A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-20 / 13. szám
REFLEKTORFÉNYBEN Míg ax 1974-es esztendő a Watergate-ügy éve volt az Egyesült Államokban, 1975 végérvényesen úgy íródott be az USA történetébe, mint a CIA tevékenysége kivizsgálásának éve. A CIA — Központi Hírszerző Szolgálat — a tőkés világ egyik legnagyobb, legköltségesebb és legveszélyesebb kémközpontja nemcsak az Egyesült Államok, hanem az egész világ érdeklődésének homlokterébe, reflektorfénybe került. A Central Intelligence Agency — CIA — egyébként az Egyesült Államok hírszerző és kémelháritó szervezeteinek sem alkalmazottak számát, sem költségvetésének nagyságát tekintve nem a legnagyobbika. Valamennyi titkosszolgálat összesen 153 250 alkalmazottal és több mint hatmilliárd dollár költségvetéssel dolgozik. A CIA-nak „csak" 16 500 alkalmazottja van és 750 millió dollárt emész fel évente. Ez egy olyan érdekes tény, ami nálunk kevésbé ismeretes. A CIA tevékenységének kivizsgálásával egyidőLen négy bizottság is foglalkozott, illetve foglalkozik. Az elsőt Ford elnök nevezte ki, és Rockefeller alelnök áll az élén, a második a kormány külpolitikai bizottsága Robert Murphy vezetésével, a harmadik a szenátusi vizsgálóbizottság Frank Church-csel az élén, a negyedik a képviselőházi vizsgálóbizottság, amelyet Otis Pike vezet. Frank Church demokrata szenátor Idaho államot képviseli a szenátusban, ahova 1056-ban került be. Pike szintén demokrata párti, és New York 1. számú választási körzetének szavazói /(üldték 1960-ban a kongresszusba. Mint köztudott, az Egyesült Államokban elnökválasztás lesz az idén. Ma minden amerikai bel- és külpolitikai lépés, közvetve vagy közvetlenül, az elnökválasztás szolgálatában áll. Az adminisztráció élén republikánusok vannak, Ford elnökkel szemben demokrata párti többség áll (illetve ül) a parlament mindkét házában, s ennek megfelelően a két említett vizsgálóbizottságot is demokraták vezetik. Kézenfekvő: a két vizsgálat két összecsapás két politikai párt között, viszont ennek során a világ azért megtud sok minden nem is érdektelen dolgot Washington politikájáról. De minden mégoly feltűnő leleplezést is túlzott illúziók nélkül kell szemlélni. Elmondhatnak sok mindent azok a bizonyos jegyzőkönyvek, amelyeket a két vizsgálóbizottság állít össze, s hoz részben vagy egészben nyilvánosságra, leleplezhetik az USA politikájának néhány eddig féltve őrzött kulisszatitkát, de azért a CIA továbbra is az amerikai hírszerzés és kémelháritás egyik legfontosabb testületé marad, s vajon van-e olyan állam a világon, amely szívesen venné titkosszolgálata ügyeinek kiteregetését, mint azt Ford elnök is megjegyezte, igyekezvén bizonyos korlátok közé szorítani a szenzációs leleplezéseket. De azért így is érdemes felfigyelni például a Church-vizsgálat néhány érdekességére. A CIA-t ugyan Truman elnök utasítására alapították 1947-ben. a Church-bizottság azonban csak a legutóbbi 13 év eseményei, aktái, szereplői között válogatott és vizsgálta meg három elnök (Kennedy, Johnson, Nixon) bizonyos ügyintézését. 