A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-05-11 / 15. szám
gyártmányú gépek köröznek hatalmas acélmadarakként egyetlen férfi körül, aki biztos kézzel, határozott mozdulatokkal irányítja a munkát. Bohumil Š o b a t a, a CMI TS 500- as típusú nagyteljesítményű útegyengetö gép „személyzetének" vezetője ez a sötét hajú, fürge mozgású fiatalember. Barátságosan kezet szorít az igazgatóval, aztán mosolyogva hozzáteszi még: minden rendben, jó ütemben haladunk, csak az időjárás maradjon ilyen! — és máris újra a gépek felé fordul. Tehergépkocsik ütegállás nélkül szállítják a földet és a kavicsot, hengerek simítják el az egyelőre még túlságosan hepe-hupás útfelületet, hogy aztán már akcióba léphessen a sztráda építőinek büszkesége: a finiser, azaz a CMI TS 500-as típusú útegyengető gép, mely talán az emberi szemnél is pontosabban — milliméternyi pontossággal végzi munkáját! — A Szovjetunióban már esztendők óta eredményesen alkalmazták ezt az amerikai gyártmányú útegyengető gépet, amikor úgy döntöttünk, hogy a hazai autópályák építésénél is megpróbáljuk alkalmazni a CMI védjegygyei ellátott finisért — mondja Novotny mérnök. — A kísérlet nálunk is bevált, úgyhogy jelenleg két ilyen nagyteljesítményű útegyengető dolgozik hazánkban. Az egyik a „sztráda" Prágakörnyéki szakaszán, a második finiser pedi Kúty és Malacky között végzi az autópálya építésének nagy műszaki pontosságot igénylő felületi munkálatait. A CMI útegyengetö gép Szlovákiában először Bratislava és Szene között, a tavaly decemberben elkészült pályaszakaszon mutatkozott be. Átlagos napi munkateljesítménye egy kilométer, feltéve persze, ha nincs fennakadás vagy egyéb zökkenő az anyagellátásban. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a tehergépkocsiknak tulajdonképpen szünet nélkül kell szállítaniuk a finiser hatalmas, közel tizenöt méter szélességű „gyalui" alá a kavicsot, földet vagy a nyersbetont. — Az eredeti terv szerint 1978 őszén kellene átadnunk a forgalomnak ezt a nyolcszáz méter híján 25 kilométernyi pályaszakaszt — fordul felénk újra B. Šabata. — Kötelezettséget vállaltunk azonban, hogy néhány hónappal lerövidítjük ezt a határidőt, és állni szeretnénk a szavunkat! — Mi szükséges ehhez? — szalad ki a számon a suta kérdés. A fiatalember elmosolyodik, pillantása a távolba szökken és tréfára fogja a szót: — Elvégezni minden hátralévő munkát... — mondja vidáman, de aztán pontosabb választ is ad. — Több mint 11C ezer köbméternyi földet megmozgatni Malacky és Moravský Ján határában, befejezni a sekulei felüljárót néhol már csak egy-, de szakaszonként még több rétegben alapozni, lerakni majd a felületi útburkolatot és még az apróbb befejezési munkálatokat is elvégezni. De azért tartjuk az ígéretünket! — Azért is rendkívül fontos, hogy mielőbb elkészüljön a Malacky — Kúty közötti szakasz, hogy 1980-ban a Prága és Bratislava között épülő autópálya teljes hosszában megindulhasson a gépkocsiforgalom. A két fővárost összekötő autópálya megépítése a hatodik ötéves terv egyik központi fontosságú feladatának számit — toldja meg még a fiatal csoportvezető szavait Novotný mérnök is. Aztán terepjáró gépkocsin végigjárjuk a most épülő, közel negyedszáz kilométernyi pályaszakaszt. Ahol magasabbra csap a gomolygó porfelhő, ott földgyaluk, hengerek, dömperek és más tehergépkocsik, daruk és földkotrók dolgoznak. A gépek irányitókara vagy kormánykereke mögött szinte mindenütt fiatal, harminc év körüli munkásokat látni. Nehéz, férfias munkát végeznek, hiszen esöalacky és Kúty között, a dimbesdombos táj madárfüttyös erdőivel szegélyezve, széles szalagként kígyózik az épülő autópálya sárgásfekete csíkja. Első pillantásra az erdők közé „vágott" földsáv sárgásfekete csíkja egyhangúnak tűnik. Természetesen, a kereken huszonnégy kilométernyi szakasz teljes hoszszában nem dolgozhatnak egyszerre az útépítők... Ján Novotný mérnöknek, az Autópályák Építkezési és Fenntartási Igazgatósága szlovákiai igazgatójának társaságában azonban alig teszünk meg mintegy másfél-kétezer méternyi utat, máris megpillantjuk a serényen dolgozó utászok első csoportját. Igaz, embert itt sem nagyon látni, ám gépet viszont annál többet I S elég csupán néhány percig figyelni a megállás nélkül folyó munkát, hogy az ember rádöbbenjen: itt bizony a gép az igazi úr, segítsége nélkül aligha mennének valamire is az útépítők. Ezért hát naphosszat visszhangzik a motorzúgás, sőt, néhány fontosabb és munkaigényesebb szakaszon éjjel sem csitul a zaj. Szovjet, svéd, nyugatnémet, amerikai, magyar és természetesen hazai ■s 16
