A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-05-11 / 15. szám
elfelé baktatok a lépcsőn. Minden fordulónál megállók egy pillanatra, szemem megpihen a falon függő tablókon. Akik visszanéznek rám, még gyerekek; de a fiúk tekintete mór férfias, s a lányok mosolyába is mennyi felnőttes komolyság vegyül I Váratlanul felberreg a csengő. Véget ért a második óra. A folyosó egyszeriben megtelik hangos kiáltásokkal, ajtók csapódnak, üde karcsú lányok és nyurga fiúk szaladnak el mellettem nevetve. Óvatosan a fal mellé húzódok, nehogy magukkal sodorjonak. Annak az osztálynak az ajtaján, ahonnan kirajzanak ez olvasható: IV. A. Tehát nemsokára ők is érettségizni fognak, állapítom meg magamban, s elmosolyodom. Ki gondolta volna? Szuh Kálmánt, a nagymegyeri (čalovoi) magyar tannyelvű gimnázium igazgatóját a tanáriban találom. Az igazgatói irodába invitál, hellyel kínál, aztán elnézést kér, elsiet, majd nemsokára visszajön, felemel egy könyvet az asztalról, kiszalad vele, ismét bejön, leül — és csak ekkor kérdezi meg: — Hát mi járatban mifelénk? Röviden elsorolom jövetelem okát: érettségire készülő, egyetemen, főiskolán tovább tanulni kívánó diákokkal szeretnék elbeszélgetni. Az igazgató beleegyezően bólint. — Előbb azonban szeretnék önnek feltenni néhány kérdést — folytatóm. — Hány diók érettségizik is az idén? — Hetven. — S az egyetemre, főiskolára jelentkezők száma? — Harmincnégy. — Nem kevés ez? — Tény, hogy vannak olyan — elsősorban szlovák oktatási nyelvű gimnáziumok, ahol az arány jobb, én azonban úgy érzem, ez az ötven százalék a mi esetünkben reális. Mert a kérdést így is fel lehetne tenni: Mi a jobb? Ha kevesebben jelentkeznek, de aki jelentkezik az bejut az egyetemre (tovább tanulni akaró diákjaink 90—95 százaléka sikeresen túljut a felvételin), vagy az, ha többen jelentkeznek, de csak az 50—60 százalékuknak sikerül megcsinálni a felvételi vizsgát. Tudom, sok esetben nem a tehetségen és a tudáson múlik a dolog, hiszen azok száma, okik tovább tanulhatnak korlátozott, de így is leszögezhetjük a végeredményt — az egyetemre, főiskolára bejutottak számát — véve alopul, hogy semmivel sem vagyunk rosszabb helyzetben azoknál az iskoláknál, ahol az érettségizők és tovább tanulni akarók aránya nagyobb volt, mint nálunk. Az eredmények igazolják, hogy diákjaink nem elfogultak önmagukkal szemben, döntő többségük pontosan tudja mire képes, mihez van elegendő ereje, kellő tehetsége, s ezért választása megfontolt, reális. Hogy ez így van, abban persze nem kis szerepük van a pedagógusoknak is, akik különböző tanácsokkal, megfigyelésekkel, négyszemközti beszélgetéssel járulnak hozzá, hogy a diákok ezt a helyes önismeretet kialakíthassák. Többször megtörtént, hogy XY-t lebeszéltük orról, hogy ölyan pályát válasszon, amely számára vonzó ugyan, de nincs kellő adottsága hozzá. Ritkábban, de az is megtörtént, hogy másvalakit viszont buzdítanunk kellett: tehetséges vagy, jelentkezz bátran. — Az elmondottakból az is kitűnik, hogy a magyar iskolában érettségizett diók nincs hátrányos helyzetben a felvételi vizsgán ... — Valóban nincs, de ez annak is köszönhető, hogy nagy súlyt fektetünk diákjaink oktív szlovák nyelvtudására. Ebben az iskolaévben vezették be hivataloson a magyar gimnáziumokban azt a tantárgyat, amit úgy neveznek, hogy szakkonverzáció (megjegyzem, mi ezt a tantárgyat — kísérlet céljából Szuh Kálmán a nagymegyeri gimnázi um igazgatója Németh János a IV. C osztályfőnöke Ä re, főiskolára készülő negyedikes — Deák Irén, Vörös Erzsébet, Gaál Ilona, Németh Mária, Németh Gabriella, Lukovics Györgyi, Szeghy Aranka, Szabómihály Attila, Varga Gyula — ül mellettem az igazgatói irodában. Tanárok nincsenek jelen, tehát „négyszemközt" beszélgethetünk.) 