A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-05-04 / 14. szám

még ötven év alatt sem érnek el olyan vastagságot és magasságot, hogy ipari célra hasznosíthatók lennének. Egyik-másik fafajtának 60—80 évre van szüksége, hogy elérje a hasznosítható mennyiséget. Ehhez a gyorsan növő fafajtáknak megfelelő talajon mindössze 14—16 évre van szükségük. De ez csak a dolog egyik oldala. Mert lényegesen többet nyom a latban az, hogy ezek a gyorsan növő fák már a telepítés utáni hatodik év végén elérhetik a 17—18 centiméteres törzsvastagságot, s ezzel alkalmas nyersanyagot szolgáltatnak a cellulóz- és papírgyártás számára.

A 6—7 év alatt ipari célokra alkalmas, 17—18 centiméteres vastagságúra fejlődő fák nem a természet ingyenes odományai. Igaz, hogy ezt a menynyiséget a talaj adja, de hogy adhatja, amögött az erdőgazdasági szakemberek, tudósok erdőmunkások stb. egész serege áll.

De most már hadd következzen az, cmiérl valójában az írógéphez ültem. Egy egyszerű mondattal: Kell az erdő. Illetve a fa és az erdő. Az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) felmérése szerint az ezredforduló táján a világ fatermék-szükséglete megközelítőleg

legnagyobb szállító a Szovjetunió, Eszak-Amerika és a trópusi országok. De meddig? Hiszen a fejlődő országokban az aránylag gyors ütemű építkezések meg sok más tényező miatt a fakitermelési szükséglet és az újratermelés között évről-évre csökken a különbség. Ezzel párhuzamosan Európa importlehetőségei is csökkennek. Intenzívebb erdőgazdálkodásra van tehát szükség, mindenekelőtt Európában.

De mi a helyzet nálunk? Nézzünk meg néhány adatot. Olaszországban az egy lakosra jutó átlagos erdő, illetszonfa termőterületének bővítéséről, az erdőfejlesztés intenzitásának növeléséről van szó erdőgazdaságunk távlati programjában, hanem ennél sokkal többről: az erdőnek, mint üdülőterületnek fejlesztéséről. Hiszen — mint mondottuk — az erjjő, a zöld övezet a nagyvárosok tüdeje, ezért rendkívül fontos a környezet egészségesebbé tétele szempontjából.

Az utóbbi két és fél évtizedben, a nagyarányú ipartelepítés és a motorizmus gyors ütemű térhódítása következtében az ipari központok környékének a nagyobb városok levegőjének és a folyók nem kis részének szennyezettsége is igen nagy mértékben megnövekedett, egyes helyeken meghaladva az elviselhetőség mértékét. Emberközpontú szocialista társadalmunkban ha a szennyeződést lényegesen csökkenteni még nem is tudtuk a központi szervek erélyes intézkedései nyomán bizonyara javulni fog a helyzet. De térjünk vissza az erdőhöz, a fához, a parkhoz.

Szlovákiában jelenleg több mint százezer hektár a védettnek nyilvánított terület, az ún. parkerdő s ez a közeli években még legalább feleannyival bővül, főképp a városok, gyárak, vízgazdasági szempontból fontos területek környékén. Tehát az ember egészségének szolgálatában a természet vénégy es fél milliárd köbméter lesz évente. De hogy ennek a szükségletnek a kielégítéséhez mennyi kitermelő fa áll majd addigra rendelkezésre azt a szakemberek megközelítően sem tudják számokban kifejezni, mert hiába végzik a felmérést a legkorszerűbb módszerekkel (légi fényképezés, próbamérések stb. a dzsungelek, tajgák nem egykönnyen árulják el, mennyi is valójában a fakészletük.

Európa esetében — ez már közelebbről érdekel bennünket — a legkevésbé sem rózsás a helyzet. Ugyancsak a FAO szerint 2000-re 630 millió, más becslések szerint 780 millió köbméter fára lesz szükségünk. A jelenlegi szükséglet 415 millió köbméter. Európa fából most is behozatalra szorul. Ha a 2000-re feltételezett szükségletből csak a kisebbik számot veszem alapul, a jelenlegi behozatalnak a háromszorosára kell növekednie. Mert a pillanatnyi állapotból csupán annyira lehel következtetni, hogy 2000-ben megközelítőleg 412 millió köbméter fa kitermelésére lehet számítani. Ezt ugyan 40 millió köbméternyi mennyiséggel megtoldják a felhasználható hulladékok. A többit Európának importálnia kell. A

ve fás terület 0,12 hektár. Nyugat-Németorszógban 0,13, Svájcban 0,20 hektár. Nálunk több mint 0,40 hektár. Jelenleg. Az ezredforduló idején majd több jut, annak ellenére, hogy a fakitermelés mennyisége lényegesen növekedni fog, hiszen ezt főleg a cellulóz- és papírgyártás, de az egyéb téren is várható igények növekedése egyenesen megköveteli. Nos, akarva, nem akarva, újra a statisztikához kell fordulni, ha bizonyítani akarok. Harminc év alatt 1975-ig 86 701 hektárra növeltük az erdők területét Szlovákiában. A távlati terv szerint 1990-ig újabb 90 ezer hektár területen telepítünk fákat. Nem a szántóterület rovására. Részben nagy teljesítményű rigolirozó gépekkel tesznek faültetésre alkalmassá hegyvidéki területeket. A másik rész az árterületek erdősítése, olyan helyeken, ahol minden más növény örök bizonytalanságban lenne, a gyors vógásfordulatú fafajtáknak meg egyenesen kincsesbánya a víz közelsége.

Szlovákia területének jelenleg 38 százaléka erdősített. Ez 1990-ben megközelítőleg 40 százalékra növekszik. A szükséglet is ezt kívánja. Nem csupán a faipari feldolgozásra kerülő, ún. hadelmét, a levegő, a vizek szennyeződésének meggátlását, a zajártalom, füst csökkentését, a dolgozó s pihenni vágyó ember számára egészséges környezet biztosítását célozzák ezek az intézkedések.

Előrelátó gondoskodás ez az emberről. 1968-ig egy-egy dolgozó nálunk évente átlagosan 81 szabadnappal rendelkezett. Azóta bevezettük a heti átlagos munkahetet. A távlati tervek szerint 2000-ben már csak négynapos lesz a munkahét és hétórás a munkanap. Ezeknél is jelentősebb a tervezett 12 hetes szabadság. Hogy ezek csak álmok? Szocialista hazánkban a kommunista párt bölcs vezetésével politikai-társadalmi-gazdasági téren eddig még minden „ólmunkat" elértük.

S így a környezetvédelem mellett a szabadidő célszerű felhasználása, az aktív pihenés szempontjából Is egyre nagyobb jelentőségre tesznek ,zert az erdők, zöld övezetek. Védelmük, fejlesztésük tehát mindannyiunknak közös érdeke.

HARASZTI GYULA

Képek:

L. Redlinger, Kontár Gy.p Rakovský F.,

M. Borský, P. Haško

17