A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-06 / 11. szám
KÉT KONGRESSZUS KOZOTT Miben látja ön a két kongresszus közötti időszak legfontosabb össztársadalmi eredményét? Ma nyilvánvaló — amint ezt Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára Prága kilencedik kerületében, a főváros ipari központjában tartott pártkonferencián mondott beszédében hangsúlyozottan kiemelte —, hogy 1969 áprilisa és a CSKP XIV. kongresszusa óta eltelt időszak pártunk és népünk nagy küzdelmének, de ugyanakkor nagy politikai győzelmének időszaka is volt. Szocialista kultúránk minden munkására ösztönzően hat az a tudat, hogy nyugodtabb légkörben dolgozhat, s ez főképpen annak köszönhető, hogy minden tekintetben megszilárdultak az egy hazában élő és közös úton haladó népeink vívmányai, és megerősödött az ország gazdasági-politikai egysége. Nem beszélhetnénk — számokban oly meggyőzően kimutatható — fellendülésről, ha nem sikerült volna kiküszöbölni az 1968—69-es évek zavaró, előrehaladásunkat hátráltató körülményeit. Kultúránk aktív tagjaira igen fontos és jelentős feladat hárult: a párt mutatta elvek alapján elősegíteni a tisztulást, a megzavartakban erősíteni a követendő út helyességének tudatát. Nem kétséges, hogy a bizalom megteremtése hozta meg mind gazdasági, mind kulturális életünkben azokat az eredményeket, amelyekről elmondhatjuk, hogy a megpróbáltatás időszaka után ígéretes új fejezet nyílik történelmünkben. Milyen eredményeket említene meg a kultúra területén? Hazánk gazdasági eredményei, nemzetközileg hangsúlyozottabb elismerése nélkül — a stagnálásnak szerencsére rövid időszaka után — nem indulhatott volna meg kultúránk újabb virágzása, nem lehetnénk tanúi közművelődésünk minden területén elért nagy sikereinek. Nem állítjuk ezzel, hogy ott volnánk a csúcson, van bőven tennivalónk, de nemzetközi vonatkozásban is kimagaslónak mondható eredményeinket nem szabad alábecsülnünk. Talán elegendő, ha a kultúra vonalán egyetlen bennünket érintő példára hivatkozom: könyvkiadásunk mind mennyiségi gyarapodására, mind minőségi javulására. Nincs itt helyem — s talán nem is fontos —, hogy számokat soroljak fel. szembeállítsam a múltat a jelennel, s a pillanatnyi nehézségek mellett rámutassak a még nagyobb eredményeket ígérő jövőre. Eredeti műveink megjelenése mellett külön ki kell emelnem azt a hídverő munkát, amelyet kiválóan képzett fordítógárdánk végez az új és klasszikus szlovák és cseh irodalmi alkotások egyre gondosabb, gyakran költői ihletésű átültetésével. Milyen fontos, a párt célkitűzéseit támogató, azzal összhangban lévő irodalmi műveket ismer a cseh és szlovák irodalomban? Véleménye szerint az írók hogyan igyekeztek teljesíteni a pártnak az irodalommal kapcsolatos határozatait? Idő híján és egyéb elfoglaltságom miatt nem tudom a cseh irodalom új műveit rendszeresen olvasni, s ami a szlovák irodalmat illeti, csak a teljesség igénye nélkül 'válaszolhatok a kérdésre. Jellemző ezekre az esztendőkre, hogy a kiemelkedő könyvek gyűjtemények voltak, így a költészet terén Milan Rufus és Miroslav Válek válogatott verseinek kötete, az esszéirodalom terén pedig Alexander Matuika Velünk és ellenünk (Pro a proti) címmel megjelent, legjobb írásait tartalmazó poszthumusz kötete. Az irodalomtörténeti művek között Stanislav Smatláknak szlovák állami díjjal kitüntetett, alapos tájékozottságra valló, gondolatgazdag könyve, A szlovák költészet 150 éve nélkülözhetetlen kézikönyve lesz minden irodalombarátnak. Az ifjúsági irodalom terén született művek közül elsősorban Klára Jarunkovának sok nyelvre lefordított, nemzetközileg elismert és külföldön is díjazott regényét. A hallgatag farkas öccsét (Brat mlčanlivého vlka) emelem ki. De figyelmet érdemel Ľubomír Megkérdeztük Egri Viktort Feldek Kék mesekönyv (Modrá kniha rozprávok) című könyve is. A széppróza-termés számbelileg csökkent, vannak tehetséges új jelentkezők, de egyikük sem érte még el a mostanában keveset publikáló vagy az irodalom más szakaszán dolgozó középnemzedék színvonalát. Andrej Plávka önéletrajzi kötetét, a Sóvárgó szerelmest (Smädný milenec) és Milan Ferko nagyterjedelmű, három kötetes Svätopluk című történelmi regényét sorolom