A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-04-20 / 13. szám

I i z üveg mindennapi éle­­/ i \ tünkben fontos szerepet I ® \ játszik. Ezt aligha kell va- J O V laki előtt is bizonygatnom, * *....-* hiszen az üvegből készült tárgyakkal, berendezésekkel min­denütt találkozhatunk (igaz, a felté­teles mód használata ebben az eset­ben nem éppen indokolt, elvégre ta­lálkozásunk az üveggel szükségsze­rű, ezért elkerülhetetlen), és csak fölösleges szószaporítás lenne a nyil­vánvaló tényt hosszúra nyúló felso­rolással alátámasztani. Azt azonban kevesebben tudják (illetve tudatosítják), hogy az üveg sikeresen behatolt a műszaki élet te­rületére is, s térhódítása olyan im­pozáns, hogy a laikus ember akár diadalmenetnek' vélné, sőt még a szakemberek némelyike is csodál­kozva kapja fel a fejét, ha a meg­szokott anyagok (például fémek vagy ötvözetek) helyett üveggel találko­zik. Bizonyára lesznek olyanok, akik kételkedve fogadják majd jellemzé­semet az üveg térhódításáról, iporíd­­ván: az üveg több ezer esztendeje áll már az ember szolgálatában, mi újat, milyen forradalmi változást hozhat tehát manapság, a műanya­gok és a különböző szuper ötvözetek korában ? Nyilvánvaló, hogy az üvegnek ke­vés olyan tulajdonsága van, amely­ről elődeink ne tudtak volna (igaz persze, hogy az ember kíváncsisága és kísérletező kedve az üvegben rej­lő lehetőségek széles skáláját tárta fel az elmúlt években). A forradal­készülnek a speciális villanyégők, fényszórók, lámpák üvegbúrái. Olyan termékek ezek, amelyekből azt hi­szem sosem tudunk majd eleget gyártani. Az utóbbi években az e­­lektrötechnikai- és vákuumtechnikai ipar számára is nagymennyiségű ké­szítményt szállítottunk, — Ha már a termelékenység e­­melkedéséről és a különböző ipar­ágak növekvő igényeinek kielégíté­séről esett szó, hadd kérdezzem meg, miilyen konkrét feladatokat kell megoldaniok? — A kérdésre nem is olyan köny­­nyű válaszolni, mint képzelné. Az a helyzet ugyanis, hogy nemcsak az automatizációval és a korszerű tech­nológiai eljárások bevezetésével járó problémákat kell megoldanunk, ha­nem a munkaerőhiányt is. Az üzem tizenöt esztendeje létezik, berende­zései ma még moderneknek mond­hatók, de még így is több munkásra van szükségünk, mint ahánnyal ren­delkezünk. Bizonyos gépek nem dol­goznak teljes kapacitással, sőt oly­kor le is állnak, mert nincs kit mel­léjük állítani. Sajnos az sem jelent — még csak részben sem — meg­oldást, hogy sokan két vagy három műszakban dolgoznak. A legtöbb ember a reggeli műszakot kedveli, s hiába a pótlék, a külön díjazás, inkább kevesebbet keresnek, de éj­jel nem — sőt még délután is csak vonakodva — hajlandók dolgozni. Bármikor fel tudnánk venni 80—100 munkást is, nőket, férfiakat egy­aránt, de ha a fele jelentkezne csu­pán, már azt is csodának tartanám. Mivel a munkaerő-probléma csak elmélyül idővel — az iparosodás fo­kozódásának logikus következmé­nyeként — mindenképp arra kell törekednünk, hogy berendezéseinket tovább korszerűsítsük (még ékkor is, ha ez óriási beruházási költsége­ket jelent számunkra), s termelé­mi jelentőségű térhódítás nem is annyira magával az üveggel, mint inkább korunk megváltozott köve­telményeivel és igényeivel magya­rázható. Hogy milyen követelményekről és igényekről van szó, arról az egyik legilletékesebbel, Rudolf Fabušsal, a Szlovák Műszaki Üveg nemzeti vál­lalat dúbravkai részlegének igazga­tójával beszélgettem. — Mindjárt az elején szeretnék megmagyarázni egy nem eléggé vi­lágos elnevezést, s ez a „műszaki üveg“ — mondta Rudolf Fabuš — Az elnevezés nem valamiféle tulaj­donságra utal, hanem a felhaszná­lás területére, ezért igen tág — és objektíve nehezen meghatározható — keretek között érvényes. Egysze­rűbb lenne a dolog, ha azt vizsgál­nánk, mi nem műszaki üveg. De úgy vélem, megelégedhetünk egy i­­lyen definícióval: műszaki üvegnek tekinthető minden olyan berendezés illetve tárgy, amelyet a tudományos életben, iparban, a mezőgazdaság­ban alkalmaznak, hasznossága gya­korlati jellegű, nem díszítésként szolgál. Példaként néhány termékün­ket említeném. A különböző típusú és méretű üvegcsövek, amelyek az üveg bizonyos tulajdonságai révén (mint például a korrózió-mentesség, a maró folyadékokkal — savakkal, lúgokkal, sóoldatokkal — szemben tanúsított ellenállóképesség, a köny­­nyű csírátlanítás és tisztántartás le­hetősége stb.) hovatovább helyette­sítik illetve kiszorítják a hagyomá­nyos fémcsöveket (az élelmiszeripar­ban, a konzervgyártásban, a tejfel­­dolgozó iparban, a gyógyszeriparban, a vegyipar számos ágazatában, az ásványvízfeldolgozó üzemekben, mal­mokban — egyszóval ott, ahol a csö­vekben különböző folyadékoknak és porszerű anyagoknak kell tovaáram­­laniuk). Vagy egy további alkalma­zási terület: az autógyártás. Nálunk sunk akkor válik rentábilissá, ha egyúttal a világpiacon is verseny­­képes áruval jelentkezünk. — A porta előtt munkaruhás ja­pán fiatalemberekkel találkoztam, ök a gyár alkalmazottai? Az igazgató elmosolyodik. — Nem éppen — mondja —, de üzemünk részére fontos munkát vé­geztek. Egy új típusú japán auto­mata — az SH—18 — beszerelését végezték el, s a gép már holnap megkezdi a termelést. Az automata segítségével speciális lámpabúrákat gyártunk majd az autóipar számá­ra. Bízom benne, hogy a gép bevá­lik, annál is inkább, mert a japán céggel nem ez volt az első üzletkö­tésünk, ugyanis nyolc évvel ezelőtt már vásároltunk tőlük egy berende­zést, amely mind a mai napig nagy­szerűen működik. « * LACZA TIHAMÉR (Prandl Sándor felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents