A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-05-04 / 14. szám
ELET IRTA REGENY Tudom, hogy Koziner Imre a Rima partján épülő új, modern lakótelep melyik panelház-óriásában lakik. Puszta kináncsiságból érdeklődöm csak. Nyolc különböző korú járókelőt állítok meg. — Elnézést, nem tudja véletlenül, hol lakik Koziner Imre? Nyolc közül heten tudják. A tizenhat éves tanonc és a nyolcvanéves nyugdíjas egyaránt. Nem nagyon örül látogatásomnak s ezt nem is titkolja. — Attól félek divattá válik napjainkban nyilatkozni az ellenállásban kifejtett munkáról. Én amit tettem meggyőződésből csináltam. S ha eleget teszek kérésének, beszélek életemről, csak a legfontosabb dolgokat említem meg. Szívből megvetem a dicsekvést, még a látszaták sem szeretném kelteni. Elbeszélését katona-éveinél kezdi. — 1917 őszén az orosz frontról az olaszra vezéreltek. Közben néhány napos eltávozást kértem, hogy Pestre utazhassam, ha másért nem is, legalább körülnézni. Itt találkoztam Csapó Samu barátommal a Magyar Szociáldemokrata Párt haladó szellemű, aktív funkcionáriusával. Egy hosszú, pirkadatba nyúló beszélgetés, filozofálgatás és politizálás után tanácsolta, hogy lépjek be pártjukba. Ebben az időben tartalékos hadnagy voltam, de elfogadtam az ajánlatot, beléptem és büszke voltam arra, hogy tartozom valahová. A Trientbe (ma Trento — olasz város), egységem után vezető hosszú utat a Csapótól kapott brossúrák tanulmányozásával igyekeztem rövidíteni. Ezen a? úton érlelődött meg bennem végérvényesen a felismerés, láttam meg, hol is valójóban a helyem; hiába nevelkedtem jómódú polgári családban. Természetesen nem ez volt Koziner Imre első találkozása Marx- Engels tanaival. Folyamatosan érlelődő elhatározás, nem osztályélmény — morális meggondolások alapján a filozófiai elméletek tudatos tanulmányozása révén távolodott el és kerül szembe a polgári világ nézeteivel. Hovatartozása, helyválasztása így vált a megyőződés és lelkiismeret kérdésévé. Számára a háború csapattestének assiánói vereségével ért véget. Beteget jelent, rövid ideig egy insbrucki kórházban kezelik, majd hazatér szülővárosába, Rimaszombatba, hogy megalapítsa a Nemzetőrség és a szociáldemokrata párt helyi szervezeteit. 1919 januárjában Debrecenbe megy folytatni jogi tanulmányait. Szigorlati vizsgáit már nem teheti le, itt éri „a forradalom szele“, tanárja (kinek nevére már nem emlékszik) ismerve haladó szellemű nézeteit, gúnyos megjegyzéssel vörös katonának küldi. Megfogadva a tanácsot Budapestre utazik, ahol rövidesen már mint a Magyar Kommunista Párt tagja lát munkához. A Gömöri Zászlóalj szervezésével bízzák meg. Közben az illegális rimaszombati Direktórium és a kommunista párt helyi szervezetének megalapításánál is óriási munkát végzett. — A Direktórium első ülését 1919 május 28-án tartottuk Karikás Frigyes a Magyar Vörös Hadsereg 39-es dandárja politikai biztosának irányításával, aki aztán a „harminckilencesek“ katonabiztosi funkcióját bízta rám — emlékszik Koziner Imre. Ezen az ülésen ô kapja a legtöbb szavazatot az elnöki tisztség betöltésére, de ezt nem vállalja el, kéri, hogy munkás származású elnököt válasszanak. így lett Lehoczkv Pál vasmunkás a Direktórium elnöke, míg ő a helyettesi funkciót tölti be. Rónai Zoltán ajánlatára elvállalja a Putnoki Forradalmi Törvényszék vádbiztosi funkcióját. Július utolsó napjaiban hivatalos ügyben Pestre utazik. Augusztus elsején tartóztatják le. megvasalva szállítják vissza Putnokra ahol két „földi“ a rimaszombati Lukács-testvérek „veszik kezelésbe“. — Meztelenre vetkőztetve vertek a piactéren. Konok büszkeséggel, zokszó nélkül tűrtem az ütlegeket. örültem, mikor láttam, hogy a járókelők többsége elfordítva fejét eloldalog a térről. Putnokról Miskolcra viszik ahol hat év és nyolc hónapi fegyházra ítélik. Néhány hét után ügyét Balassagyarmaton újra tárgyalják s még nyolc hónappal toldják meg büntetését. 1925 végére egészségi állapota anyira leromlik, hogy tüdővérzést kap. Kiengedik, hazatoloncolják. — Somoskőújfalunál adtak át a csehszlovák hatóságoknak. Máig is emlékszem Dr Kasík Jaroslav csendőrfőnkre. Meglepően becsületesen bántak velem, levetette bilincseimet s emberi hangon szólt hozzám. Hazaérkezésem után állandó hatósági megfigyelés alatt, állás nélkül, alkalmi munkából tengődtem ... Gyakran publikál a Kassai Munkásban. Ö rejtőzik az „ ... erim“ szignó alatt. — Bár csaknem teljesen el voltam szigetelve a közösségi munkától, nem mentek ritkaság számba a hivatalok zaklatásai sem, mégis ha az utána következőkkel hasonlítom össze, azt kell mondanom, viszonylag nyugodt évek voltak ezek. Azt hiszem sokat fejlődtem ebben az időben. Elsősorban elméleti síkon, amihez már hozzásegített némi személyes tapasztalat is. A helyzet a magyar uralom visszatértével vált válságossá. Napirenden voltak a zaklatások. vizsgálati fogságok, kihallgatások. 1944-ig különböző internáló táborok lakója. Negyvennégy januárjában letartóztatják, elhurcolják. A magyar hatóságok Nagykanizsa mellett adták át a Gestapónak, ahonnan egy ötszáz főnyi politikai csoporttal Auschwitzbe deportálják. 1945 áprilisáig sínylődik a gázkamrák előcsarnokában. — Negyvennégy kiló voltam am.kor közvetlen a felszabadulás után a járási párttitkárságon munkára jelentkeztem. Munkát kértem, megbízatást kaptam. Utcai bizalmi, majd az utcai szervezet elnöke lettem, rövidesen a járási bizottság tagja, nem sokkal később elnöke ... Ilyen szépen ívelt politikai karrierem, pedig soha nem vágytam politikai karrierre, csak dolgozni, segíteni akartam és harcolni ha kell, mert kötelességemnek éreztem... Koziner Imre egyik fő szervezője volt a CSEMADOK rimaszombati helyi csoportja megalakításának s kezdettől fogva aktívan bekapcsolódott a kulturális nevelő munkába is. Magas színvonalú, értékes irodalmi előadásaira ma is sokan, szívesen emlékeznek. A városháza ötszáz férőhelyes nagytermében tartott Tompa-estet szenzációként említi s bizonyára az is volt. Közel nyolcszázan hallgatták, nézték végig, jutalmazták vastapssal. Mostanában elégedetlen a CSEMADOK helyi szervezetének ismeretterjesztő munkájával. Nézem Koziner Imre fáradt fényű szemét, mozdulatait. Meggondolatlanul családjáról kérdezem. 85 éves anyját és 18 éves lányát együtt hurcolják el, ugyanabban a gázkamrában ölik meg... Szeretném még kérdezni, de belátom tapintatlanság lenne. így is lelkismeret furdalás gyötör. Felizgatta a múlt emlegetése. Szemcsésnek vallom magamai. Megismerkedhettem egy tartalmas életúttal. Büszke vagyok rá, hogy szemtől-szembe ülhettem Koziner Imrével. Még nem fogalmazódott, nem érlelődött meg teljesen bennem az élményanyag, de egyet már tudok: Példaképeim szűk sora ismét bővül egy arra érdemessel, ki mindannyiunk példaképe is lehet.. Perzsel a nap. A Rima partján zsendülő lágy gyepen ülök a sekély vizű patak habfürtjein táncoltatom tekintetemet. Gondolatban Koziner Imre történetét élem át újra. Viszsza-vissza térőn egy fura érzés hatalmasodik el rajtam. Mintha egy most olvasott regényt gondolnék át újra, s igazat adok Vaszilij Belov szavainak „Minden igazi regényt nem is annyira az író, mint az élet írja. Az író csak lejegyzi azt...“ Egy ilyen regény lehet Koziner Imre élete is. (pálházy) Arch, és E. Mešková felvétele "i33Er-
