A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-06 / 11. szám
CSEMADGK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítása LÖRINCZ GYULA dr. RÁCZ OLIVÉR dr. MÓZSI FERENC ISMÉT ELŐBBRE LEPÜNK Dél-Szlovákiában a pártszervek vezetésével a járási nemzeti bizottságok művelődésügyi osztályai, a Járási Népművelési Központok mellett, velük szorosan együttműködve a CSEMADOK-ra hárul a feladat, hogy a szocialista kultúra terjesztésével hasson az emberekre, formálja tudatukat, világnézetüket. A Szövetség központi, járási és helyi szervei a két kongresszus közötti időszakban mindent megtettek ázért, hogy a népművelési és népnevelési tevékenység leghatékonyabb formáival, módszereivel ösztönözzék, aktivizálják a dolgozókat a CSKP XIV. kongresszusa határozatában kitűzött feladatok teljesítésére. Ezek a gondolatok késztettek bennünket arra, hogy kérdéssel forduljunk a CSEMADOK KB Elnökségének négy tagjához Lőrincz Gyulához, a CSEMADOK KB elnökéhez. Rácz Olivérhez, a Művelődésügyi Minisztérium miniszterhelyetteséhez, Mózsi Ferenchez, az Oktatásügyi Minisztérium nemzetiségi osztályának vezetőjéhez és Balázs Bélához, az Új Szó propaaandarovatának vezetőjéhez. SZERKESZTŐSÉG: Hogyan teljesítette a CSEMADOK a CSKP XIV. kongresszusa határozataiból rá háruló feladatokat? Javultak-e a kulturális munka feltételei? Szorosabbá vált-e a kapcsolat az állami szervekkel? LÖRINCZ GYULA: A XIV. pártkongresszus határozatában kimondja: «Pártunk figyelmének központjában kell hogy álljon az ideológiai munka fejlesztése, a dolgozók politikai, erkölcsi fejlettségének fokozása, szocialista profiljuk kialakítása." A szocialista társadalom megteremtésénél az ideológiai nevelés irányítása a kommunista párt elsődleges joga, feladata és kötelessége. De ahhoz, hogy ezt a gyakorlatban megvalósítsa — mert hiszen nem mindenki párttag —, szüksége van különböző, úgy is mondhatnám „áttételes" intézményekre, a tömegszervezetekre, társadalmi szervezetekre, szakkörökre, amelyek céltudatos népművelési, népnevelési, irodalomterjesztő, a művészetekkel megismertető tevékenységükkel aktív hatást gyakorolnak a szocialista ember kiformálására, a szocialista életmód kialakítására. A CSEMADOK, mint társadalmi szervezet, a CSKP XIV. kongresszusa határozatából elsősorban ezt a feladatot vállalta és végzi a csehszlovákiai magyar dolgozók között. Meg kell jegyezni, hogy nem egyedül, hiszen a CSEMADOK-on kívül ez további tömeg- és társadalmi szervezeteknek, intézményeknek, iskoláknak is feladata. Ami a CSEMADOK-ot illeti, az utóbbi években elértük azt, hogy Szövetségünknek 518 helyi szervezete működik, több mint 65 ezer szervezett taggal. A CSEMADOK rendezvényeit sokkal többen látogatják, mint amennyi a tagság létszáma. Itt nem egy-egy gombaszögi rendezvényre gondolok, amelynek minden évben több tízezer nézője van. Nagy az érdeklődés a CSEMADOK szervezetek által rendezett népszerű tudományos és irodalmi előadások iránt. Az előadók részére igyekeztünk szakemberek által kidolgozott színvonalas segédanyagokat kiadni, ilyenek voltak a „CSKP kultúrpolitikája", „Az SZNF jelentősége", „Az ifjúság és a kultúra kapcsolata", „Nemzetiségi kultúránk fejlődése", „A Szovjetunió szerepe a világ békemozgalmában", „A szocialista hazafiság és az internacionalizmus kérdései" stb. stb. című kiadványok. Hogy csak egy jellemző példát említsek. a közép-szlovákiai kerület három déli járásában élnek nagyobb számban magyarok. Ebben a három járásban 1972-ben 324 előadást rendeztek helyi csoportjaink, 1975-ben már 454 előadást háromszor annyi hallgató