A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-05-04 / 14. szám
Vízy Árpád, az autó-szerviz vezetője Életritmusunk alaposon felgyorsult. Rohanunk munkába menet és jövet, rohanunk bevásárolni, rohanunk a moziba, színházba, sokszor — ha nem a legtöbbször — állva kapjuk be a reggelinket, egyszóval: csupa rohanásból áll az életünk. Mintha valahonnan vagy valamiről mindig le akarnánk késni. Hogy miért? Nem tudom, de nem is célom, hogy az okait kutassam, akadnak arra illetékesebbek is. Sokan az autóban látják azt a csodabogarat, ami képes lecsillapítani vogy lefékezni a szédületes élettempót. Ki tudja? Lehet benne valami. Tény, hogy nagyon okos és hasznos jószág, kényelmes, gyors, s ma már semmiképp sem nevezhető luxusnak, hasznos velejárója az életünknek. Motoros nemzet vagyunk, állítjuk, mint ahogy igaz is, és nincs már meszszi az az idő, amikor majd minden csalódban lesz autó. Első hallásra mindez bőségre, jólétre vall, de csak első hallásra: sokkal bonyolultabb és összetettebb a kérdés, mintsem gondolnánk. Az autótulajdonosok számának növekedése törvényszerűen magában hordozza az utak korszerűsítésének a szükségszerűségét, új töltőállomások telepítését, s nem utolsó sorban a szerviz-hálózat számszerű bővítését. (Mert mit ér a legcsodálatosabbnak vélt autó, ha meghibósodvo áll a járda szélén vogy a garázsban!?) Tény, hogy vonnok mór jó szakemberekkel ellátott és jól felszerelt autószervizeink. Magam is láttam már jó néhányat, A minap például Samorinbo (Somorjára) látogattam el, ahol — autós ember lévén — jóleső érzéssel nyugtáztam a látottakat és hallottakat. Vízy Árpád a szerviz vezetője. Aránylag fiatal ember. Szimpatikus. Nemcsak azért, mert jó szakember és mert emberséges a beosztottjaihoz, hanem többek közt azért is, mert ő a magyartannyelvű gimnázium Szülői Munkaközösségének az elnöke, és nekem szimpatikus minden olyan ember, aki a beosztásán kívül más egyébbel is hozzájárul társadalmi életünk fejlesztéséhez. Hosszan elbeszélgettünk. — Jó negyedszázada létezik Somorján autójavító szolgálat — mondja Vízy Árpád. — Ennek az új szerviznek a felépítése és átadása előtt (1969. május 27.) sokkal szerényebb viszonyok és körülmények között dolgoztunk. — Sok fiatal arcot látok az üzemben, mi a magyarázata? X VIDÁM SZERELŐK KÖZÖTT — A dolgozók mind a saját nevelésünk — mondja Vízy Árpád szeré-; nyen —, átlagos életkoruk harmincharminckét év. Alkalmazottainknak a száma hatvannyolc, ebből tizenkilenc a tanuló . . . — Mindennek nyilván megvan az előnye? . . . — Természetesen: mindenki mindenkit ismer, jó a munkához- és az egymáshoz yaló viszonyuk, baráti a légkör, jó a hangulat. Teljes felelősséggel állíthatom, hogy a fiatalok is mind jó szakemberek. Lógós, szakmáját nem szerető ember itt egy napig sem maradhat meg . .. — Jól keresnek? — A tervezett átlagos havi kereset 2609 korona — feleli Vízy Árpád —, de azt meg is keresik . . . Persze tudni kell azt is, hogy egy dolgozó teljesítményének pénzértéke 45 ezer korona negyedévenként, üzemünk évi terve pedig 6 millió 260 ezer korona. Teljesítjük . . . — Egy kényes kérdés: várják-e a borravalót? A szerelőműhelyben {balról jobbra): Miklós Zoltán, Mészáros Péter, Mészáros Tibor, Németh István, Szládecsek tózsel és Bilakor Sándor csoportvezető A bádogos csoport (balról-jobbra): Dömötör Béla, Bódis Gábor, Mészáros Károly és Kiss Zoltán — Arról nálunk szó sem lehet — jön a határozott válasz. — Garanciális javítást is vállalnak? — Természetesen: a Skoda összes típusát. Megtudtam, hogy tavaly 800 új kocsi garanciális javítását, 650 nagyjavítást, 1600 kisebb javítást végeztek el, azon kivül 58 kocsi karosszériáját cserélték ki . . . Azt is megtudtam, hogy az üzemben működő két szocialista brigád múlt év szeptemberében megkapta a bronz fokozatot. Az egyik brigád vezetője Charváth Jozef, a másiké pedig maga Vizy Arpád. Továbbá minden egyes alkalmazott tagja a szakszervezetnek és a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetségnek. — Mit szeretne még elmondani? — Hogy mit? — pillant rám kérdőn. — Kiemelni és megdicsérni néhány kiváló dolgozót, mint például Gezsó Lászlót, Bilakor Sándort, Péder Oszkárt, Krecskó Istvánt. Okvetlenül meg kell említenem Mészáros József és Dömötör Béla autóbádagosokat, a két „aranykezű szakit”, meg Csölley István, Vörös László és Németh István szerelőket. Továbbá elismeréssel kell szólnom Charváth Józsefről, a helyettesemről és Tóth László mesterről, de a többiekről is, akik jól és becsületesen végzett munkájukkal mind hozzájárulnak üzemünk jó híréhez. Innen valóban csak jó munka mehet ki. Bizonyításul egy példa: Nyugat-Szlovákia összes szervizének a kiértékelésekor 1974-ben a második, tavaly pedig az első helyen végeztünk. Ezt ne vegye dicsekvésnek, ezek tények. Tények, még hozzá elismerésre késztetlek. Azóta valahányszor elrobogok a szerviz előtt, tisztelettel pillantok oda, ahol megbízható, jó munkát végeznek a vidám szerelők. LOVICSEK BÉLA A lakkozok {balról-jobbra): Lörincz Árpád, Bortalos Lajos, Lelkes László, Varga Zoltán és Katona András (A szerző felvételei) / 5
