A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-20 / 13. szám
I i z üveg mindennapi éle/ i \ tünkben fontos szerepet I ® \ játszik. Ezt aligha kell va- J O V laki előtt is bizonygatnom, * *....-* hiszen az üvegből készült tárgyakkal, berendezésekkel mindenütt találkozhatunk (igaz, a feltételes mód használata ebben az esetben nem éppen indokolt, elvégre találkozásunk az üveggel szükségszerű, ezért elkerülhetetlen), és csak fölösleges szószaporítás lenne a nyilvánvaló tényt hosszúra nyúló felsorolással alátámasztani. Azt azonban kevesebben tudják (illetve tudatosítják), hogy az üveg sikeresen behatolt a műszaki élet területére is, s térhódítása olyan impozáns, hogy a laikus ember akár diadalmenetnek' vélné, sőt még a szakemberek némelyike is csodálkozva kapja fel a fejét, ha a megszokott anyagok (például fémek vagy ötvözetek) helyett üveggel találkozik. Bizonyára lesznek olyanok, akik kételkedve fogadják majd jellemzésemet az üveg térhódításáról, iporídván: az üveg több ezer esztendeje áll már az ember szolgálatában, mi újat, milyen forradalmi változást hozhat tehát manapság, a műanyagok és a különböző szuper ötvözetek korában ? Nyilvánvaló, hogy az üvegnek kevés olyan tulajdonsága van, amelyről elődeink ne tudtak volna (igaz persze, hogy az ember kíváncsisága és kísérletező kedve az üvegben rejlő lehetőségek széles skáláját tárta fel az elmúlt években). A forradalkészülnek a speciális villanyégők, fényszórók, lámpák üvegbúrái. Olyan termékek ezek, amelyekből azt hiszem sosem tudunk majd eleget gyártani. Az utóbbi években az elektrötechnikai- és vákuumtechnikai ipar számára is nagymennyiségű készítményt szállítottunk, — Ha már a termelékenység emelkedéséről és a különböző iparágak növekvő igényeinek kielégítéséről esett szó, hadd kérdezzem meg, miilyen konkrét feladatokat kell megoldaniok? — A kérdésre nem is olyan könynyű válaszolni, mint képzelné. Az a helyzet ugyanis, hogy nemcsak az automatizációval és a korszerű technológiai eljárások bevezetésével járó problémákat kell megoldanunk, hanem a munkaerőhiányt is. Az üzem tizenöt esztendeje létezik, berendezései ma még moderneknek mondhatók, de még így is több munkásra van szükségünk, mint ahánnyal rendelkezünk. Bizonyos gépek nem dolgoznak teljes kapacitással, sőt olykor le is állnak, mert nincs kit melléjük állítani. Sajnos az sem jelent — még csak részben sem — megoldást, hogy sokan két vagy három műszakban dolgoznak. A legtöbb ember a reggeli műszakot kedveli, s hiába a pótlék, a külön díjazás, inkább kevesebbet keresnek, de éjjel nem — sőt még délután is csak vonakodva — hajlandók dolgozni. Bármikor fel tudnánk venni 80—100 munkást is, nőket, férfiakat egyaránt, de ha a fele jelentkezne csupán, már azt is csodának tartanám. Mivel a munkaerő-probléma csak elmélyül idővel — az iparosodás fokozódásának logikus következményeként — mindenképp arra kell törekednünk, hogy berendezéseinket tovább korszerűsítsük (még ékkor is, ha ez óriási beruházási költségeket jelent számunkra), s termelémi jelentőségű térhódítás nem is annyira magával az üveggel, mint inkább korunk megváltozott követelményeivel és igényeivel magyarázható. Hogy milyen követelményekről és igényekről van szó, arról az egyik legilletékesebbel, Rudolf Fabušsal, a Szlovák Műszaki Üveg nemzeti vállalat dúbravkai részlegének igazgatójával beszélgettem. — Mindjárt az elején szeretnék megmagyarázni egy nem eléggé világos elnevezést, s ez a „műszaki üveg“ — mondta Rudolf Fabuš — Az elnevezés nem valamiféle tulajdonságra utal, hanem a felhasználás területére, ezért igen tág — és objektíve nehezen meghatározható — keretek között érvényes. Egyszerűbb lenne a dolog, ha azt vizsgálnánk, mi nem műszaki üveg. De úgy vélem, megelégedhetünk egy ilyen definícióval: műszaki üvegnek tekinthető minden olyan berendezés illetve tárgy, amelyet a tudományos életben, iparban, a mezőgazdaságban alkalmaznak, hasznossága gyakorlati jellegű, nem díszítésként szolgál. Példaként néhány termékünket említeném. A különböző típusú és méretű üvegcsövek, amelyek az üveg bizonyos tulajdonságai révén (mint például a korrózió-mentesség, a maró folyadékokkal — savakkal, lúgokkal, sóoldatokkal — szemben tanúsított ellenállóképesség, a könynyű csírátlanítás és tisztántartás lehetősége stb.) hovatovább helyettesítik illetve kiszorítják a hagyományos fémcsöveket (az élelmiszeriparban, a konzervgyártásban, a tejfeldolgozó iparban, a gyógyszeriparban, a vegyipar számos ágazatában, az ásványvízfeldolgozó üzemekben, malmokban — egyszóval ott, ahol a csövekben különböző folyadékoknak és porszerű anyagoknak kell tovaáramlaniuk). Vagy egy további alkalmazási terület: az autógyártás. Nálunk sunk akkor válik rentábilissá, ha egyúttal a világpiacon is versenyképes áruval jelentkezünk. — A porta előtt munkaruhás japán fiatalemberekkel találkoztam, ök a gyár alkalmazottai? Az igazgató elmosolyodik. — Nem éppen — mondja —, de üzemünk részére fontos munkát végeztek. Egy új típusú japán automata — az SH—18 — beszerelését végezték el, s a gép már holnap megkezdi a termelést. Az automata segítségével speciális lámpabúrákat gyártunk majd az autóipar számára. Bízom benne, hogy a gép beválik, annál is inkább, mert a japán céggel nem ez volt az első üzletkötésünk, ugyanis nyolc évvel ezelőtt már vásároltunk tőlük egy berendezést, amely mind a mai napig nagyszerűen működik. « * LACZA TIHAMÉR (Prandl Sándor felvételei)
