A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-20 / 13. szám
főnökének utasítására 1960 szepiemberében Kongóba (a mai Zairéba) utazott egy adag méreggel Patrice Lumumba meggyilkolásé* hoz. A mérget Lumumba fogkeféjén helyezték el. A haladó afrikai politikus a mérgezéstől úgy menekült meg, hogy a katonai puccs után az ENSZ-misszió épületébe menekült. Bár a terv ezúttal sem valósulhatott meg, akárcsak Trujillo, San Domingo diktátora, és a korrupt dél-vietnami vezető, Diem esetében, akiket szintén a CIA „tett el az útból", váratlan események jöttek közbe, ezek azonban ugyanahhoz az eredményhez vezettek, mint amit a CIA kívánt elérni: Lumumba menekülés közben politikai ellenfeleinek kezébe esett, ezek végeztek vele bestiális módon. Az Otis Pike képviselő vezette bizottság a CIA-nak mindenekelőtt hírszerzői munkáját vizsgálja, s furcsa módon e bizottság tevékenysége jobban aggasztja a CIA-t, mint a Church-bizottságé. Abban, hogy a CIA hírszerzéssel foglalkozik, igazán semmi sincs, hiszen egyebek között — és elsődlegesen — ezt a célt kellene szolgálnia. Az azonban már fölöttébb kellemetlen a számunkra, hogy a Pike-bizottság megállapításai szerint súlyosan hibáztak az általuk gyűjtött adatok kiértékelésében: félrevezették az illetékeseket például akkor, amikor az emlékezetes Tet-offenzíva megindult Vietnamban, nem figyelmeztették őket időben a portugál fasizmus bukására, nem a legutóbbi arab—izraeli konfliktus kirobbanására, nem a török csapatok ciprusi partraszállására, amelyet a Makariosz elnök ellen tervezett és félresikerült merénylet előzött meg. „Ha holnap megtámadna bennünket egy nagyhatalom, illetve ilyen támadás terveit készíti ma, attól tartok, hogy a CIA erről mit sem tudna" — nyilatkozta egy tévéadás során Otis Pike. A CIA állam az államban, amerikai vezetőket, politikusokat figyeltet, külföldi akciókat tervez és hajt régre, sokszor a politikai vezetés tudta nélkül. Azonkívül magán a a CIA-n belül sincsen minden rendben, megállapították, hogy beosztottak egyszerűen nem vesznek tudomásul magasabb helyekről jövő utasításokat: a legfelsőbb vezetők kezéből kicsúszni látszik a hatalmas gépezet központi irányítása. Érthető tehát, hogy a mostani leeplezés milyen hatalmas sokkot okozott az amerikai közvéleménysen. Ezért tanúsít mind a CIA, mind i Fehér Ház erős ellenállást a két oizottság munkájával szemben: a egkülönbözőbb ürügyekkel igyekeztek igazolni leleplező dokumentunok visszatartását. De amit az ameikai közvélemény s a világ eddig is negtudott a CIA „piszkos ügyeiről", önmagában is elborzasztó, sokat »lárul a „hidegháború" apostolaitok szándékairól, módszereiről.- ta -Almási Róbert EGY FESTŐ BEMUTATKOZIK Csendélet virággal Néhány esztendővel ezelőtt láttam először az akkor még főiskolás Almási Róbert festményeit, de ugyanúgy tus- és ceruzarajzait, akvarelljeit, a különféle kombinált technikáikkal meg a kedvelt temperával készült képeit is megmutatta. Bennem hosszú ideig azok a képek éltek a legélénkebben, amelyek a szűkös dunaszerdahelyi műterem rokonszenves rendetlenségében az ágy alól kerültek elő. A magyarázat: líraibbak, első látásra emocionálisabbak voltak a falakon függő s a falakhoz támogatott nagyméretű olajfestményeknél. Festőjük közben elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát, leszolgálta a katonaidejét s ennek ellenére is szorgalmasan, sokat dolgozott. Én meg azóta többször megnéztem a képeit, s egyszer csak azon kaptam rajta önmagamat, hogy a már említett nagyméretű olajfestmények nagyrészével észrevétlenül megbarátkoztam, sőt közülük jónéhányat megszerettem, ami annak tudható be. hogy megbékéltem a festő különös színvilágával, a sok meggypirossal, a még több narancssárgával, s e két előszeretettel alkalmazott szín árnyalatainak a vásznakra rétegszerűen felrakott skálájával. Ez a skála legjobban a nyíltszíni bányák, a kettészelt hegyek geológiai tömbszelvényein&k szín- és formavilágához hasonlítható. Ezekből a rétegekből bontakoznak ki egyfajta tudatos, szerkezeti törvényszerűséggel az ábrázolt figurák. Ezek Almási legjobb festményei. Az Asszony gyűrűvel dímű képe s a többi műtermi festménye — nyugodt lelkiismerettel ide sorolható, kiemelve közülük az azonos kompozíciós elv szerint készült aktokat. Almásinak egyéb erősségei is vannak. Ügy látszik, látványélményeinek, hangulatélményeinek egyik iegbővízűbb forrósa maga a műterem belső, többékevésbé geometrikus szerkezetű világa. Ám festészetében az is gazdagon viszszatükröződik, hogy Almási a Csallóközben születeti s ma is ott él. Saját állítása szerint a csallóközi tájak egyszerű szépségének gyerekkori élményei hívták életre benne a festői szándékot, pontosabban, a képi megfogalmazások szép kényszerét. Ezeket a tájélményeket különböző megfogalmazásban, többféle eszközzel próbálja visszaadni. Rendszerint sikerrel. Figyelemre méltó, hogy ihletője nem kizárólag a természeti táj, nemcsak a romantikus látvány, de a tájat átalakító, emberkéz alkotta világ is. A Dunamenfi Múzeum most önálló tárlaton mutatta be a fiatal csallóközi festő képeit. Jó tárlat volt, még akkor Falu a dombok alatt formákban változatos összeállítású bemutatkozó tárlat azt igazolja, hogy szenvedélyes felfedező hajlammal, kísérletező kedvvel alkotó, sokfelé szívesen és sikeresen kalandozó, mégis következetes festő képeit láthatta a közönség. K. F. Ülő női akt is, ha a megfelelő hely híján az ágy alatt őrzött képek közül szívem szerint többet hozhatott volna közönség elé a festő. Láttunk a tárlaton tájképeket, nonfiguratív kompozíciókat, kiforrott, szépen letisztult csendéleteket, portrékat, aktokat, szecessziós vonalvezetésű idilleket, szürrealista megfogalmazású látomásokat. A témában és kifejezési
