A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-13 / 12. szám
RÄCZ OLIVER Rácz Olivér első s mindmáig egyetlen megjelent verseskötete a .Kassai dalok“ 1958-ban jelent meg, túl a szerző negyvenedik életévén, így okkal tekinthetjük válogatott kötetnek, aminthogy nyilván az is. A könyv datált ciklusai: Vád és mementá (1937—1947): Kép és keret (1947-1957); Vallomás (1937 —1957; Kassai balladák (1947— 1957); Tájak és távlatok (1947— 1957) utalnak is erre. De nemcsak a kései debütálás bizonyítja a válogatott versek érzését, hanem a kötet (legalábbis líránk akkori s mindenkori átlagszínvonalához képest) magas színvonala is. Az sem lebecsülendő tény továbbá, hogy Rácznak, elsőként s megintcsak talán mindmáig egyetlenként líránkban sikerült elérni a színvonal és tömegsiker ritka pillanatát: a „Kassai dalok“ rövid időn belül két kiadást ért meg, ami példátlan a csehszlovákiai magyar költészet eddigi történetében. Verseskötete megjelenése után Rácz Olivér mintha örökre hátat fordítana a költészetnek. Először egy ifjúsági regénye jelenik meg, aztán nagysikerű „Megtudtam, hogy RÁCZ OLIVÉR; Titkos pör iratt — azon sessiorul midőn az Fő deák az nemes Városi Tanáts színe elejbe idéztetett 1. számú mentséa Szénnel, ecsettel, temperával kezdtem, de tudtam, a kép még végezetlen: bár messze száll a messzi, szép igézet, és messze járt az is, kit megidézte1' í. számú védekezés iá itt a dombtetőn. Belátni itt a múltba és a szívbe: Forgóch Simon dandárja onnan vágtatott — innen pedig: lelátni Dél felé. Az Akasztóhegyen már lépeget az alkony. (A Hernód vizén egy sajka ring a parton. Daliák voltunk akkor már mind a ketten, jó Főbíró uram, és hittünk is, hitetlen.) élsz“ című regénye, 1963-ban, amellyel egyszerre a csehszlovákiai magyar próza első vonalába kerül. „A regény csillagragyogása, lelke a lírai realizmus. A lírai realizmus szívig ható vallatás, lélegzetfojtogató mellreölelés. Szolidaritás. Hűség. A jónak, az igaznak, a szépnek a kicsengése... A lírai realizmus döntő meghatározását olvastuk: a lírai realizmus motorja az író szenvedélye" — írja Fábry a regényről. Sajnos, Rácz rendkívüli sokoldalú irodalmi és irodalmon kívüli érdeklődése mintha a prózától is eltorlaszolná: gyerekversek és ifjúsági regénye, prózai és versfordítások, kritikák és pedagógiai munkák váltják egymást az író műhelyében. Ám a látszat, mint olyan gyakran, talán Rácz Olivér esetében is csal. Bizonyítja ezt az épp sorozatunkban megjelenő új verse, a „Titkos pör iratt“, amely alighanem csúcsát képezi a költő eddigi lírai életművének, s amely azt a reményt kelti mindannyiunkban, hogy e pompás költemény, nem egyedüli ráhibázás majd húsz esztendő után, hanem újabb, már megírt, vagy még megírandó versek közlése követi. BIBLIOGRÁFIA: öcsi csacsi kalandjai — verses mese (1949) A póruljárt kandúr — verses mesek (1949) Állatvilág — leporelló (1950) Mesék — Kárpáti Anna álnév alatt (1954) . Kassai dalok — versek (1958); második kiadás: 1959 Puffancs, Göndör és a többiek — ifjúsági regény (1960); második kiadás: 1974, szlovákul 1962 Megtudtam, hogy élsz — regény (1963); második kiadás 1964, szlovákul 1965 Egyszerű ügy — regény (1966) Kassai románc — lírai városkalauz (1966) magyarul és szlovákul A Rezeda-cirkusz — ifjúsági regény (1968), szlovákul 1975 Szelíd állatok — leporelló (Móra Ferenc könyvkiadó, 1975) Álom Tivadar hadparancsa — elbeszélések (1975) Előkészületben: Csillagsugárzás — műfordítások négy évezred költészetéből számú mentség Tudtam — csak szólni kell, és zeng a régi húr. Vörösfenyők tobzán még annyi, annyi dal van. A fődeák