt rövid írása maradt fenn a kolozsvári Gaál-archívumban. Ezek azonban érdekes anyagot tartalmaznak az író életének arról a korszakáról, amelyről egyébként tudunk: a müncheni döntés utáni időszakból. Dél-Szlovákia elcsatolása és a fasiszta szlovák áfTam kialakítása után Fábry teljesen izolálódott s nyomorban élt, amint írja, még a levélbélyeget is kölcsönpénzből veszi. Ennek ellenére antifasiszta, kommunista szellemű cikkeket ír még a Korunk 1939-es évfolyamába is. A jarossizmus, az irredenta térhódításának veszélyeit leplezi le pl. a „Felvidéki szellem” c. tanulmányában (1'939. 2. sz.), Ady humanizmusát idézi példaként a Porta Hungaricában (1939. 9. sz.). Ugyanakkor már irigyli a félfasiszta román viszonyokat is, hisz Stász nemcsak fasiszta álfámba, hanem a hitleristák irányította német autonóm területbe, a szepességi Gauba kerül, ohol „úgy érezzük magunkat, mintha Thüringiában élnénk". 1939 decemberében eltűnik a neve a Korunkról, az író ekkor már az illavai várbörtön rabja. Amint a Palackpostában írja, csak 18 év múlva tudta meg, hogy Adyról szóló tanulmányának második része már el sem jutott a Korunk szerkesztőségébe.

CSANDA SÁNDOR E. MEŠKOVA felvétele

Fábry Zoltán kapcsolata a Korunk szerkesztőivel

fikájával. Fábry 1967-ben az Irodalmi Szemlében újra közölte a Sebezhetetlen menekülést, s korrigálva előbb Kassák-ellenes merev magatartását, majd így értékeli saját esszéjét: „Sok avult rögzítése ellenére is van benne valami, ami a kassáki költészet eredendő lényegét érinti és megőrzi." (234. o.)

Dienes mellett már 1929-ben levelezni kezd Fábry a Korunk másik szerkesztőjével, Gaál Gáborral is, akitől 31 levél maradt fenn a Fábry hagyatékban. (E levelek meg is jelentek a Kriterion Kiadónál Bukarestben, 1975-ben a Gaál Gábor levelek c. vaskos kötetben.) A (pvelek tanúsága szerint Gaál tette meg Fábryt (a Korunk impresszumán az 1929. 2. számtól feltüntetve) a csehszlovákiai szerkesztőség és kiadóhivatal vezetőjévé. Gaál és Fábry ekkoriban már egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a lap következetesen marxista szelleművé válik, s a hazai újságok szűk közlési lehetőségei után a stószi írónak is jut hely nagyobb esszéi és kritikus tanulmányai publikálására. Későbbi cikkekben Fábry hangsúlyozott elismeréssel szól Gaál Gábornak az ő írói fejlődésére gyakorolt hatásáról: „Kettőnket együtt emlegetnék, s én ilyenkor szorongva arra ogndolok: méltó vagyok-e erre a társításra? És a szorongó gondolat továbbgyűrűzik: mi lenne belőlem, ki, mi lennék, ha meghaltam volna, mind Gaál Gábor, és nem adhattam volna ki 1955 óta (ez halálának éve) azt a hat könyvet, melyek a figyelmet felém fordították?! Érdemes voltam-e, vagyok-e a megmaradásra, nem az ő helyét foglalom-e el, azt a helyet, amelyet ő azóta minden bizonnyal jobban és méltóbban tudott volna betölteni?... Gaál Gábor igazi

kritikus volt. Tucjó, látó és láttató, értő és értető, valaki, aki a kritikai funkció mindkét komponensét eggyé tudta olvasztani: írókat, műveket, bírált, de

úgy, hogy ezzel és így olvasóikat neveljen. Ezért volt nemcsak vérbeli kritikus, de nagy szerkesztő is." (Stószi délelőttök, 127—8.) A Fábryhoz írt Gaál levelek azért is értékesek, mert jórészt meg tudjuk belőlük állapítani, hogy a Korunkban névtelenül vagy rejtélyes szignóval közölt írások közül melyek származnak a stószi írótól. (Ezek legnagyobb része máig is ikiadatlan, — többségükben folyóiratszemlék és vitatkozó cikkek.)

Gaál Gábornak Fábryhoz írt leveleiről mór Balogh Edgár írt értékelést, s a barátságukat leginkább jellemző leveleket közölte is a Korunkban (1968. 1. sz.) A Varga Béla által rendezett Fábry-hagyatékból azóta előkerült újabb három Gaál levél, Ezekből a két (kiváló író közti átmeneti ellentétre is fény derül, s így árnyaltabbá, hitelesebbé válik Fábry és Gaál barátságának története. Az ellentét magva már. Dienes leveleiben is felmerül: a Korunk állandó anyagi nehézségekkel küzdött, s Csehszlovákiában kevés rendesen fizető előfizetője akadt. 1931- től Fábjy szerkesztette Az Utat a CSKP megbízásából, s ez olcsóbb és egyszerűbb (újságformájú) volt ugyan, de szintén pénzhiánnyal küzdött. Ettől kezdve a Korunk (kiadói és terjesztési problémáival kevesebbet tudott törődni, noha nagyobb lélegzetű írásai továbbra is ott jelentek meg. Gaál 1933-ban már szemrehányást tesz Fábrynak, s felveti a gondolatot, hogy másra kellene bízni a Korunk szlovákiai képviseletét: „Ha nem csinálja meg, kénytelisabban balra forduló folyóiratnak. E- zért ösztönzik Fábryt a Korunk szerkesztői állandóan új előfizetők szerzésére, elszámolásra. (Amint Dienes leveléből kivehető, a lapot a bukástól többször is kolozsvári mecénásai mentették meg.) A levelekből azt látjuk, a szerkesztő nemcsak a kéziratokkal, szerkesztéssel foglalkozott, hanem energiáját gyakran inkább kiadói és terjesztési problémákkal kellett elfecsérelnie.

Az is kitűnik a levelekből, hogy Fábry elvi álláspontja általában balosabb, radikálisabban marxista volt, mint a kolozsvári-berlini szerkesztőké. Ezért Dienes és később Gaál is többször figyelmeztette őt, hogy vegye tekintetbe a .lap helyzetét, amely Csehszlovákián kívül jelenve meg nyíltan nem hirdethetett „harmadikos propagandát" (értsd a Ilii. Internacionálé politikáját). E- mellett az is tény, hogy nemcsak Gaál, hanem már előtte Dienes is gyakran helyesen befolyásolta Fábry kritikai „lázongásait". Nemcsak arra nézve adott tanácsokat, mit és hogyan írjon meg a folyóiratnak, hanem kész írásain is javítgatott, s a Kassákkal való polémia kezdetén is helytállónak látszik Dienes érvelése: „De higgye el nekem, a Kassák cikk — nem tudom, lehet, hogy nincs igazam —, de én nem tudok mit kezdeni vele ... A kapcsolatok mindig csak a mondatok közé vannak elrejtve, sokszor nem világosak." A Sebezhetődén menekülést Fábry hét év múlva közölte a Korparancsban, s az expresszionista esszé számos része valóban nem világos. Hasonló szellemben ír Kassákról, később Gaál is, s Fábry álláspontja az övékénél baloldalibb, lényegében megegyezett a kommunista párt akkori Kassák-ellenes kri-21