a kiemelkedő munkák közé. A szlovák dráma magas színvonalát a tavaly alkotóereje teljében váratlanul elhunyt Ivan Bukovčan utolsó játékai, köztük a Luigi szive, a Karnevál első napja és Ján Solovič Meridiánja jelzik. Bukovčant színműveinek érdekes tárgyköre, cselekménybonyolító tehetsége, alakjainak sokrétű jeflemrajza és csiszolt nyelvezete emelte a szlovák drámaírók élvonalába. Solovič eddig legjobb színművét az életünkben megmutatkozó kóros gócokhoz gyógyító késsel merészen nyúló bátorság jellemzi. Milyeneket a hazai magyar irodalomban? (Ha nincsenek, vagy kevés ilyen mű van; miért?) A hazai magyar irodalomban a költészet ezúttal a prózával szemben mintha lemaradna. Remélhetőleg fiatal lírikusaink néhány esztendő alatt megszüntetik ezt a stagnálást. Tőzsér Árpád Érintések-\ét a versek gondolati töltése, metafóróinak merész és jól tartó ívei teszik értékessé. Török Elemérnek sikerült második kötetével (Virágzó kövek) jelentős lépést tenni előre. Tematikailag gazdagabb, színeiben kifejezőbb lett lírája. Ozsvald Árpád új gyűjteménye (Szekerek balladája) is gazdagodása líránknak. >, Tudatosan ismételve magamat, itt is meg kell említenem, hogy szépprózánkban ma Rácz Olivér (Alom Tivadar hadparancsa) és Duba Gyula (Vajúdó parasztvilág) állnak az élen. Ordódy Katalin A keskenyebb út című tematikájában érdekes, nyelvileg tiszta, szerkezetileg is kifogástalan, olvasmányos regényének sikere megérdemelt. Bábi Tibor A forrás éneke című meleghangú, érzékeny lirájú emlékezéseit is a sikeres könyvek közé sorolhatjuk. Gál Sándor könyve, Első osztályú magány, és Zs. Nagy Lajos novella- és szatiragyüjteménye, Emberke, küzdj! is megérdemlik, hogy ebben a kategóriában említsük őket. És örömmel jegyzem fel itt Bereck József nevét, akinek első kötete, a Vihar előtt, néhány novellájával tartós élményt tudott adni. Tanulmányirodalmunk, publicisztikánk jelentősen gazdagodott, színvonalában is értékesebbé vált. Bár Fábry Zoltán Vigyázzatok a strázsán! című kötete csak gondos válogatás ismert antifasiszta írásaiból, mint reprezentáló kötetet publicisztikánk élére állítom. Névsorban és nem rangosság tekintetében említem Csánda Sándor Batassi-monográlióját, amely sok eredeti, eddig még nem publikált anyagot tartalmaz, és gondolatgazdagságával a szerző legértékesebb tanulmánykötetének mondható. Duba Gyula Valóság és életérzés című kötete kitűnő kritikai érzékről, tág ismeretkörről tanúskodik. Párkány Antal monográfiája Sas Andorról méltó tisztelgés a szlovákiai új nemzedéket, az írástudó fiatalokat hosszú éveken át nevelő tanítómester emléke előtt. Szeberényi Zoltán monográfiája Győry Dezsőről (A vox humana poétája) példát adóan hézagpótló munka. Zalabai Zsigmond kritikai gyűjteménye (A vers túloldalán) sokat ígérőén gazdagítja tanulmányirodalmunkat. A dráma területén sajnos egy lépéssel sem jutottunk előre. Dávid Teréz komédiáját (Ifjúságból elégtelen) és Lovicsek Béla partizándarabját (Tüzvirág) említhetem csak, amelyet a MATESZ kelet-szlovákiai társulata; a Thália, Beke Sándor rendezésében mutatott be sikerrel. Végül meg kell említenem Az éhség legendája című kötetet, ezt a válogatást a két világháború közötti csehszlovákiai magyar valóságirodalomból. A válogatás anyaga az akkori proletkult irányzata szempontjából olyan érdekes, hogy külön cikkben kellene ftiéltatni. A felsorolt munkák java eszmei és esztétikai tekintetben jó, néhány esetben igényes színvonalon és az elkötelezettség szellemében gazdagítják olvasóink érzelmi és szellemi világát, s ezzel a legjobb értelemben szolgálják pártunk célkitűzéseit. Mit már a kongresszustól? A kongresszustól elsősorban azt várom, hogy megszabja azokat a feladatokat, amelyeknek teljesítésével újabb lépésekkel haladhatunk előre. Nem kergetünk délibábokat, nem élünk semmiféle hamis romantika bűvkörében, sikerült megszabadulnunk a dogmáktól, szektás nézetektől — a valóság talaján állunk, és ezért szíwel-lélekkel követni tudjuk azt az utat, amelyet pártunk XV. kongresszusa megjelöl számunkra. Tehetjük ezt abban a hitben s azzal a bizalommal, hogy ez az út a megértés, a nyugalom, a népeink közötti megbonthatatlan barátság, a béke, a boldog építő munka útja.
