A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-03-16 / 9. szám

A lakásban berregni kezdett a tele­fon. A férfi felvette. — Halló — mondta egy ismeretlen férfihang — az állatkertből hívjuk önt. — Igen, igen, tessék. — Idefigyeljen ... engedjen vizet a kádba. Mindjárt megyünk elefántot fü­­röszetni. — Milyen elefántot? — Afrikait. — Ja, de miért éppen nálam? — Mert az állatkertben kifogyott a víz. — De hiszen itt el sem fér. Tudja, nekem csak kis kádam van, ülőkád. — Nem baj. Majd beleül az elefánt. Hiszen idomított. — Hát ha így áll a dolog — mondta a férfi — nem tehetünk semmit, hozzák ide. — Rögtön meglesz — mondta vidá­man' a hang — már csináljuk is a gyeplőt. — Bocsánat — szálait meg ismét a férfi — milyen vizet engedjek a kádba? Forrót vagy hideget? — Forrót! Hogy ugyanolyan legyen mint Afrikában. — Jól van, akkor megyek. — Hová? — Vizet engedni a kádba. Kis szünet következett. — Nos, mi van? — kérdezte a hang — elhitted, mi? — Mit kellett elhinnem? — Hát amit az elefántról mondtam neked. — Perszehogy elhittem, miért? — Ej, te csodabogár! Hiszen csak vicceltem! — Miért? — Hát csak úgy, hogy jókedvünk le­gyen. — Akkor hát nem hozzák el az ele­fántot? — Perszehogy nem. Hol venném?! — De hiszen ön az óllatkertben dol­gozik. — Miféle állatkertben? Az is csak vicc volt. — Nem értem — jött zavarba a férfi — talán meggondolta a dolgot? — Mit gondoltam meg? Hiszen nem is gondoltam komolyan. — Akkor miért telefonált? — Teremtő egek, hát hányszor mond­jam: csak tréfából. — De mi ebben a nevetséges? — Hót csak gondolkodj, te tökfej, hát be lehet vinni egy házba az elefán­tot? Hiszen ott maradna a lépcsőház­ban. — Felhozzuk felvonóval. — Olyan nagy állatot semmiféle fel­vonó el nem bír. — Hát akkor felvisszük kétszerre. — Idehallgass — mérgelődött a hang — ne ugrass engem, úgy is tudom, hogy nem hiszed. — Miért, éppen hogy hiszek önnek ... — De hát az elefántokat az állatkert­ben fürdetik. — De ha kifogyott a víz? — Idefigyelj, nem bolondot akarsz te belőlem csinálni? — kérdezte a hang. — De én csak jót akarok, azt, hogy oz elefánt tiszta legyen .. . — Te — mondta a hang — miért csi­nálsz ilyen rendbontást? Miért telefo­nálsz nekem tulajdonképpen! — De hiszen maga hívott fel en­gem ... — Én?! Mindjárt felhívom a rendőr­séget — fenyegetődzött a hang. — Hogy kikapcsolják a telefonodat, te hu­ligán. A központ hirtelen félbeszakította a beszélgetést. „Szétkapcsoltak" — gondolta a férfi. A telefonkönyvben kikereste az állat­kert számát. — Halló! — mondta valaki a drót másik végén. — Idefigyeljenek — mondta a férfi — sehogyan sem értem. Hát mi is lesz tu­lajdonképpen azzal az elefánttal? Sági Tóth Tibor fordítása Fájdalmas dolog, amikor jót mond rólunk egy hazug ember, akinek egyetlen szavát sem hiszik el. XXX Nem kívánom, hogy kimentsenek a vízből. Megelég­szem azzal is, hogy nem löknek vele. xxx Nagy ember az, aki ezt másokkal el tudja hitetni. xxx A távolság közel hozza egymáshoz az embereket, a közelség eltávolítja. xxx FELEKI LÁSZLÓ: AFORIZMÁK Gyengeségeit csak az erős nem szégyelli. xxx Minden kisfiú irigyli az öreg bácsikat, mert akkor vehetnek cukrot, amikor akarnak, nem kell leckét csinálniok, és nem veszi el a labdájukat a parkőr. xxx Ne aggódj, ne idegeskedj, ne izgasd fél magadat, s akkor száz évig fogsz élni. De ne tégy nekem szemrehányást, ha unatkozol. Ha az ember semmiképpen sem akar dolgozni, min­dig a segítségére siet egy fejfájás. xxx Van, aki mindenkor minden helyzetben pontosan tudja, hogy mit nem kell mondani. 22

Next

/
Thumbnails
Contents