A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-05-04 / 14. szám

Évszázadokon, évezredeken át ezer és ezer művészt ihletett alkotásra az egyszer szűzies szépségű, madórdalos, máskor pokolian félelmetes erdőrengeteg. A természetimádókat rügyfakadástól lombhullásig min dig csábítgatja az örökké mesélő erdő, de a bátrabbakat a zimankós tél sem . ijeszti el egy kis kirándulástól. Azok száma sem kevés, akik tudatosan keresnek tüdőtágító pihenést vagy a fizikai, szellemi megerőltetéssel járó fáraatsógtól gyógyulást, felüdülést a fák társaságában.

Az erdő tehát nagy érték. A nagyvárosok, az emberi környezet tüdeje. Azt persze nem állíthatjuk, hogy valamenynyien egyformán érfékeljük, becsüljük az erdőt. A vadásznak például egyenesen édenkert. Az erdőmunkósnak aligha az ózondús levegő jár az eszében a munka- és kenyérkereső helyén. Az erdészeti szakembereknek termő terület, amelyen a tervek szerint kell gazdálkodni, termelni. Természetes, hogy azoknak is mást jelent az erdő, akik a kitermelt faanyagot dolgozzák fel. Egy bizonyos, hogy a fafeldolgozo iparnak, a cellulóz- és papírgyáraknak, a bútoriparnak, az építő iparnak stb., az erdő és termékei a fa már mennyiségi és anyag-minőségi szempontból jön számításba.

Harminc évvel ezelőtt még a legszigorúbb rendszabályokkal sem akadó lyozhattuk meg, hogy a háború okozta károk helyreállításához elengedhetetlenül szükséges famennyiség biztosításához az évekre beütemezett vágástervvel szemben olyan területen is vágják az erdőt, ahol más körülményei« között az ilyen fakitermelés „rablógazdálkodásnak" számított volna. S az újjáépítés mellett — elsősorban a Februári Győzelem utón — addig soha nem látott ütemben indult meg a gyárak és egyéb létesítmények építése. Rengeteg fára, faipari termékre volt szükség. Veszélyesen csökkent az erdők faállománya. Nem az erdő területe csökkent. Mert a letarolt területeken — ültetéssel, természetes maghullással, sarjasztással újra fásítottak de a korábbi állományt még nen*. sikerült teljesen elérni, ehhez évtizedekre van szükség, még akkor is, ha a korszerű erdőgazdaság. a gyorsan növő nyár- és fűzfafélék termesztésével a hagyományos fákhoz viszonyítva egy nyolcad időre is le tudja rövidíteni a vágásfordulatot.

Igen ám, de szerte az országban mennyi olyan alkalmas területet találunk ahol, ezeknek a gyorsan növő fáknak az igényeiknek megfelelő „ágyat készíthetünk. Természetes, hogy a gyors növekedéshez elsősorban megfelelő táplálékra van szükség. A növény a tápíálékot vízben oldva veszi (el. Gondolhatnánk, hogy akkoi ezeknek a gyorsan fejlődő fáknak a

hegyvidéken a helyük, ahol úgyszólván naponta esik az eső. Csakhát az az igazság, hogy a sziklás hegyoldalak a bőséges csapadékot „könnyelműen" futni hagyják le a rónákra. A hegyoldalakon a dús lombú fák és az arasznyi avar annyit mégiscsak viszszatartanak a bőséges csapadékból és méginkább a gazdag harmatból, hogy az ott otthonos fák abból is megélnek. De telepítsünk csak oda olyan nyárfafajtókot, amelyek egészen másféle talajt, sőt más éghajlatot igényelnek . ..?

A vágásfordulatról beszéltem. Nos a hagyományos fafajták a fenyőn kívül,