A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-06 / 11. szám
Felbecsülhetetlen értékű régi kéziratokét őriz Aliser Névéitől, Firduszitól s mindenekelőtt o Bokharától nem messze levő Afszennában (innen latinosított neve: Avicenna) született s tudományos munkásságát a X. század végén a városban kezdő Ibn Szinától s Közép- Ázsia más jelentős arab és perzsa filozófusaitól, költőitől az Avicennáról elnevezett városi könyvtár. Buharában ma is számos tudományos intézet, közép- és szakiskola, zeneiskola működik. A városnézés fáradalmait pihentük ki éppen a város közepén levő egyik parkban, amikor egyik barátunknak — szenvedélyes fényképész — eszébe jutott, hogy valahol szállodánk közelében látott egy négytornyú medreszét, amit még nem kapott lencsevégre. Az idő sürgetett, meg aztán idegen városban, ahol az ember nem ismeri ki magát, a legjobb taxin utazni. Találtunk is a legközelebbi taxiállomáson egy szabad kocsit, barátunknak nagy nehezen sikerült megértetnie, hogy hová is akarunk eljutni. De alig ültünk be a kocsiba, már meg is állt, bár közben a sofőr ittott érdeklődött a járókelőktől, merre visz oda a legrövidebb út. Nálunk ilyen távolságért kb. húsz koronát szoktak kérni; úgyhogy két rubelra számítottunk, de amikor fizetni akartunk, a sofőr tiltakozva mutatott a taxaméterre: csak 18 kopajkát mutat, nyicsevo, nem kell fizetnünk semmit. Adtunk fejenként tíz-tíz kopejkát, vagyis átszámítva egy koronába került az út személyenként, de ezt sem akarta a taxis elfogadni . . . Taskentra úgy gondolunk mindanynyian, mint a földrengések városára. Az itteniek szerint évente 365 alkalommal remeg a föld, vagyis átlag minden napra jut egy kisebb-nagyobb földlökés. Persze a valóságban van olyan nap, hogy 8—10 rengést is észlelnek. Az 1966-ban bekövetkezett borzalmas pusztítást okozó földrengésre még mindenki emlékszik, aki már akkor élt. Gyakorlatilag minden ház, épület elpusztult — csak mutatóban maradt meg egy-két épület. Ezek között a múzeumé is — a nyomai azonban a falrepedéseken még ma is láthatók. Ma Taskentnak, Üzbegisztán fővárosának, több mint 1 millió 700 ezer lakosa van. S az új épületek földrengésállók — 9 balig. A gyors újjáépítés úgy vált lehetővé, hogy minden szovjet szocialista köztársaság vállalta eay-egy utcasor, városrész újjáépítését. így a város a szocialista összefogás, a szovjet népek internacionalista együttműködésének bizonyítéka. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nem voltak műemlékek, történelmi emlékek, amelyeket lencsevégre lehetett volna kapnunk. De annál több látnivaló akadt az új épületek, a szökőkutak számos változata között. De vannak e nagyvárosnak olyan negyedei, részei, ahol a lakosság, a látogatók is szívesen időztek; az esküvői palota környékén, ahová átlag tízpercenkint jöttek a különböző öltözetű, bár többségében már a legújabb divat szerint öltözött esküvői menetek. Ebben mi is találtunk kedves szórakozást, s persze, a fotósok is megtalálták a maguk számítását. Az üzbég Szocialista Szovjet Köztársaság területe 447 400 km2, lakosainak száma 12 500 000; több mint 60 nemzetiséghez, népcsoporthoz tartoznak. A taskenti egyetem 14 karón több mint 16 ezer diák tanul. Ezenkívül Taskentnak van 20 főiskolája, 40 technikuma és 250 más iskolája. Több mint 400 ipari üzem működik a város területén. Ez részben annak tudható be, hogy a második világháború alatt sok üzemet a nyugati városokból — a frontok közelsége miatt — Taskentba telepítettek át. Taskentban volt egy szabad félnapunk. A szőnyegmúzeumban. Illetve az iparművészeti múzeumban tett