A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-20 / 13. szám
-žf ÉBREN l_ÉT I Asykei-ea FEL-ÜL-ETES Ai-vAe MÉL.YAUVÄS AsyKci-ea . "yv -s * ■v**» -V“ **"•* »4-A/WW*, *** Egy macska három különböző állapota; A kép alján látható elektroencelalogram az agykéregről készült. Jól kivehető, hogy az ébrenlevő állat és a mélyen alvó állat agykérgéről készült elektroencelalogramok feltűnően hasonlóak ÁLMODUNK? Az ember évezredek óta keresi a választ arra a kérdésre, mi az alvás és az álom kiváltója, s mi az oka az emberi lét két — egymást szükségszerűen kiegészítő — alapformájának, az ébrenlét és az alvás ciklikus változásának. Az első fennmaradt történelmi feljegyzések egy egyiptomi papirusztekercsen találhatók. A régi egyiptomi bölcselők szerint az alvás és az álom az isteni megnyilvánulás egyik formájp. Lucretius az emberi szív kívánságainak képe kifejezéseit látta az álmokban, míg Plotinosz szerint az álmok csak fantáziák, amelyek kívánságainkat koronázzák. Még a görögöknél is hosszú ideig tartott az álmok és az istenek közötti összefüggés keresése, például álmaikat Apolló templomában „isteni erővel" fejtették meg. A középkor sem hozott komolyabb változást, csupán tudományos köntösbe burkolta a misztikus elképzeléseket. Mivel életünk egyharmadát alvással töltjük, gyakran felmerült az alvás elleni harc szükségessége. Ezzel kapcsolatos Schopenauer elképzelése is, mely MIÉRT szerint az élet az alvás elleni állandó harc; ez a harc az értelmetlen és nagyon bizarr álmok formájában mutatkozik meg. Az alvás — így Schopenauer — az élet megrontója. A természettudományok megújhodása a múlt század közepe táján újból felébresztette a tudósok érdeklődését az alvás és az álom problémája iránt. Krauss például úgy képzelte, hogy az emberi agyra ható külső ingerek az ébredéskor — deformálódva — álomként jelentkeznek, s leggyakrabban szobor vagy menekülés formájában tudatosodnak. Ebből az időből származik egyébként a köztudatban még ma is nagyon elterjedt elképzelés, mely szerint csak a felébredés előtti közvetlen pár percben álmodunk, s az álmok nagyon rövid időtartamúak. Az első, bizonyos mértékig már tudományosan megalapozott magyarázat Bergsontól származik, aki szerint szoros összefüggés van az érzés, az emlékezés és az álom között. Az álom tartalmában nagyon fontos szerep jut mindannak, amit láttunk, hallottunk, cselekedtünk vagy amiről beszéltünk. Fantáziánk működésétől függ csupán, hogy milyen álmot alkot az új ismeretekből, összevegyítve ezekkel a tudatalatti, már gyermekkorunk óta elraktározott ismereteket. Freud később nagyon fontosnak tartotta a tudatalatti hatását, az ember további életét meghatározó körülményeként értelmezte. Így például a gyermekkorban nem teljesült kívánságok azok, amelyek a tudatalattiból az álomban törnek felszínre, s az álom így a titkolt érzések, kívánságok megnyilvánulása. Pavlov volt az első, aki az alvást és az álmot az agyműködés alapján magyarázta. Szerinte az alvás folyamán — pihenő agyközpontokkal — olyan az agyunk, mint egy éjszakai kivilágított város. A fénylő pontok — működő agyközpontok — elsősorban azok, amelyek az élet fenntartásához szükségesek, de azok is, amelyek a legnagyobb hatású élményeinket raktározzák el. Az álom bizarr tartalma aztán az éber központok közötti kapcsolatok létrejöttével, tehát a nem megszokott úton történő ingerterjedéssel, s így a nem egymásba illő információk összekapcsolódásával magyarázható. A negyvenes évek végén két olasz kutató véletlen megfigyelése jelentette a modern alváskutatás kezdetét. Moruzzi és Magoun észrevették, hogy az alvó vadászkutyák szemgolyói bizonyos időközönként gyorsan jobbról-balra mozognak, mintha valami mozgó tárgyat követnének, s egyidejűleg végtagjaik izmai is meg-megrándulrtak. Ezt a jelenséget részletesen elemezve megállapították a kutatók, hogy az addig ismert alváson kívül, melyet lassú elektromos hullámok jellemeztek az agyműködésben, van egy ol^an alvásforma is, amikor az agykéreg működése az éber állapotban levő élőlény agyműködésére emlékeztet. Ez a megfigyelés alapjaiban megingatta azt az elképzelést, mely szerint az alvás csupán az agy pihenésére szolgál. 