A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-20 / 13. szám
Burgonya, krumpli, kolompér, csucsorka, pityóka, gruja — az Ebszőlőfélék, azaz a Solanaceae családba tartozó növényfajta, amely kitelelő gumókkal rendelkezik. Húsos szára — olvasom egy róla szóló cikkben — elágazó, levele egyenetlenül szárnyas, levélkéi toj ásdadok, épszélűek. Virágzata hosszú kocsányos bogernyő. A virág pártája tányéralakúan kiterülő, szennyes fehér, sárga, rózsaszínű, vagy ibolyaszínű, ami a gumó színével is megegyező; sárga porzói összeborulva állnak, bogyója zöldesfekete és sokmagvú... Ma a Solanum tuberosum-nak több, mint háromezer változatát ismerik és termesztik szerte a világon ... Azt is tudjuk erről a növényről, hogy Dél-Amerika az őshazája, s hogy az Andokban ma is megtalálható vadon élő rokona. Az is köztudott, hogy Európába a spanyolok hozták be a XVI. század közepén. Legkorábban Olaszországban és Németalföldön kezdték termeszteni. Hozzánk minden valószínűség szerint Franciaországból került, bizonyság erre a burgonya szavunk. (A franciaországi Bourgogne hegyvidék híres volt már akkor is burgonyatermesztéséről.) De más irányból is hoztak be burgonyát. így például 1654-ben a Németországból hazaérkezett protestáns diákokat Budán azért tartóztatták le, mert tarisznyájukban burgonyát találtak. A diákokat rpaga Hadadi Wesselényi Ferenc hallgatta ki, s tőlük tudhatta meg, hogy a „burgonya termesztésre érdemes, jó eleségnövény.“ Ügy látszik a nádorban volt némi gazdasági érzék, mert III. Ferdinánd az ő javaslatára rendelte el a burgonya termesztését. Azonban III. Ferdinád rendeletének alig volt foganatja. A „sváb tök“ iránt — ahogy akkor nevezték a burgonyát — nem igen lelkesedtek elődeink. De azért, mint mindig a történelem során, most is akadt kivétel. Liptóban, Árvában és a Szepességben 1760-ban már termesztik, s öt évvel később Gömörben Császár András honosítja meg kellő buzgalommal a tengerentúlról származó furcsa növényt. Általánosabban azonban csak a múlt század első felében kezdik termeszteni a mi tájainkon, de Oroszországban például már 1844-ben i: jutalmat ígérnek termesztéséért. Ez a rövid történelmi áttekinté: azt bizonyítja, hogy alig múlt szá: esztendeje, hogy általánossá vált i burgonya termesztése és fogyasztása. Azóta viszont „második kenyérként“ naponta ott szerepel minden család étlapján. Ezen túl jelentős mértékben felhasználják a burgonyát még ipari és takarmányozási célokra is. Mindebből az derül ki, hogy a burgonya termesztésének fontossága nemzetgazdasági szempontból közel áll a gabonafélék termesztéséhez. A probléma azonban abban rejlik — s az alábbiakban azt igyekeztem kideríteni: mi az oka ennek? — hogy a gabonafélékből lassan-lassan önellátók leszünk, ellenben a burgonyával való ellátás vagy ellátottság az utóbbi időben akadozik. Pedig — mint látni fogjuk — a feltételek megvolnának ahhoz, hogy ne legyenek közellátási gondok. Mindehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy külföldön sem kedvezőbb a helyzet, mivel a behozatali lehetőségek — azaz a kinti kínálat — nem valami nagy. * * * A mai kelet-szlovákiai kerület területén már a XVIII. század második felében termeltek burgonyát. Vagyis olyan szempontból ez a terület történelminek mondható. A Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóságon azonban Ján Pošivák agrármérnökkel nem a távoli múltról hanem a 6 Pavol Gomolčák így takarították be a burgonyát egy kor... ... és tavaly Ján Pošivák
