A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-04-06 / 11. szám

Xíl§3li

f }

,s Jk

formájuk, nem emlékeznek, így hét merő bolondság lenne szóba állni velük.

MegáHok egy percre: odalent halkan susog a víz, két oldalt a lüktető város küldi felém fényeit, a Malá Strana nyugodtabb, békésebb, a fények szinte mozdulatlanok, ez a városrész azonban ahonnan jövök, csupa mozgás, vibrálás.

S a két városrész között a híd, amely nélkül Prága elképzelhetetlen, úgy hozzá tartozik, mint Moszkvához a Kreml, vagy Párizshoz a Notre Dame székesegyház,

Mennyi legenda, monda és mese szól a hídról. Állítólag Vencel király kardját rejtették belé. S a köveik kötőanyagát tojásokkal tették erősebbé.

Hat évszázad folyt el tartópillérjei között, s a híd ellenállt a történelemnek és a víznek. Igaz, az áradó Moldva nem egyszer megrongálta, sőt az utolsó nagy áradáskor 1890-ben a víz a szó szoros értelmében kettészakította, két tartópillérjét elnyelte a folyó. Azt hiszem Egon Erwin Kisch erre az árvízre emlékezik, amikor leírja, hogy „A folyó azonban mór fél úton elibénk jött. IV. Károly császár, a<ki eddig szárazon megúszta, most jócskán benn áll a vízben, hullámok játszanak a kezében tartott aranybulla körül, és az ország

almája emigy víztől csöpögősen, feledtébb pajkos látvány. Zajos örömmel észleljük, hogy az árvíz úgy megrongálta az örökéltű Károly-hídat, ahogy mi bánunk el a játékainkkal, puff neki. A szentek szobrai is eltűntek.“ De két év múlva ismét áll, szilárdabban, mint valaha.

Javítását 1965-ben kezdték, a feladat nagysága alig volt kisebb a hídépítésnél. A javítást Arnautov építészmérnök vezette. Félig sem készült el munkájával, amikor váratlanul elhunyt.

S a hatalmas feladat megoldása egy fiatal nőre, Arnautov asszisztensnőjére, a 25 éves Jaroslava Ŕíhovára hárult.

A javítás 44 millió koronába került. A híd homokkő kookáinak kétharmadát megjavították, egyharmadát teljesen kicserélték. A hídburkolat kockaköveinek száma 648 ezer. Csupán a megfelelő kő (szürke és rózsaszín bazalt) meglelése mekkora munkát és szívósságot igényel a fiatal mérnöknőtől.

Hát nem csodálatos: a 27 éves építész zseniális művét, hétszáz esztendő múltán egy 25 éves építészlóny varázsolta újjá. Két ifjú ember páratlan kézfogása a hatalmas idő partjairól.

így lett a Károly-híd Prága legöregebb, s egyben a legifjabb hídja.

NÉGYKOR A NEMZETINÉL

A Slávia kávéhárban várom Molnár Imre mérnököt. Pontosai négykor megérkezik. Ez jó: Ki legyen pontos, ha nem egy mérnök?

Magas, barna fiatalember, a szeme derűsen kékeszöld, mozdulatai nyugodtak, hangja, beszédmodora halk, mondatai kerek-logikusak; nincs benne semmi nagyképűség. Enyhe gömöri tájszólással beszél.

A múlt év végén, december 20-án múlt 26 éves. Kisgömöri születésű. A kassai Gépipari Középiskolában érettségizett 1969-ben, tavaly végezte el itt Prágában a főiskolát. Elektromérnök. Fél éve dolgozik a ČKD energetikai részlegén. Feladata: az energiafogyasztás racionalizációja. A részleg dolgozói az energiaforrások biztosítását, nyilvántartását és elosztását végzik valamennyi üzemrészleg számára.

— Ma például milyen munkát végzett?

— Az energiatakarékossági verseny kimutatását.

— Melyik üzemrészleg lett az első?

— A Vysočany-i. Az összes megtakarított energia egynegyedét itt takarították meg. Pontosabban a felvett energia mennyiség 6,7 százalékát.

— Mi a helyzet az energetikai részlegen?

— Az ötödik ötéves terv utolsó évének feladatait 187 százalékra teljesítettük.

Azt kérdezem a fiatal mérnöktől, végleg Prágához köti-e sorsát, vagy visszatér szülőföldjére? Egyelőre itt marad — mondja, jó helye van, meg aztán .... a kislánynak, akivel jár (egyébként falubélije) még két éve van hátra a közgazdasági főiskolán. Utána majd meglátják. Lehet, hogy itt maradnak, . de lehet, hogy valahol Szlovákiában keresnek munkahelyet.

— Ezek szerint tetszik a főváros?

— Nagyon. Az ember itt mindent megtalál, amire szüksége lehet: munkát, kulturális, szórakozási lehetőséget.

— Mikor volt utoljára színházban?

— Legutóbb a budapesti Thália műsorát láttuk. Nagyon tetszett a Makrancos hölgy.

— Mi volt a legnagyobb prágai élménye?

— Az első nagy élményem az volt, amikor felvettek a főiskolára és feljöhettem Prágába. Nem tudtam, s még ma sem tudok betelni ezzel a várossal. A második a diplomám megszerzése volt. S végül az, hogy első jelentkezésre felvettek a CKD-be.

DO

17