mereng, s a dombtetőn, a dalban bolondos kis csodák susogtak. Kis semmiség — hiszen még ősz se szállt. (De fáradt volt és nyugtalan a nyár; olyan, mint akkor, azon a régi nyáron: Torna felől indult egy zöld batár, arany ömlött alá a régi váron, és döcögött a négy vasalt kerék, s mikor a város erdejéhez ért, Rozáliák és vén Kálváriák ölelték ölre lágyan, kedvesen eltévedt Concoreggiot, bús, szegény vitézt.) Pszjakrev! — sercintett rá a fődeák — ki hitte volna, hogy épp itt s ezért? Krakkó alatt még együtt öldököltünk, s az ablakokból piroscsizmás babák, szép, szőke lengyel herceglányok virágot s csókot szórtak le reánk. . számú védekezés Akkor még én sem tudtam: az ostromot ittasan átaludtam, s mire a harcnak este vége volt, borostás képemen kaján vigyorral végigszóntott a véres, céda hold. Költészetünk arcképcsarnoka A hold — no meg a bakó vén legénye. pallos vagy börtön — most már eßyre megy; elfogy az élet csillanó reménye, kuvasz csahol a törvényház megett. De nézd: az esti köd — megült a fákon, hóhér kertjében nyit már az őszirózsa, hordót görgetnek mind a Jakabosok, valahol távol felsír egy őszi nóta — bús, régi dallam: búval bút temetnek. A Három Rózsa vén cigánya hajlong, s o homokórán századok peregnek. (Egressy Gábor Bánk bán-t most tanulja, az Arany Csillag szólója is világos; Batsányi tán ott issza vér-borát, a kocsma-ablak ezért vér-virágos. Ám Kódis Suska is mulat ma este: egy részeg hajdút itat, és a bor hevén felpezsdül asszott, görbe teste, aranyköd ül kancsal, fakó szemén. Furcsáig hallik most a vigalom. A Delamani-kertben körhinta perdül, tenyér csattan a caroussel-teremben, csókok csattannak kint, a kerti csendben.) Családfa Apám szemen is régi nóta csillan. Van Dernáthék báljára vitte szép anyámat; anyám haján egy sárga rózsa villan — hogy vissza-visszaring apám szemén! és károg, de károg a. holló a jegenyén ... És sorra jönnek mind a régiek: ki kutat fúrt, ki várost épített, gyalult, sert főzött, vetett, aratott, ásott és vermelt, házfalat rakott, patkót készített, gereblyét, ekét, ki tollal rótta rímbe életét, ki bőrt cserzett, ki csótárt hímezett, üveget festett, képet színezett, harangot öntött, kaszát köszörült, gerencsér volt, hentes vagy fazekas, ki gyolcsot szőtt, ki zsákot toldozott jó polgár volt vagy csélcsap szélkakas, ivott, dalolt, káromkodott, örült, vagy egyszerűen élt és dolgozott. 3. számú védekezés Jó itt a dombtetőn. Ha melyebb lesz az este s a hold remeg szép Városom fölött, ide sugárzik majd a Dóm keresztje — szegény ember keresztje: harcos élet, harcos és szép, mért igaz és örök. Vörösfenyők tobzára csókot hint az éj. Valahol messze árnyék suhan a tompa égen át, és összesúanak halkan a vén vadgesztenyefák. röredelem és vallomás Ezért ülök itt fent, a dombtetőn. Még nem mondtam el mindent. Még van egy-két dalom, egy-két mesém és álmom is talán; szíved dalából fakadt énekem, te hagytad rám régen volt éjeken, mint Margit dalát s Valentin szép imáját, mint fürmenderék ékes rózsafáját a régi ház hűs, ódon udvarán. Eszmélés Odakint, odakint már hajnalcsillag ragyog, odalent, odalent nyílnak az ablakok; öntsetek gyorsan vizet az üstbe, ami füst, ami füst, csak a tűzhelyek hajnali füstje, mozdul az élet, rikkants, kakas, ébred a timár, ács, fazekas. Fogadkozás Szénnel, ecsettel, temperával. Jeltelenül, akár a fecske röpte, jelet rajzolni, jeltelent — örökre. Szívvel, konok nagy akarattal, örök küzdés a csökönyös szavakkal; mégis ez az, ami marad s örök. A homokórán századok peregnek. Utódok: jó hír! Jó hír az embereknek! Fecskepár száll a Városom fölött.
