A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-01-13 / 2. szám

CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudosítá DALOLO ZOBORALJA A CSEMADOK iironyi (zsérei) helyi szervezetének vegyeskara nemrég ün­nepelte fennállásának 5. évfordulóját. Ebből az alkalomból a csehszlovák­szovjet barátsági hónap keretében 1975. december 6-án jól sikerült ének­kari találkozót rendeztek a Mészégető üzem kultúrtermében. A meghívott ven­dégek között volt Vass Lajos Erkel-dí­­jas zeneszerző, továbbá a Csehszlovák- Szovjet Baráti Szövetség nyitrai járási bizottságának, a CSEMADOK járási bizottságának képviselői, valamint a járási népművelési központ munkatár­sai. A műsorban fellépett a berencsi ve­gyeskor, a gímesi diákkar, a koloni és a somorjai, valamint a jubiláló zsérei vegyeskor. Az énekkar ötéves fennáláso óta sok szép sikert könyvelhetett el. A járási kulturális vetélkedőkön és dalos talál­kozókon több alkalommal végeztek az elsők között, az 1975. évi galántai Ko­­dály-napokon pedig megszerezték az aranykoszorús minősítést. A vendégek megtekinthették az „öt­éves a zsérei vegyeskor" elnevezésű kiállítást, ahol fényképek, oklevelek, újságcikkek szemléltették az eddig megtett sikeres utat. Gól László, a Zsérei Hnb elnöke ün­nepi beszédében visszapillantott a fel­­szabadulás óta eltelt harminc esztendő eredményeire. Rámutatott arra, hogy a község ilyen jelentős méretű átalaku­lása csak a szocialista társadalomban valósulhatott meg. A CSKP internacio­nalista politikája — hangsúlyozta — tág teret biztosított mind a község, mind az egész ország magyar nemze­tiségű lakossága kulturális életének szélesebb körű kibontakozásához. Be­széde végén sok sikert kívánt a zsérei vegyeskor további munkájához és ígé­retet tett arra, hogy a község vezető­sége az együttes működését ezentúl is figyelemmel kíséri és még hathatósabb támogatásban részesíti. A jól felkészült és gazdag, változa­tos műsorral bemutatkozott együttesek jogosan arattak nagy sikert a közönség körében. Vass Lajos zeneszerző őszinte elis­meréssel szólt az énekkarok színvona­láról, a vezető karnagyok fáradságot nem ismerő, lelkes — de talán a kel­leténél kevésbé méltányolt munkájáról. Hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a műsorban magyar népdalfeldolgozá­sokon kívül szlovák és orosz népdalok is elhangzottak, régi korok muzsikáját is 'megszólaltatták. Köszönetét mondott azért, hogy a találkozó rendezői meg­hívták őt és így — első alkalommal — eljöhetett Zsérére, abba a faluba, ahol annak idején — szózáclunk első évti­zedében — Kodály Zoltán annyi szép népdalt jegyzett le. Ezek a népdalok — mondta Vass Lajos — nemcsak a magyar nép, hanem az egész világ zenei kultúrájának közkincsévé lettek, hiszen Kodály Zoltán többet feldolgo­zott közülük, illetve műveiben — pél­dául a Háry Jánosban — felhasznált. Az énekkari találkozót nemcsak azért tartotta jelentős eseménynek, mert szá­mot adott a zsérei vegyeskor — s egy­ben o meghívott együttesek — eddigi munkájáról, fejlődéséről, hanem azért is, mert egy ősi zenei kultúra tudatos ápolásának és folytatásának megnyil­vánulása volt. Konecsni elvtárs, a CSEMADOK nyitrai járási bizottságának elnöke a találkozó alkalmából emléklapot adott ót az énekkaroknak, Hritzné Krausz Júlia pedig átnyújtotta a bratislavai Népművelési Intézet díszoklevelét Sí­rnék Viktornak, a zsérei együttes kar­nagyának. —ez— (Prandl Sándor felvételei) Konecsni elv­társ, a CSEMA­DOK járási bi­zottságának el­nöke emlékla­pot nyújt át a műsorban fellé­pett énekkarok vezetőinek (Bal­ról jobbra: Pok­­staller László a somorjai, Kazán József a beren­csi vegyeskar vezetője, Simek Viktor a jubiláló zsérei vegyeskar és a gimesi diákkar karna­gya, valamint Debrödi D. Gé­za a koloni ve­gyeskor vezető­je) SZÍVÜGYÜK az éneklés Az idén szerepeltek először, s a kö­zönség a szívébe zárta őket. Nem lett igazuk azoknak, akiit a bátorkeszi ve­gyeskórust tiszavirág életűnek tekintet­ték. Szenczi Gizellával, a karnaggyal az iskola tanácstermében beszélgetek. Megtudom tőle, hogy az énekkar 28 taggal egy éve alakult meg. A szom­szédos falvakban már régen énekeltek, amikor úgy döntötteik, hogy ők is meg­próbálják. A tévéműsorok ösztönzőleg hatottak. Azóta kiderült, hogy a bátor­­kesziek szeretnek énekelni. Szenczi Gizellának, a vegyeskórus karnagyának különben is szívügye az éneklés. Tagja a Csehszlovákiai Ma­gyar Tanítók Központi Énekkarának. Ar­ra a kérdésemre, hogyan kezdte el a munkát, azt válaszolta, hogy tisztában volt a lehetőségekkel. Tudta, hogy o községben sok jó hangú ember él. ösz­­szehívta őket. Nők, férfiak kórussá szer­veződtek. Munkások, szövetkezeti pa­rasztok, pedagógusok és háztartásbe­liek képezik az énekkart. Holop Mária köztük o legfiatalabb, s Pethő György­­né a legidősebb. Még további fiata­lokkal akarjo feltölteni a vegyeskárust. Minden héten hétfőn próbálnak. Fel­lépések előtt minden nap. Az időpon­tot úgy válasszák meg, hogy az min­denkinek megfeleljen. Ami a lényeg, hogy akaratban, készségben nincs hi­ány. Szenczi Gizella a CSMTKÉ tagja, a CSEMADOK helyi szervezetének el­nöke és pedagógus. Nem megterhelő-e számára ennyi elfoglaltság? Képes-e minden poszton a lehető legtöbbet nyújtani? Mosolyogva válaszolja, hogy néha neki is úgy tűnik fel, mintha sók len­ne, amit vállalt. Különösen olyankor, amikor a CSMTKÉ bemutatóra vagy fontosabb fellépésre készül. Vagy ami­kor az iskolában összegyűlik a gond, a probléma. Ennek ellenére csinálja, amit vállalt, mert kedvét, örömét leli benne. A vegyeskórus vezetésében Karácsonyi Imre kollégája is segíti. Fazekas Lajosáétól, a' szövetkezet sző­lészeti csoportjának dolgozójától, a ve­gyeskórus tagjától azt tudom meg, hogy az éneklés a kikapcsolódást, o napi gondoktól való szabadulást jelenti szá­mára. Holop Ilona, a Korvai Állami Gazdaság dolgozója szerint egy-egy jól sikerült próba valamennyiük öröme. Pé­li Ferencnek, a szövetkezet traktorosá­nak szintén ez a véleménye. Viczena Arpádné háztartásbeli azt állítja, hogy a közös éneklés élmény. Szegi András osztalos nézete is az, hogy a közös munkát nem lehet megúnni. Persze, bosszankodik, ha elront valamit, ha miatta kell egy-egy részt megismételni. Lelkes, tenniakaró emberek alkotják a vegyeskórust. Kezdetben zavarta őket a más-más szólom. Most már észre sem veszik. Figyelik és élvezik a kórus­művek összhangját. És minden egyes próba megerősíti őket abban a hitük­ben, hogy az éneklés nagyszerű dolog. Ezért járnak össze szívesen. Meg azért is, mert tudják, hogy a szívós munka a sikeres szereplések előfeltétele. Eddig csupán magyar és szlovák kórusműve­ket tanulta!1« be. Repertoárjukat most szovjet szerzők műveivel is gazdagítják. Szenczi Gizello vezetésével eredmé­nyesen dolgozik a vegyeskórus. Egyre több helyen mutatkoznak be. Egyre több helyen ismerik meg, zárják szívükbe őket. . . MIRIÁK FERENC CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudosítá n Ai összesített énekkarok és a közönség Vass Lajos és egy lelkes kislány veze­tésével a „Kicsiny a hordócska.. kezdetű zsérei népdalt énekli

Next

/
Thumbnails
Contents