A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-03-16 / 9. szám
berendezések forognak, rakéták merednek felénk, a katonai tábor felszerelte a legkorszerűbb haditechnikával . . . Az őrtálló katonától megtudjuk, hogy a város”ban összesen négy család él, kinn a város szélén. Csakhamar találkozunk egy megtermett férfival, fején piros turbán, ugyanilyen színű a nyakkendője is. Szeme szénfekete, barátságos tekintettel fogad. Zaza Tavftik beinvitál helyrehozott házába, egy csésze teára, baráti beszélgetésre. Nyugodtan, megfontoltan beszél, látszik, hogy sok szörnyűséget élt át. Feltűri az inge ujját a jobbkarján. Izad Ajjan azonnal megjegyzi, hogy ha valakinek ennyire megőszült a szőrzete, annak nemegy szörnyű pillanatot kellett átélnie. Megtudjuk, hogy 1967-ben az egész lakosságnak el kellett hagynia a kiürített várost. Damasrkuszban és környékén telepítették le őket. Ruhaneműn kívül semmit sem vihettek magukkal. Amit hátrahagytak, egész életük munkájának eredményét, az izraelik elkótyavetyélték. Az a kétezer ember," aki visszamaradt, a legborzalmasabb bánásmódban részesült: a legnehezebb, legpisrkosabb munkákat kellett végezniük, az izraeli katonák állandóan, szünet nélkül kihallgatták őket, senki sem tudta, maga Zaza Tavftik sem, hová viszik őket bekötött szemmel kihallgatásra, hol kínozták őket, hol likvidáltak sokakat közülük ... A legszörnyűbb pillanatokat azonban akkor élte át, amikor az izraeli katonáknak távozniuk kellett a városból, amikor visszavonultak a mostani demarkációs vonal mögé. Rendszeresen megsemmisítettek mindent. Sorban, céltudatosan, drasztikusan, mint az eszeveszettek. Bulldózerokkal meg dinamittal az egész várost. A házakat, iskolákat, kórházakat, mecseteket, temetőket . .. Egész utcasorokat aknáztak ala és röpítettek a levegőbe. Az épületek kártyavárként omlottak össze. „Minden esetben, amikor egy-egy házat felrob-Találkozás a sivatagban Sporttelep a város szélén bántották, megátkoztam őket. Így pusztítsa el nektek Allah Tel-Avivot. S a lerombolt házakra meg az utakra odapingálták: “Kunaitrát akartátok — itt van, a tiétek!” — meséli vendéglátónk. Igen, az emberi mivoltukból kivetkőzött izraeli hiénák olyan pusztítást végeztek, olyan pusztaságot, romhalmazt hagytak maguk után, amire egy kiadós földrengés sem lenne képes. Vegyes érzésekkel távoztunk a városból, amelynek 1967 előtt ötvenháromezer lakosa volt, s most összesen tizenkét ember él ott... Útközben, Damaszkuszba visszatértünkkor, láttuk, hogyan folyik az építkezés mindenütt: a Szíriái dolgozók házakat, egész községeket, városokat építenek újjá. Láttuk, ahogy szorgalmasan dolgoznak a földeiken. Aki dolgozik, épít, az békében akar élni. A Baath-párt jelszava: „Egység, szabadság, szocializmus". A Golón-magaslatok mögül azonban mérges kígyó öltögeti a nyelvét — Izrael. Sokat beszélgettünk az emberekkel, mindenkinek az volt a szilárd meggyőződése, hogy ha ez a kígyó magasabbra emeli a fejét, akkor a szíriai nép kész ezt a fejet bármikor levágni! ÉVEZREDEK TALALKOZASA Végigkísér a sivatag az egész 150 kilométer hosszú úton Homszból Tadmurba — az ókori Palmyrába. Csak itt-ott látni egy-egy tevekaravánt, ahogy megrakodva halad a sivatagban, meg néhol kecskenyójat. Pafmyrót arameusok alapították a Sziriai-sivatag keleti részében. Igazi jelentőségre akkor tett szert, omikor Odenathus palmyrai király halála utón (267-ben) ennek görög műveltségű, szép és bátor felesége Zenóbia kiskorú fia nevében maga kormányozta az országot s hatalmát Szíriára és Egyiptomra is kiterjesztette. Aurelianus római császár elismerte fiát uralkodó társának, Zenóbiát pedig császárnőnek. De mivel Zenóbia teljesen függetlenül akart uralkodni, Aurelianus sereggel indult ellene, Emesónól megverte és 272-ben Palmyrót is elfoglalta. Mindezt „mindentudó" tolmácsunk, dr. Ajjan meséfi el. Még ma is látni az ókori világ egyik legszebb városának romjait. A régi csarnokok, oszlopsorok, paloták, templomok, a fórum és az amfiteátrum hatalmas méretei mai romjaiban is bámulatot keltenek. Kattognak a fényképezőgépek, még csinálunk néhány felvételt. Közben lassan beesteledik, beszállunk a kocsiba, hogy elinduljunk vissza, a mába, lélekben csodálattal adózva Elő-Ázsia ókori építőmestereinek, akik ilyen elbűvölő szépségű, és minden kényelemmel ellátott nagyvárost, ilyen monumentális építészeti csodákat tudtak alkotni. A Hét számára irta: iAN ISTVÁNON, a Pravda főszerkesztő-helyettese Felvételek: szerző (3), P. Mariot (4) 17