1953-ban Aserinski és Kleitman már csecsemőkön is megfigyelték ezt a gyors szemmozgással egybekötött, éber agykéreg-működéssel jellemezhető alvásformát, melyet paradox volta miatt paradox alvásnak neveztek el. Az alvásnak ezt a két formáját mór a madaraknál is megtaláljuk, de elsősorban az emlősökre jellemző. Az állatvilág fejlődéstörténete során az éber agykéreggel egybekötött alvás később jelentkezik, mint az, melyre a lassú elektromos hullámok jellemzőek. Az egyén fejlődésében viszont megfordított a helyzet. Az újszülötteknél az alvás mintegy 90 százaléka az éber agykéreggel egybekötött alvás. Minél idősebb az ember, annál rövidebb ideig alszik így. Az éber agykéreggel egybekötött alvás a legmélyebb alvás, s a kisgyermekekről azt szoktuk mondani, hogy „úgy alszanak, mint a bunda". Az idősebbek viszont nagyon éberen alszanak. minden zajra felriadnak. Az alvás eme kit alapformája éjjelente többször is ciklikusan ismétlődik. Minél nagyobb egy élőlény, annál hosszabbak ezek a ciklusok. Például az egérnél, patkánynál 10—15 perc, a felnőtt embernél 90 perc. A felnőtteknél egy cikluson belül az éber agykéreggel egybekötött alvás körülbelül 30 percig tart és éjszakánként négyszer-ötször ismétlődik. Az éber agykéreggel egybekötött alvásnál az egész szervezet működése felgyorsul. Például emelkedik a vérnyomás, nő a kiválasztószervek működése (nyáltermelés), gyorsul a lélegzés, szívverés stb. Az alvásnak ebben a formájában következik be gyakran az agyszélhűdés, jelentkezik a gyomorfekély stb. Érdekes még az is, hogy hoszszabb ideig tart reggel, amikor a test hőmérséklete csökken, és nagyon rövid ideig a lázas embernél. Ebből logikusan következik a közismert tény is, hogy sokkal jobban — mélyebben — alszunk a hideg, mint a túlfűtött szobában. Van az éber agykéreggel egybekötött alvásnak még egy következménye, lUDOkUN/TECHNII« amit az eddigiektől eltérően csupán az embernél tapasztalunk — s ez az álom. Ha az embert a felületes alvásból (a nem az éber agykéreggel egybekötött alvásból ébresztjük fel, okkor nem emlékszik álomra, ha viszont a mély alvásból, akkor annak időtartamától függően „adekvát hosszúságú" álmot mesél el. Minden mély alvásciklus után egv rövid ébredés következik; omenynyiben ez pár másodpercnél tovább tart, akkor tudatosítjuk az álmot, ha rövidebb, akkor újabb felületes alvásba merülünk. Az alvás fontosságát jellemzi, hogy az alvás teljes kiküszöbölése bizonyos idő után az állati és emberi szervezet teljes összeomlásához vezet. Ilyen esetek persze nagyon ritkán fordulnak elő, de az álommal egybekötött alvás csökkenése — például altatók hatására — komoly zavarokat okozhat. Az altatókra szoruló emberek nagyon jól ismerik azt az érzést, amikor az ember ugyan egész éjszaka aludt, mégis fáradtan ébred. Ennek az alvástípusnak a szükségességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az agy még hónapok múlva is emlékszik a rendszeres altatószedés által csökkent mély alvásra, s az altató elhagyása után növeli ennek az alvástípusnak a mennyiségét, ami aztán igen gyakran rémálmokkal jár. Az álommal egybekötött alvás bármiféle ok miatt bekövetkezett csökkenése fáradtságot, idegességet, sőt elmezavart is okozhat. A különböző gyógyszereken kívül említésre méltó még az alkohol hatása, amely nagy mértékben csökkenti az álommal egybékötött alvás időtartamát. A krónikus alkoholizmus következménye — sok egyéb tünet mellett — a delirium tremens (a közismert „fehér egerek"), melynek okát például Dement az álommal egybekötött alvás huzamosan tartó csökkenésében látja. Az alvás során megnyilvánuló zavarok közé soroljuk a holdkórosságot is, amely legújabb ismereteink szerint a felületes alvás mélyebb fázisaiban következik be, s úgy tűnik, mintha az álom helyettesítője lenne. Az elmondottakból kitűnik, hogy az alvó és álmodó ember a tér mindhárom dimenziójában létezik, álma kapcsolatos a jelennel, de egyben a múlt tapasztalatainak diagnózisa és a jövő prognózisa. Az ólommal egybekötött alvásnak nagy szerepe van az ember kialakításában, hiszen sikerült bebizonyítani, hogy nem véletlenül a csecsemőknél fordul elő a „legnagyobb mennyiségben". Igazolható összefüggésben áll a tanulással, s ma már egy sor olyan elképzelést is ismerünk, melyek az álmodó ember agyműködését a computerek megújulási, ismerettáro- Ipsi és feldolgozási folyamatához hasonlítják. Sok mindent kell még megismernünk, hogy mélyebbre hatolhassunk az emberi lét eme különös formájának feltárásában, de már a mai ismereteinkkel is eljutottunk a misztikától a tudományosan megalapozott magyarázatig, mely a jövőben még sokat változhat ugyan, ám lényegében érthetővé tette az emberi szervezet legbonyolultabb rendszerének, az agynak egy nagyon érdekes és fontos funkcióját. Dr. BAUER GYŐZŐ M. Borský felvétele 27
