A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-03-23 / 10. szám

Kulcsár Gizella „A tanítók jámbor, becsületes, tevékény és szorgalmas személyek legyenek, nem képmutató, hanem valóban élő példái azoknak az erényeknek, amelyekre másokat alakítaniok kell.“ e­(J. A. Komenský: A tanítók törvényei című művéből) Március 28-án szeretettel köszöntjük tanítóinkat, akik Comenius szellemében tevékenykednek és dolgoznak, s akiknek szerepe szinte felmérhetetlen társadalmunk életében. Ők a jövő alkotó nemzedékének a kovácsai, formálói. Az idei pedagógusnap alkalmából a magyar iskolák következő pedagógusai részesültek kitüntetésben: Hatan — Bartal Vince, Kovács Edit, Kulcsár Gizella, Ónody Magdolna, Sáfi Árpád, Tóth Erzsébet — Érdemes tanító és hatan — Ág Erzsébet, Benkovics László, Csömör Adél, Fehér Zoltán, Orosz Tibor, Vass Teréz — Példás tanító kitüntetést kaptak. Közülük nyolcat, akiket szerkesztőink, Fister Magda, Gál Sándor és Zs. Nagy Lajos meglátogattak, az alábbiakban mutatunk be. KULCSÁR GIZELLA — Gyerekek, miért szeretitek a Kulcsár tanítónénit? — kérdeztem az okoči (ekecsi) általános alapiskola ötödikeseitől. — Mert olyan kedves hozzánk ... Mert sohasem bántott még senkit... Mert mindig mosolyog — hangzottak a dicséretnek is beillő válaszok. Amikor pár perccel később az i­­gazgatói irodában elmondtam a hal­lottakat Kulcsár Gizellának, ő csak szerényen ennyit mondott: — Szeretem a gyerekeket s ők ér­zik ezt. A tanítás és a családi gondok mel­lett —három gyermek édesanyja — részt vállal a közösség problémáinak megoldásából is. A Nőszövetség helyi szervezetében vezetőségi tagként dol­gozik, mint a járási pártbizottság lektora Ekecsen és Apácaszakállason számtalan előadást tartott már, őt bízták meg az üzemi pártszervezet elnöki tisztének betöltésével is. — Az a szerencsém — mondta —, hogy velünk lakik az édesanyám. A „nagyi“ segít a háztartásban, gyer­mekeim nevelésében, gondozásában, így aztán több szabad időm marad a társadalmi munkára. BARTAL VINCE — Mezőgazdasági munkás az ere­deti foglalkozásom — vall magáról a sokolceí (lakszakállasi) általános iskola igazgatója. — Csak a felsza­badulás után nyílt meg előttem a lehetőség, hogy pedagógus lehessek. Örömmel és nagy lendülettel láttam hozzá a tanuláshoz. Két év alatt el­végeztem a középiskola négy osztá­lyát, utána levelezői tagozaton tanul­tam tovább egészen 1967-ig, amikor sikeresen államvizsgáztam a nyitrai Pedagógiai Főiskolán. Matematika­­biológia szakos vagyok. Az iskola folyosóin és udvarán min­denütt dísznövények: a folyosókon begóniák, szanszeveriák, aloék pom­páznak, tujafák, rózsabokrok sora­koznak künn a szabadban, Bartal igazgató neveli a fák, virágok, dísz­cserjék szeretetére, ápolására, gon­dozására a tanulókat. 314 gyermek igazgató bácsija. Formálja tudatu­kat, jellemüket, nyesegeti esetleges hibáikat. — A szövetkezeti elnök és a helyi nemzeti bizottság elnöke gyerekkori jópajtások. Évek óta mi, hárman i­­rányítjuk a község életét. Én vagyok az alapozó, ők vezetnek, gazdálkod­nak. Célunk közös: biztosítani a fo­lyamatos fejlődést. TÓTH ERZSÉBET Otthonában, segédeszközök készí­tése közben találtunk rá a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) általános iskola elsőseinek kedves tanítónéni­­jére. — Betegségem miatt egyelőre saj­nos nem mehetek a gyerekek közé — mondja —, de nagyon sokat gon­dolok rájuk. Addig is szabad időmet, amely már-már túl soknak bizonyul, igyekszem úgy kihasználni, hogy a viszontlátás után minél több újat, szépet mondhassak nekik. Majd me­sélünk ezekről az állatokról — mu­tat az előtte fekvő papírra —, s ró­luk szóló verset is tanulunk. Tóth Erzsébet saját családjában négy gyermeket nevelt fel. A három nagyobbat már „készen kapta“, ők a férje első házasságából származ­nak. — Pedagógus vagy, mondta a fér­jem, amikor összekerültünk, rád bí­zom őket. Azóta mind a négy gye­rekünk felnőtt. Kirepültek a családi fészekből. Bizony tágasnak bizonyul­nak a szobák. Hétvégén, ha haza­jönnek, nagy itt a sürgés-forgás. Ak­kor ismét zajos a ház. Pillanatnyilag az első unokg várása jelenti mind­annyiunk számára a legnagyobb iz­galmat. SÁFI ÁRPÁD Egy Lučenec (Losonc) környéki kis faluból, Pincről származik. Apja há­romholdas kisparaszt volt. Diákköri emlékei: naponta kerékpárral Lo­soncra, az iskolába, hazaérve papír­szeletre írt utasítás: „Kinn kapálunk a dűlőben, gyere utánunk.“ A reál­gimnáziumi érettségit a háború ide­jén, 1943. június 8-án tette le. Szep­temberben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre, történe­lem-latin szakos hallgatónak. Nem sokáig tanulhatott. Öt is elkapta a történelem fogaskereke. A felszaba­dulás, három heti rejtőzködés után, otthon érte. — A történelem és a latin volt a kedvenc tantárgyam. Bár az utóbbi­ból diplomát nem szereztem, ma is tanítok latint a Nové Zámky-i (Ér­sekújvári) Egészségügyi Középiskolá­ban. Tanítói pályafutását 1949-ben Ud­­vardon kezdte. Jelenleg is itt él s az általános iskola igazgatója. Meg­szerette ezt a községet, itt alapított családot. 1955-óta a falusi pártszer­vezet elnöke. Egyéb helyi tömeg­szervezetben nincs ideje dolgozni, mert elnöke a járási nemzeti bizott­ság oktatás- és művelődésügyi szak­­bizottságának, valamint a járási bé­ketanácsnak, a CSSZBSZ járási el­lenőrző bizottságának pedig alelnö­­ke, a járási pártbizottság aktivistája. Kedvtelésből azért besegít a helyi sportszervezet és a CSEMADOK munkájába is. 12

Next

/
Thumbnails
Contents