látogatásunk és városnézés után egyik csoportunk abban egyezett meg, hogy autóbuszkirándulásra megyünk vidékre. A juta- és gyapotmezőket választottuk, mert itt vannak a nagy strandfürdők is, a volt homokbányák helyén kialakított tavaknál. Következő állomásunk Frunze volt, a Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa. A megszokott fejlődésen ment át a szovjethatalom éveiben. Jelentéktelen kis falu volt és Pispeknek hívták. Ma 400 ezer lakosú modern nagyváros. Meglepő, hogy a várost az Ala-Tau szálloda ablakából nem is igen látni. Csak a hatalmas fákat — az utcák itt szabályszerű négyszögekre osszák a házcsoportokat. Az itteni szállodában közép-ázsiai barangolásaink során első ízben igazi keleti ételeket ettünk, s ittunk életünkben először valódi kumiszt. Néhányunknak, akik nem rendelkeznek előítéletekkel, ízlett. A nagy hőség miatt az enyhén savanykás, gyenge alkoholtartalmú frissítő ital jobban esett, mint a sör. Jobban oltotta a szomjúságot. Legnagyobb élményünk az óriáshegyek világához kapcsolódik. Frunze a Tiensan-hegység lábánál fekszik. Ide tettünk egy autóbuszkirándulást. Kirgiz vezetőnk elmondta, hogy a Tiensan gleccserei, hőmezői 8500 km2 területet borítanak, s ha ez a jég- és hómennyiség elolvadna, Kirgizia egész területét három méter magasan borítaná a víz. Először láttunk 5 ezer méternél magasabb hegyóriásokat, s augusztusban ilyen nagytömegű gleccsereket, havat. Az Ala-Aresinszk meteorológiai állomás közelében kétezer méter magasságban fürdőruhára vetkőzve napoztunk. Frunzénak ma van opera- és balettszínháza, egy kirgiz és egy orosz drámai színháza, bábszínháza. Iparművészeti és szépművészeti múzeuma is híres. A fővárosban működik a Kirgiz Tudományos Akadémia. Van egyeteme, hat más főiskolája. Közép-ázsiai barangolásunk utolsó állomása Alma-Ata volt, a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa. Kazahsztán területe 2 756 000 km2, vagyis kb. akkora, mint Közép- és Nyugat-Európa együtt. 800 000 lakosú nagyváros (régebbi nevén Vjernij). Gyönyörű, modern város — az Ala-Tau hegység északi lábánál épült. Ma idegenforgalmi központ, fontos üdülőhely, híresek különösen több ezer méter magasságban épült téli sporttelepei. Magunk is felmentünk autóbusszal Medeóba, a téli sportok központjába, ámely azonban nyáron is igen forgalmas. Itt van az a híres műjégpálya, ahol a gyorskorcsolyázás szovjet olimpiai és világbajnoki edzéseiket tartják. Nehéz szívvel vettünk búcsút Medeótól, a csodálatos üdülőhelytől, Alma- Atától, szovjet Közép-Azsiától, amelynek népei az Októberi Forradalom óta középkori elmaradottságukból kiemelkedve két emberöltő alatt megtették az utat az atomkorig, elfoglalva helyüket a szovjet népek nagy családjában. Láttuk régi, letűnt korok kultúráinak emlékeit s korunk építészeti csodáit: korszerű gyártelepeket és a sivatagban épített nagyszerű öntözőcsatornákat, gyapot- és teaültetvényeket, citrom- és narancsligeteket, több ezer éves múzeumvárosokat és modern lakónegyedeket: a szovjet népek összefogásának, a szovjet emberek szorgalmának, ügyességének, kitartó munkájának, békezágyának, a szebb, boldogabb életbe, a kommunizmusba vetett hitének mind megannyi nagyszerű példáját. Mindebből igyekeztem legalább egy-egy apró mozaikot felvillantani ebben a szerény beszámolóban. SZANYI JÓZSEF í. 2. 3. 4. 5. 6. 7. Bokhara — Kaljan-minaret Bokhara — a medresze udvarán Alma-Ata — Lenin palota Taskent — a Kék kupola teázó Bokhara — vízvezeték építése Bokhara — a régi erőd (részlet) Alma-Ata — Medeo (gyorskorcsolyapálya) P. MARIOT (6) és archív (1) felvételek O