0 Féltek az érettségitől? — Hajaj! — sóhajtanak többen is. — Mit nem adnék azért, ha tudhatnám, mi lesz írásbelin. A szóbeli már nem is olyan vészes. — No én ezt azért nem állítanám ilyen határozottan — replikázik az egyik kislány. — Képzeld el, ha a csehszlovákiai magyar irodalmat húzod ki a szóbelin! Rengeteg név, könyveim, mindenféle életrajzi adatok, a tankönyvben meg jóformán semmi sincs róla. Varga tanár elvtárs — aki több hazai magyar írót, költőt személyesen ismer — sok érdekes dolgot elmondott ugyan, de ez még így is kevés. Szerintem a magyar iskolákban több figyelmet kellene szentelni a csehszlovákiai magyar irodalomnak, elvégre ez az irodalom áll hozzánk a legközelebb. (Egyszeriben élénk vita kerekedik. Fábry Zoltán, Győry Dezső, Rócz Olivér, Tóth László, Kulcsár Ferenc, Varga Imre nevét hallom — sajnos nincs lehetőségem a beszélgetést közreadni.) 0 Mi a véleményetek általában a diákokról? Ki szerintetek a jó diák? — A jó diák szorgalmas, rendszerető, segítőkész ... — Nem jó az a diák, aki magol, aki A-tól Z-ig elfogadja mindazt, amit a tanártól hall, annak ellenére, hogy titokban kételkedik vagy nem ért valamit. Szerintem ha ez vagy az nem világos, arra rá kell kérdezni, sőt az se baj, ha vita támad, abból csak mindenkinek haszna lesz. — A jó diák nem megtanulja, hanem . megérti a tananyagot. Sok adatot elfelejthetünk, a lényeg azonban a fejünkben marad. jegyzi meg tréfásan valaki, majd komolyra fordítja a szót. — Azt hiszem mindnyájunk nevében elmondhatom, hogy sokat kaptunk tanárainktól, a nagymegyeri gimnáziumtól'. Senki sem pihenhetett a babérain, mindig komolyan kellett készülnünk, s olyasmi nem igen volt, no most nem tudod úgy a leckét, mint máskor, de mert jó tanuló vagy hát elnézem neked. Kíméletlenül megkapta a rossz jegyet bárki, aki nem jól felelt, függetlenül attól, hogy addig hogyan tanult. Voltak, akik emiatt morgolódtak, de utólag ők is rájöttek, hogy csakis így lehet Vajon sikerül-e? —• már öt évvel ezelőtt bevezettük). Hogy világos legyen miről is van szó, elöljáróban el kell mondanom, hogy az egyes órákon a tanulók a magyar szakkifejezések mellett megismerkedhetnek a szlovák szakkifejezésekkel is. A szakkonverzáció azt a célt szolgálja. hogy ezeket a szlovák szakkifejezéseket a gyerekek az élő beszédben is alkalmazni tudják. A diákok beülnek például a kémiai előadóterembe, de az órán nem magyarul hanem szlovákul beszélgetnek. A tanár ilyenkor nemcsak arra ügyel, hogy szakmailag helyes legyen az, amiről szó van, hanem arra is, hogy a szlovák nyelv szabályait is betartsák a tanulók. * * * (Kilenc érettségi előtt álló, egyetem0 Milyen a jó pedagógus? — Megérti a diákok problémáit és sohasem feledkezik meg arról, hogy valamikor ő is volt diák. — Szigorú, de igazságos ... — A jó tanár világosan, lényegretörően magyaráz, előadásából egységes kép alakul ki a problémáról, a másik oldalon viszont megköveteli a tudást, de nem kéri szószerint az elmondottakat vagy a könyvben leírtakat, mert akkor meg elköveti azt a hibát, hogy megakadályozza a diákok önállló gondolkodását. 0 Mit gondoltok, jól felkészített benneteket a gimnázium arra, hogy sikeresen folytathassátok tanulmányaitokat az egyetemen vagy a főiskolán? — Az majd kiderül a vallatásnál — és érdemes csinálni. — Többen is mondták nekem, hogy nehézségeim lesznek a szlovák nyelvvel a felvételi vizsgán. Igaz, nem beszélek úgy szlovákul, mint a szlovák anyanyelvűek, de mindent meg tudón mondani — a szakkifejezéseket is ismerem — mégha olykor be is csúszik egy-két nyelvtani hiba. S azt hiszem, a többiek is így vannak vele. Meg kell mondanom, nálunk nagyon komolyan veszik a szlovák nyelv tanítását, s ez így helyes. 0 Egy önmagától kínálkozó kérdés: ki hol szeretne továbbtanulni és miért választotta azt a pályát? — (Deák Irén:) Szeretem a történelmet és a pedagógusi pálya is érdekel, ezért jelentkeztem a Komenský Egyelem történelem-polgári-nevelés szakára. Tudom — mert tanáraim fi-12
