A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-03-23 / 10. szám

Kulcsár Gizella

„A tanítók jámbor, becsületes, tevékény és szorgalmas személyek legyenek, nem képmutató, hanem valóban élő példái azoknak az erényeknek, amelyekre másokat alakítaniok kell.“

e(J. A. Komenský: A tanítók törvényei című művéből)

Március 28-án szeretettel köszöntjük tanítóinkat, akik Comenius szellemében tevékenykednek és dolgoznak, s akiknek szerepe szinte felmérhetetlen társadalmunk életében. Ők a jövő alkotó nemzedékének a kovácsai, formálói.

Az idei pedagógusnap alkalmából a magyar iskolák következő pedagógusai részesültek kitüntetésben: Hatan — Bartal Vince, Kovács Edit, Kulcsár Gizella, Ónody Magdolna, Sáfi Árpád, Tóth Erzsébet — Érdemes tanító és hatan — Ág Erzsébet, Benkovics László, Csömör Adél, Fehér Zoltán, Orosz Tibor, Vass Teréz — Példás tanító kitüntetést kaptak.

Közülük nyolcat, akiket szerkesztőink, Fister Magda, Gál Sándor és Zs. Nagy Lajos meglátogattak, az alábbiakban mutatunk be.

KULCSÁR GIZELLA

— Gyerekek, miért szeretitek a Kulcsár tanítónénit? — kérdeztem az okoči (ekecsi) általános alapiskola ötödikeseitől.

— Mert olyan kedves hozzánk ... Mert sohasem bántott még senkit... Mert mindig mosolyog — hangzottak a dicséretnek is beillő válaszok.

Amikor pár perccel később az igazgatói irodában elmondtam a hallottakat Kulcsár Gizellának, ő csak szerényen ennyit mondott:

— Szeretem a gyerekeket s ők érzik ezt.

A tanítás és a családi gondok mellett —három gyermek édesanyja — részt vállal a közösség problémáinak megoldásából is. A Nőszövetség helyi szervezetében vezetőségi tagként dolgozik, mint a járási pártbizottság lektora Ekecsen és Apácaszakállason számtalan előadást tartott már, őt bízták meg az üzemi pártszervezet elnöki tisztének betöltésével is.

— Az a szerencsém — mondta —, hogy velünk lakik az édesanyám. A „nagyi“ segít a háztartásban, gyermekeim nevelésében, gondozásában, így aztán több szabad időm marad a társadalmi munkára.

BARTAL VINCE

— Mezőgazdasági munkás az eredeti foglalkozásom — vall magáról a sokolceí (lakszakállasi) általános iskola igazgatója. — Csak a felszabadulás után nyílt meg előttem a lehetőség, hogy pedagógus lehessek. Örömmel és nagy lendülettel láttam hozzá a tanuláshoz. Két év alatt elvégeztem a középiskola négy osztályát, utána levelezői tagozaton tanultam tovább egészen 1967-ig, amikor sikeresen államvizsgáztam a nyitrai

Pedagógiai Főiskolán. Matematikabiológia szakos vagyok.

Az iskola folyosóin és udvarán mindenütt dísznövények: a folyosókon begóniák, szanszeveriák, aloék pompáznak, tujafák, rózsabokrok sorakoznak künn a szabadban, Bartal igazgató neveli a fák, virágok, díszcserjék szeretetére, ápolására, gondozására a tanulókat. 314 gyermek igazgató bácsija. Formálja tudatukat, jellemüket, nyesegeti esetleges hibáikat.

— A szövetkezeti elnök és a helyi nemzeti bizottság elnöke gyerekkori jópajtások. Évek óta mi, hárman irányítjuk a község életét. Én vagyok az alapozó, ők vezetnek, gazdálkodnak. Célunk közös: biztosítani a folyamatos fejlődést.

TÓTH ERZSÉBET

Otthonában, segédeszközök készítése közben találtunk rá a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) általános iskola elsőseinek kedves tanítónénijére.

— Betegségem miatt egyelőre sajnos nem mehetek a gyerekek közé — mondja —, de nagyon sokat gondolok rájuk. Addig is szabad időmet, amely már-már túl soknak bizonyul, igyekszem úgy kihasználni, hogy a viszontlátás után minél több újat, szépet mondhassak nekik. Majd mesélünk ezekről az állatokról — mutat az előtte fekvő papírra —, s róluk szóló verset is tanulunk.

Tóth Erzsébet saját családjában négy gyermeket nevelt fel. A három nagyobbat már „készen kapta“, ők a férje első házasságából származnak.

— Pedagógus vagy, mondta a férjem, amikor összekerültünk, rád bízom őket. Azóta mind a négy gyerekünk felnőtt. Kirepültek a családi

fészekből. Bizony tágasnak bizonyulnak a szobák. Hétvégén, ha hazajönnek, nagy itt a sürgés-forgás. Akkor ismét zajos a ház. Pillanatnyilag az első unokg várása jelenti mindannyiunk számára a legnagyobb izgalmat.

SÁFI ÁRPÁD

Egy Lučenec (Losonc) környéki kis faluból, Pincről származik. Apja háromholdas kisparaszt volt. Diákköri emlékei: naponta kerékpárral Losoncra, az iskolába, hazaérve papírszeletre írt utasítás: „Kinn kapálunk a dűlőben, gyere utánunk.“ A reálgimnáziumi érettségit a háború idején, 1943. június 8-án tette le. Szeptemberben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre, történelem-latin szakos hallgatónak. Nem sokáig tanulhatott. Öt is elkapta a történelem fogaskereke. A felszabadulás, három heti rejtőzködés után, otthon érte.

— A történelem és a latin volt a kedvenc tantárgyam. Bár az utóbbiból diplomát nem szereztem, ma is tanítok latint a Nové Zámky-i (Érsekújvári) Egészségügyi Középiskolában.

Tanítói pályafutását 1949-ben Udvardon kezdte. Jelenleg is itt él s az általános iskola igazgatója. Megszerette ezt a községet, itt alapított családot. 1955-óta a falusi pártszervezet elnöke. Egyéb helyi tömegszervezetben nincs ideje dolgozni, mert elnöke a járási nemzeti bizottság oktatás- és művelődésügyi szakbizottságának, valamint a járási béketanácsnak, a CSSZBSZ járási ellenőrző bizottságának pedig alelnöke, a járási pártbizottság aktivistája. Kedvtelésből azért besegít a helyi sportszervezet és a CSEMADOK munkájába is.

12