előtt, mint 1972-ben. Ez kétségtelenül a növekvő érdeklődés jele. Népszerűek és igen jó nevelő hatásúak a különböző témakörben megtartott vetélkedők, nemcsak a versenyzők, de az érdeklődő hallgatóság számára is. Kiemelném a „Ki tud többet a SZNF-ről" vagy a felszabadulás 30. évfordulójára rendezett „30 év szabad hazában" című vetélkedőt, mindkét rendezvény országos jellegű volt és komoly lépést jelentett a szocialista hazafisóg és a proletár nemzetköziség elmélyítése felé. Most egyebek között újabb vetélkedőt készít elő a CSEMADOK a Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 55. évfordulójával kapcsolatos ünnepségek keretében „A néppel tűzön-vízen át" címen, s ez jó iskolát ígér pártunk történelmének megismeréséhez. Persze, még sok mindent fel lehetne sorolni annak bizonyítására, hogy pártunk XIV. kongresszusának határozatából a reánk háruló feladatokat becsülettel teljesítettük, de erre e rövid beszélgetés keretében nincs lehetőség. A másik két kérdésre egészen röviden válaszolok csak. Kulturális munkánk feltételei javultak, de van még mit javítani rajtuk. Szorosabb lett az együttműködés az állami szervekkel, a többi társadalmi szervezetekkel, elmondhatom: ez jó, mert benne vagyunk az országos kulturális vérkeringésben, de ezen a téren is van még tennivaló bőven. SZERKESZTŐSÉG: Elégedett-e a CSEMADOK irodalomnépszerűsítő munkájának eddigi formáival? Hogyan lehetne jobban, eredményesebben terjeszteni és népszerűsíteni az irodalmat? Milyen szerepe van a műemlékeknek a haladó hagyományok ápolásában, a szocialista kultúra terjesztésében? RACZ OLIVÉR: Ami magát a munkát, a hozzáállást, az irodalom népszerűsítésének szorgalmazását illeti, a tevékenységnek ezt a részét nagyra becsülöm. Emlékszem irodalmi estekre, íráolvasó találkozókra Kassán, Losoncon, Dunszerdahelyen, Somorján — bárhol, Egri Viktorral, Szabó Bélával. Bábi Tiborral, olykor, egy-egy kivételes alkalommal Fábry Zoltánnal, sokakkal — ezek a találkozók társadalmi, sőt társadalompolitikai eseményt jelentettek, s az irodalom ápolásán és szeretetén kívül a hová tartozás, az együvé tartozás kérdéseinek a tisztázását is elősegítették. Ami azonban a formát, sőt a hogyant és miértet illeti, erre már nem tudnék ilyen egyértelműen válaszolni. Úgy érzem, az idő egy kissé elhaladt mellettünk, s ma már nem elégedhetünk meg az író-olvasó találkozók eddig megszokott formáival, sem a nagy klasszikusaink nevével fémjelzett különféle irodalmi napokkal. Ma is helyesnek tartom, hogy az író időnként találkozzék olvasóival s megvitassa velük tulajdon alkotásait, de még helyesebbnek tartanám, ha írók, kritikusok, irodalomtörténészek a jövőben gyakrabban beszélgetnének az olvasókkal, a közönséggel magáról az irodalomról, annak egyes szakaszairól, területeiről, a világirodalomról és annak egyes nyelvterületeiről. Például a csehszlovákiai magyar líráról, regényről, drámáról, elbeszélésről, a magyar líráról. Az új magyar regényről. Az új szlovák drámáról, regényről. Az új német regényről — mindenről, amiről beszélni kell. A klaszszikusokról is. De ne csak az irodalmi napokon: Tolsztoj és Dosztojevszkij, Jókai és Mikszáth nem szoríthatók be kizárólag az irodalmi napok és centenáriumok keretei közé (amelyeknek méretei mellesleg, valljuk be nyíltan, kezdik lassan már amúgyis meghaladni erőinket), a szovjet líra sem korlátozható kizárólag a csehszlovák—szovjet barátság hónapjára, az új cseh dráma megismeréséhez is szűk keret a drámai > CSEMADCK életéből - kulturális hírek - népmŰvelée - népművészet - levelek - tuáosításo 10
