A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-01-13 / 2. szám
CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudosítá DALOLO ZOBORALJA A CSEMADOK iironyi (zsérei) helyi szervezetének vegyeskara nemrég ünnepelte fennállásának 5. évfordulóját. Ebből az alkalomból a csehszlovákszovjet barátsági hónap keretében 1975. december 6-án jól sikerült énekkari találkozót rendeztek a Mészégető üzem kultúrtermében. A meghívott vendégek között volt Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző, továbbá a Csehszlovák- Szovjet Baráti Szövetség nyitrai járási bizottságának, a CSEMADOK járási bizottságának képviselői, valamint a járási népművelési központ munkatársai. A műsorban fellépett a berencsi vegyeskor, a gímesi diákkar, a koloni és a somorjai, valamint a jubiláló zsérei vegyeskor. Az énekkar ötéves fennáláso óta sok szép sikert könyvelhetett el. A járási kulturális vetélkedőkön és dalos találkozókon több alkalommal végeztek az elsők között, az 1975. évi galántai Kodály-napokon pedig megszerezték az aranykoszorús minősítést. A vendégek megtekinthették az „ötéves a zsérei vegyeskor" elnevezésű kiállítást, ahol fényképek, oklevelek, újságcikkek szemléltették az eddig megtett sikeres utat. Gól László, a Zsérei Hnb elnöke ünnepi beszédében visszapillantott a felszabadulás óta eltelt harminc esztendő eredményeire. Rámutatott arra, hogy a község ilyen jelentős méretű átalakulása csak a szocialista társadalomban valósulhatott meg. A CSKP internacionalista politikája — hangsúlyozta — tág teret biztosított mind a község, mind az egész ország magyar nemzetiségű lakossága kulturális életének szélesebb körű kibontakozásához. Beszéde végén sok sikert kívánt a zsérei vegyeskor további munkájához és ígéretet tett arra, hogy a község vezetősége az együttes működését ezentúl is figyelemmel kíséri és még hathatósabb támogatásban részesíti. A jól felkészült és gazdag, változatos műsorral bemutatkozott együttesek jogosan arattak nagy sikert a közönség körében. Vass Lajos zeneszerző őszinte elismeréssel szólt az énekkarok színvonaláról, a vezető karnagyok fáradságot nem ismerő, lelkes — de talán a kelleténél kevésbé méltányolt munkájáról. Hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a műsorban magyar népdalfeldolgozásokon kívül szlovák és orosz népdalok is elhangzottak, régi korok muzsikáját is 'megszólaltatták. Köszönetét mondott azért, hogy a találkozó rendezői meghívták őt és így — első alkalommal — eljöhetett Zsérére, abba a faluba, ahol annak idején — szózáclunk első évtizedében — Kodály Zoltán annyi szép népdalt jegyzett le. Ezek a népdalok — mondta Vass Lajos — nemcsak a magyar nép, hanem az egész világ zenei kultúrájának közkincsévé lettek, hiszen Kodály Zoltán többet feldolgozott közülük, illetve műveiben — például a Háry Jánosban — felhasznált. Az énekkari találkozót nemcsak azért tartotta jelentős eseménynek, mert számot adott a zsérei vegyeskor — s egyben o meghívott együttesek — eddigi munkájáról, fejlődéséről, hanem azért is, mert egy ősi zenei kultúra tudatos ápolásának és folytatásának megnyilvánulása volt. Konecsni elvtárs, a CSEMADOK nyitrai járási bizottságának elnöke a találkozó alkalmából emléklapot adott ót az énekkaroknak, Hritzné Krausz Júlia pedig átnyújtotta a bratislavai Népművelési Intézet díszoklevelét Sírnék Viktornak, a zsérei együttes karnagyának. —ez— (Prandl Sándor felvételei) Konecsni elvtárs, a CSEMADOK járási bizottságának elnöke emléklapot nyújt át a műsorban fellépett