75 tanút hallgattak ki zárt ajtók mögött és nyolcezer gépírt oldalt kitevő vallomásokból alakult ki a zárójegyzőkönyv. A Castro-ellenes CIA-akció voltaképpen 1960 júliusában kezdődött, amikor is Eisenhower volt az elnök, alelnöke és a Nemzetbiztonsági Tanács feje pedig Richard Nixon. Első lépésként az akkor még Kubába telepített emberüknek tízezer dollárt bocsátottak rendelkezésre azért, hogy megszervezze Fidel Castro „eliminálását", egy „halálos kimenetelű baleset" formájában. Ugyanannak az esztendőnek augusztusában a CIA egészségügyi vonalon dolgozó megbízottai parancsot kaptak mérgezett szivarok készítésére, amelyekből egyetlen szippantás elegendő lett volna egyegy útjukban álló ember eltávolítására. Még két alkalommal — egyszer 1963-ban, majd 1965-ben — terveztek a CIA bakteriológusai akciókat Fidel Castro ellen — siker telenül. A tudományos fantasztikum határait súroló ötletekkel próbálkoztak: mérgezett búvárruhákat (Fidelről köztudott, hogy szenvedélyes sportbúvár) terveztek, meg egy tollat, amely halálosan megmérgezte volna azt, aki használja, végül pedig Fidel csizmáit akarták bevonni mérgező anyagokkal. Ha az ember mindezt valamilyen ponyvában olvasná, egy Hitchcock-horrorban vagy James Bond filmben látná, legfeljebb legyintene, de ezeket az eseteket, elképzeléseket a Curchbizottság jegyzőkönyvei tartalmazzák. Vegyük például a CIA „M. K. Naomi“ elnevezésű projektumát. Hárommillió dollárba került s olyan mérgek, vegyszerek és biológiai anyagok előállítására vonatkozott, amelyekkel úgy lehetne gyilkolni, hogy természetes halál látszatát keltsék, mintha az áldozat — mondjuk — vérhasban, paralizisben vagy akár szívroham következtében halt volna meg. Gyártottak olyan mérgező anyagokat, amelyek a gépkocsi motorjának felmelegedésére, egy villanykörte meggyújtására, kézzel való érintésre, a székre való leülésre szabadulnak fel és ölnek. William Colby, a CIA volt főnöke átadott a szenátusi bizottságnak egy teleszkóppal felszerelt, hangtalanul működő pisztolyt, amellyel száz méterre hajszálvékony méregtűt lehet kilőni, amely találat után teljesen, semmi nyomot nem hagyva felszívódik a szervezetben. A CIA vegyészei egész sorozatát fejlesztették ki ezeknek a pisztolyoknak, amelyek között voltak töltőtoll formájúak is. Bemutattak a bizottságnak különböző mérgeket tartalmazó üvegcséket. Egy kagylófajtából készített méreg, ha a szervezetbe kerül, először csak az ajak és az ujjak könnyű zsibbadását idézi elő, majd tíz másodpercen belül a szervezet teljesen megbénul, beáll a halál; az orvos s'ivbénulást állapit meg — a mérget a szervezetben nem lehet kimutatni. A szenátusi bizottság a vizsgálat folyamán megállapította, hogy Nixon elnök utasítása ellenére sem semmisítették meg mindezeket a mérgeket, egyeseket tovább tároltak. A bizottságnak megmutattak egy üvegcsét kagylóból kivont 11 gramm méreggel, amely fél millió ember megöléséhez elegendő lenne, és 8 gramm koncentrált kobramérget. Az utasítást a mérgek további tárolásához — az elnök döntése ellenére — dr. Sidney Gottlieb, a CIA laboratóriumi osztályának vezetője adta ki. Ez a tény a CIA gyilkosságainak történetében gyakran előfordul. Ő volt az, aki Richard Bisselnek, a CIA helyettes Frank Church szenátor bizottságának zárójelentésével Goldwater szenátor, a szenátusi bizottság tagja a mérgező nyilat kilövő légpisztollyal Wiliam Colby, a CIA volt főnöke vallomást tesz a vizsgálóbizottság előtt George Bush, a CIA új főnöke Walter Mondale szenátor, bizottsági tag a CIA méregraktárát ábrázoló fényképpel
