A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-06 / 11. szám
r\ 0 J úhora — vagy Bokhara, utunk következő állomása, minden vájj ) rakozást felülmúlt. Valamennyi __/ közép-ázsiai város közül a legtisztábban megtartotta keleti jellegét. A Zeravsan folyó homokbavesző deltavidékén, gyapottermelő oázisban fekszik. Itt találhatók Közép-Ázsia legszebb műemlékei. A IX—X. században épült a híres Iszmail-Szamani mauzóleum, a mohamedán Kelet egyik legszebb építészeti emléke. Csak sárga téglából épült, de a téglákat úgy rakták, egyszer függőleges, egyszer vízszintes, máskor ferde elhelyezésben, hogy az egész épület vert csipkére emlékeztet. Felül csúcsos, turbánszerű boltozatok szolgálnak bejárati kapukként. A fény a négy bejáraton és a magasan elhelyezett kőrácsozatú ablakokon hatol be az épületbe. A történelmi városközpontban érdekes épületegyütteseket találunk; közéjük tartozik a Kaljan-minaret és a Kaljan-mecset, valamint a Miri- Arab medresze. Több mint 900 éve áll a Kaljan vagy Nagy minaret, egy 16 boltíves rotundával koronázva. A Kaljanminaretet a halál tornyának is nevezték: tetejéről taszították le az elítélt bűnözőket, de azokat a nőket is. akik nem átallották fátyol nélkül mutatkozni .. . A szerencsétlenek azután a kövezeten lelték halálukat. Áll még az utolsó bokharai emírek palotaerődje, az Ark citadella, amelyben a körzeti múzeumot helyezték el. Nagyon szép látványt nyújt a Csor- Minor medresze is, kék csempével kirakott négy magas tornyával, a Bolo- Khausz mecset húsz magas faoszlopon nyugvó teraszával, s mindenekelőtt itt van a csodálatos szépségű Abdullah kán medresze magas portáljával, rajta A díszítő elemként mozaikból kirakva egy sárkány és szemurg, a boldogság madara. Akármerre nézünk körül, mindenütt kapuboltok, kupolák, minaretek. A régi mohamedán építészet emlékei között különleges helyet foglal el az egy nagy és számos kisebb kupolával fedett kereskedelmi központ. A Tilpak- Furusan kupola alatt a mai napig is árusítják a híres aranyhímzésű bokharai selyemsapkákat és az aranyhímzés más remekeit. Állnak még részben — a régi városfalak az őrtornyos kapukkal, amelyeken oly nehéz volt bejutnia valamikor a nem mohamedán „gyauroknak", ha véletlenül valamelyik karavánnal sikerült a sivatagon át idáig eljutniuk, amit arról a dunaszerdahelyi születésű híres orientalista, néprajztudós, Vámbéry Ármin — aki egyébként Bokhara történetét is megírta — életrajzi kötetében beszámol. A falakon belül a szűk sikátorokat itt-ott még lapostetejű, az utca felé ablaktalan agyagkunyhók szegélyezik. Bokhara központjában, akárcsak a város peremén sokemeletes korszerű lokóhózok állnak már, parkoktól, széles sugárutaktól közrefogva. Bokharában található a Szovjetunió legnagyobb karaküljuh-prém feldolgozó üzeme, amelynek termékeit — köztük a világon a legjobb perzsa-prémet, fekete, szürke, barna, rózsaszínűre, égszínkékre festett, sőt fehér prémeket — a világ számos országába exportálják. V