énekkarok vezetőinek (Balról jobbra: Pokstaller László a somorjai, Kazán József a berencsi vegyeskar vezetője, Simek Viktor a jubiláló zsérei vegyeskar és a gimesi diákkar karnagya, valamint Debrödi D. Géza a koloni vegyeskor vezetője) SZÍVÜGYÜK az éneklés Az idén szerepeltek először, s a közönség a szívébe zárta őket. Nem lett igazuk azoknak, akiit a bátorkeszi vegyeskórust tiszavirág életűnek tekintették. Szenczi Gizellával, a karnaggyal az iskola tanácstermében beszélgetek. Megtudom tőle, hogy az énekkar 28 taggal egy éve alakult meg. A szomszédos falvakban már régen énekeltek, amikor úgy döntötteik, hogy ők is megpróbálják. A tévéműsorok ösztönzőleg hatottak. Azóta kiderült, hogy a bátorkesziek szeretnek énekelni. Szenczi Gizellának, a vegyeskórus karnagyának különben is szívügye az éneklés. Tagja a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának. Arra a kérdésemre, hogyan kezdte el a munkát, azt válaszolta, hogy tisztában volt a lehetőségekkel. Tudta, hogy o községben sok jó hangú ember él. öszszehívta őket. Nők, férfiak kórussá szerveződtek. Munkások, szövetkezeti parasztok, pedagógusok és háztartásbeliek képezik az énekkart. Holop Mária köztük o legfiatalabb, s Pethő Györgyné a legidősebb. Még további fiatalokkal akarjo feltölteni a vegyeskárust. Minden héten hétfőn próbálnak. Fellépések előtt minden nap. Az időpontot úgy válasszák meg, hogy az mindenkinek megfeleljen. Ami a lényeg, hogy akaratban, készségben nincs hiány. Szenczi Gizella a CSMTKÉ tagja, a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke és pedagógus. Nem megterhelő-e számára ennyi elfoglaltság? Képes-e minden poszton a lehető legtöbbet nyújtani? Mosolyogva válaszolja, hogy néha neki is úgy tűnik fel, mintha sók lenne, amit vállalt. Különösen olyankor, amikor a CSMTKÉ bemutatóra vagy fontosabb fellépésre készül. Vagy amikor az iskolában összegyűlik a gond, a probléma. Ennek ellenére csinálja, amit vállalt, mert kedvét, örömét leli benne. A vegyeskórus vezetésében Karácsonyi Imre kollégája is segíti. Fazekas Lajosáétól, a' szövetkezet szőlészeti csoportjának dolgozójától, a vegyeskórus tagjától azt tudom meg, hogy az éneklés a kikapcsolódást, o napi gondoktól való szabadulást jelenti számára. Holop Ilona, a Korvai Állami Gazdaság dolgozója szerint egy-egy jól sikerült próba valamennyiük öröme. Péli Ferencnek, a szövetkezet traktorosának szintén ez a véleménye. Viczena Arpádné háztartásbeli azt állítja, hogy a közös éneklés élmény. Szegi András osztalos nézete is az, hogy a közös munkát nem lehet megúnni. Persze, bosszankodik, ha elront valamit, ha miatta kell egy-egy részt megismételni. Lelkes, tenniakaró emberek alkotják a vegyeskórust. Kezdetben zavarta őket a más-más szólom. Most már észre sem veszik. Figyelik és élvezik a kórusművek összhangját. És minden egyes próba megerősíti őket abban a hitükben, hogy az éneklés nagyszerű dolog. Ezért járnak össze szívesen. Meg azért is, mert tudják, hogy a szívós munka a sikeres szereplések előfeltétele. Eddig csupán magyar és szlovák kórusműveket tanulta!1« be. Repertoárjukat most szovjet szerzők műveivel is gazdagítják. Szenczi Gizello vezetésével eredményesen dolgozik a vegyeskórus. Egyre több helyen mutatkoznak be. Egyre több helyen ismerik meg, zárják szívükbe őket. . . MIRIÁK FERENC CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudosítá n Ai összesített énekkarok és a közönség Vass Lajos és egy lelkes kislány vezetésével a „Kicsiny a hordócska.. kezdetű zsérei népdalt énekli
