A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-05-11 / 15. szám
A híres római ügyvéd várószobájában az ügyletek gondterhes arccal várják, hogy kinyíljon az ajtó s az ügyvéd kiszóljon: „Kérem a következő ügyfelet!“ Egyszerre csak felcsapódik a külső ajtó, átviharzik a helyiségen egy karcsú, szép és szemlátomást izgatott nő és soron kívül berohan az ügyvéd dolgozószobájába. — Mit óhajt asszonyom? — kérdi az ügyvéd s feláll az asztal mellől. — Egyelőre még, sajnos, kisasszony vagyok — igazítja helyre a hölgy. — Sandra a nevem. Mondja kérem, ügyvéd úr, mit gondol: joga van egy fiatalembernek ahhoz, hogy előbb házassági Ígéretet tegyen egy lánynak — azután pedig visszaszivja az Ígéretét? — Nyugodjék meg, kisasszony, foglaljon helyet — így az ügyvéd. Tenyerével lesimítja ezüstösen csillogó haját és megkérdi: — Ez a lány nyilván ön, ugyebár? Sandra bólint. — Hm ... Jogi szempontból nem tehet ilyesmit a vőlegénye... Ha csak el nem hidegült ön iránt. De ahogy önt látom, ez végképp lehetetlen! — Szó sincs róla, változatlanul szeret. Az egyetlen akadály: az apja! Az ügyvéd gúnyosan elmosolyodik: — Már megbocsásson, de miféle nyavalyás vőlegény az ilyen? Engem bezzeg, ha az ő helyében volnék, semmi sem tudna megakadályozni abban, hogy feleségül vegyem önt!... — Jó-jó, de én szegény lány vagyok ...- Ö pedig vagyonos családból való? A régi história! Annál inkább köteles állni a szavát. De hogyan vegyen el engem, ha az apja határozottan ellenzi? — Nagykorú a vőlegény? A lány bólint. — Akkor semmi szüksége apai beleegyezésre. — De az apja kitagadhatja az örökségből. — Lári-fári! — kiált fel az ügyvéd s népszónok pózába vágja magát. — Az ő fiát mindenkor megilleti a vagyon egy bizonyos része. — Sajnos, a vőlegényem annyira lél az apjától, hogy inkább feláldozza a boldogságát, mintsem felbőszítse ezt a fenevadat!... — Ne izgassa magát, kisasszony: legyőzzük mi ezt az alakot! Van bizonyítéka arról, hogy a fia megkérte a kezét? Levelek, tanúk? Van? Akkor remek! A kedves papa semmit sem tehet! A markunkban van a legény! Bebizonyítjuk, hogy maga a házasság reményében felmondta az állását! — De hát én ... — Nem számít! — az ügyvéd végig sem akarja hallgatni. — Hiszen felmondhatta az állását? Azonkívül, a vőlegénye visszalépése aláásta az egészségi állapotát... — De hiszen makkegészséges vagyok ... — Nem tesz semmit! Ezt csak úgy gondolja! Nemcsak én, hanem bárki, még egy középszerű ügyvéd is be tudja bizonyítani a tárgyaláson, hogy maga idegkimerültségben szenved! Hej, meglakol ezért a maga vőlegénye, illetve a kedves papája! Kétmillió lírát követelünk ettől a fösvény alaktól a magának okozott erkölcsi kár fejében! Még ha csak másfél milliót vasalunk ki belőle, maga ebből a pénzből is pompás lakodalmat csaphat a pipogya vőlegényével! — Másfél millió túl sok. Az induláshoz félmillió is elég lesz nekünk ... — Eszébe se jusson kevesebbet elfogadni! A mai infláció mellett! Hallgasson rám, és akkor az esküvőn én mondom az első pohárkőszöntőt a bájos menyasszonyra! — Nem, nem! Félmillió is elég lesz nekünk. Befizethetünk lakásra, valami bútort is szerezhetünk belőle ... Legfontosabb az, hogy minél hamarább ideadja nekünk ezt a pénzt! — No de ... miért én adjam a pénzt? Sandra cuppanós csókot nyom az ügyvéd arcára és nevetve mondja: — Ö, elfelejtettem említeni, hogy a vőlegényem: az ön fia! De mi lelte, kedves uram? ... Rosszul van? ... Fordította: Gellért György Illusztráció: Král Klára FELEKI LÁSZLÓ: AFORIZMÁK # Nehéz rangsort felállítani az irodalomban, a legtöbb Író mégis kíváncsi arra, hogy ki a második legjobb író a világon. 0 Nem jó, ha az írót sofőr viszi ki az életbe. 0 Nagyon jó Írónak kell lenni ahhoz, hogy valaki rossznak találja azt, amit írt. 0 Van író, aki nem akar semmit sem mondani a világnak, inkább azt szeretné, ha a világ mondana neki valamit. 0 X tehetségéről eltérők a vélemények. Ű jó írónak tartja magát, mások rossznak. 0 A dilettáns erőszakosan fejezi ki magát. 0 Gazdag, tartalmas írás! A tehetségtől eltekintve, minden van benne. 0 Z kritikus nem eléggé művelt, magyar szavakat kever a cikkeibe. 0 A mai költő meg nem értés után vágyik. 0 Senki sem tudja, meddig él, ezért igyekezzék röviden kifejezni magát. 0 Sok kritikus nem értékeli, hanem kitünteti bírálatával a művet. 0 Napjainkban olyan nagy az irodalmi kereslet, hogy nálunk egyetlen tehetségtelen író sem kallódik el. TT 22
