A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-03-16 / 9. szám
Betyárok Csikós STOLLMANNÉ RÓZSÁS ERZSÉBET KIÁLLÍTÁSA Stollmanné Rózsás Erzsébet Ógyallán született. Festészettel, textilfestéssel és grafikával foglalkozik. Zsolnán él, ahol egy alapfokú kilencéves iskolában képzőművészeti neveléssel foglalkozik és a Zilinai Járási Pedagógiai Központ módszertani előadója is. Mint képzőművész 1954 óta alkot. Eleinte Harmos Károly rajzkörében tanult, majd különböző hosszobbrövidebb tanfolyamokra járt, hogy érettségi után a Banská Bystrica-i Pedagógiai Tanszék képzőművészeti szakán rajztanán oklevelet kapjon. Közben elvégezte a Népi Képzőművészeti Akadémia levelező tanfolyamát is Prágában és 1960-tól tagja lett a žilinai Kultúra és Pihenés Parkja képzőművészeti körének, a Kerületi Népművelési Központ képzőművészeti stúdiójának, valamint az öntevékeny Festőművészek Kerületi Tanácsadó Testületének Banská Bystricán. Mint a képzőművészeti nevelés oktatója igen jó eredményeket és pedagógiai sikereket ért el, amit több országos versenydíj is jelez. Tavaly augusztusban a Komárnói Dunamenti Múzeum, most pedig a bratislavai Vajnorská utcai kulturális központ rendezett kiállítást a Žilinán élő művésznő alkotásaiból. KAREL ČAPEK MAGYAR ZENÉSZEI A nagy humanista író műveit világszerte több mint ötven nyelvre fordították. Az európai államokban általában egész életművét megjelentetik, csupán helyi vonatkozású újságcikkeit mellőzik a külföldi kiadások. Pedig publicisztikai jellegű írásai, sőt levelezése is még sok felderíteni valót rejtegetnek. Ezekből merítjük érdekes sorait magyar zenészekkel kapcsolatos élményeiről. Karel Čapek évekig o prágai Lidové noviny tárcaírója volt egyéb sokoldalú tevékenysége mellett. E lapban utazásairól, találkozásairól, ismerőseiről, nagy emberekről, eseményekről számolt be mesterien. Cikkeit olykor rajzokkal is illusztrálta. „Prágai látogatások" címmel remek irodalmi portrésorozatot alkotott e lapban: 1921-ben Rabindranáth Thákur, 1924-ben Romain Rolland, 1930-ban Andre Maurois, 1932-ben Thomas Mann látogatása kapcsán ír e nagy személyiségekről, — csak példának említettünk meg néhányat közülük. 1932. december 13-án a Lidové noviny Hubay Jenőről írt sorait hozta: „Világhírű hegedűművész, doktor, professzor, zeneszerző és a főrendiház tagja Pesten: bizonyára mágnás a zenészek közt, aminő nem sok akad. Most Prágában járt, szerzeményeiből álló hangversenyen, melyet ő maga vezényelt s ahol meleghangú hegedűszólót játszott. Sokan hallhatták e hangversenyt vasárnap a rádiójukon; íme, sziluettje a művésznek, akit hallgattak. Szép szál, fehérhajú és fehérbajszú úr, szokatlanul barátságos arccal; Prága jókedvre derítette, vitatkozik, hogy a Moldva ugyanolyan gyönyörű mint a Duna, dicsőíti a »túród .kiskertet«, ahol évente a hajdani Révay-lakban nyaral. A csupa dicséret kellős közepén elkomolyodik és azt mondja: »Hogy lehet az, hogy a cseh karmesterek oly jól értik a magyar zenét, hogy lehet az, hogy oly jól értelmezzük a cseh zenét? Mi, zenészek kezet nyújtunk egymásnak a határ felett, miért ne lehetne ezt más dolgokban is?« És Hubay Jenőt lelkesíti, hogy közelíthetne egymáshoz két ország, amelyeket szeret; nem beszól a politikáról, hanem a kulturális elszigeteltségről, amely Európa e részében a szellemre nehezül. E pillanatban a hírneves zenész hazája kultúrkövetévé válik; tán még inkább annak érezte magát, midőn aztán este hegedűjének érdeshangú s forró énekével szólt hallgatóihoz. Azt kívánjuk e barátságos művésznek, hogy odahaza is ismételhesse: Miért ne mehetne ez köztünk és a többiek közt másként és jobban?" Hubay Jenő nevét és életművét azóta is szómontartja a cseh kultúrtörténet, szerzeményeit hangversenyeken játszók és rádión közvetítik, neve címszóként lexikonban is szerepel hazánkban s ebben valószínűleg Karel Čapek sorainak is szerepe van. A Lidové noviny „Találkozások” címmel valamivel hosszobb lélegzetű írásokat közölt K. Čapek tollából, ilyenek pl. a Néhány arc Párisban (1927-ből), Genf az irodalomért és a művészetért (1931-ből), valamint a Pest (1936-ból). Ezek az írások többnyire Čapek Néoszövetség-beli munkássága kapcsán születtek. A Pest c. írás a Népszövetség mellett létrejött állandó irodalmi és művészeti bizottság budapesti ülése, Gál István irodalomtörténeti közléseiben humanista kongresszusként emlegetett értekezlet nyomán készült, a Lidové noviny 1936. július 28-án közölte. Külön érdekessége ennek az írásnak, hogy tizenhárom rajzolt gyorsportré illusztrálja. Ezek közt szerepel Bartók Béla is, ahogy K. Čapek látta ill. rajzolta. A Bartókkal töltött órák minden valószínűség szerint Čapek legszebb budapesti élményének számítottak. A cseh író és a magyar zeneszerző ekkor már régi ismerősök voltak; Čapek ez alkalommal Bartókot otthonában is meglátogatta. írásában sokakat felemlít, röviden jellemez is, de barátjának szenteli benne a legtöbb sort: „ .. . Bartók Béla, a nagy zenész és népzene szakértő, aki többek közt néhányezer szlovák és román dalt gyűjtött össze; apró, félénk, kiváló ember, allcinek pestszéli, csöndes házacskájában élvezettel hallgattam a legszebb román doinákat s a fonográfhengerekre felvett barshonti mókás dalocskákat.” E baráti megemlékezés értékéből mit sem vesz el az, hogy Karel Čapek budai otthonában látogatta meg Bartókot és városszélit gondol, midőn pestszélit ír. A cseh remekíró és a nagy magyar zenész barátsága is azt bizonyítja, hogy az egymás iránt gyűlöletet szító burzsoá kormányok sem tudtak válaszfalat emelni haladó szellemek közé. SZÁNTÓ GYÖRGY 21
