A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-03-16 / 9. szám

Palmyra több ezer éves-omjai... ... és az izraeli barbár­ság nyomai Kuneit­rában ványai, hatalmas színes ajtó- és ablak­betétei, oszlopai páratlan művészi ér­téket képviselned. A mecsettől délre másfél kilométer hosszú nyílegyenes utca húzódik, amelynek nevezetessége egy romos kettős oszlopsor, valamint az 1749-ben épült, gazdagon díszített Kaszr al-Azm palota. Valamivel észa­kabbra emelkedik Szalah ad-Din mau­zóleuma és a citadella. Az óváros je­lentékeny részét elfoglalja a vásárcsar­nok, a Hamidie. Ez tulajdonképpen e­­gyenletes kőházakkal szegélyezett, bolt­hajtással fedett utca, amelyből számta­lan sikátor indul minden irányba. Vi­lághírű a Keleti Kapunál, a Bab-Sarki­nál levő broikátselyem-szövőműhely. A szigorú szépségű Szulejmán-mecset a 16. században épült. Tolmácsunk, dr. Azad Ajjan mindjárt az első napon a vendéglátó figyelmes­ségével megjegyzi, hogy keleti utazásé során 1491-ben Damaszkuszban járt, majd élményeiről Utazás Csehországból Jeruzsálemba és Kairóba című művében beszámolt a litomišli Martin Kabatnik. Ugyancsak járt itt a századfordulón a rychtarovi születésű neves orientalista, Alois Musil is, akit később tagjává vá­lasztott a szíriai tudományos társaság. Felbecsülhetetlen értékűek azok az asszír agyagtáblák is, amelyeket Bed­­rich Hrozný professzor, orientalista fe­dezett fel. Barátaink azonban a Szíriai Újságírók Szövetségétől, akikkel mint a Csehszlovákiai Újságírók Szövetsége küldöttségének tagjai további öt évre szóló együttműködési megállapodást írtunk alá, elsősorban újabbkori kap­csolatainkat hangsúlyozzák; ezek az­után kezdődtek, hogy a francia meg­szálló csapatok 1946-ban történt távo­zásával az ország most már nemcsak jogilag, de gyakorlatilag is elnyerte függetlenségét, s Csehszlovákia és Szí­ria felvette a diplomáciai kapcsolato­kat. A kölcsönös kapcsolatok azonban lé­nyegesen azután szilárdultak meg és mélyültek el, hogy Szíriában az Arab Újjászületés Szocialista Pártja, a Boath­­párt vette át a hatalmat, amely kül-A szigorú szépségű Szulejimán mecset Damaszkusz." Az ellentétek városa. Vonzó város, keleties hangulatával és fejlődő iparával. A Szíriai Arab Köz­társaság fővárosa, az államelnök és a kormány székhelye. Számos jelentős ü­­zeme van, különösen textilipara fejlett (selyem- és gyapotszövőgyárak), de üveg-, gyógyszer-, cement-, kábelgyár­tása, cipő- és élelmiszeripara is jelen­tős. Damaszkusz egyedüli és eredeti, lép­­ten-nyomon megcsodálja az ember a régi iszlám építőművészet alkotásait, a város lüktető kereskedelmi életét, az itteni szokásokat, viseletét; nem csoda, hiszen Damaszkusz a világ legrégibb városainak egyike. Első említése az idő­számításunk előtti 16. századból szár­mazik, ekkor az egyiptomi fáraók ural­ma alatt állott. Az i. e. 10—8. század­ban az arameus állam központja volt. A későbbiekben Asszíriához, Új-Babiló­niához, Perzsiához és Nagy Sándor bi­rodalmához tartozott. Időszámításunk előtt 64-ben a rómaiak foglalták el. 635-ben került az arabok birtokába. 660-tól 752-ig az Omajjódok székhelye volt, ekkor élte virágzásának fénykorát. Damaszkusz a Brada folyó festői völ­gyében terül el. Legősibb része a fó­lió jobb partján fekszik, körülötte még láthatók a régi városfal, városkapuk és bástyák maradványai. A negyed köz­pontja az Omajjád-mecset, amelyet 708-ban alakítottak át egy antik szen­tély helyén épült keresztény templom­ból. Csodálatos márvány- és fafargg­döttséggel képviseltette magát a CSKP XIV. kongresszusán. Azóta jelentősen kiszélesedett a kölcsönös gazdasági együttműködés. PUSZTASÁG A HIÉNÁK UTÁN Gépkocsink lassan közeledik a Go­­lán-magaslatokhoz. A gépkocsivezető, Álad Szulajman, felhívja a figyelmet Szasza község előttünk kirajzolódó szi­luettjére. 1973-ban kegyetlen tankcsa­ták színhelye volt ez a környék. Az idő még nem tudta behegeszteni a harcok okozta sebeket: mindenütt hatalmas bombatölcsérek, tövestül kifordult fák, lerombolt házak, a falakon golyóik ütöt­te > nyomok . .. Előbb szíriai katonák, majd az ENSZ rendfenntartó erők tagjai igazoltatnak — míg végül megérkezünk Kunaitrába, a városba, amelynek az 1967-es arab-izraeli háború előtt 53 000 lakosa volt. Nem olyan régen még fon­tos, fejlődő iparváros és kereskedelmi központ, ahol gondtalanul játszadoztak a gyerekek, a pánkokban megérdemelt pihenésüket élvezték az öregek .. . Né­ma elszörnyedéssel szemléljük a ször­nyű pusztítás nyomait, az egykor pezs­gő életű város romjait. A visszavonuló izraeli csapatok a földdel tették egyen­lővé a házakat, egész utcasorokat, az üzleteket, kórházakat, iskolákat, mecse­teket . . . Kimegyünk egészen a demar­kációs vonalhoz, kiszállunk a kocsiból. Átellenben ott látjuk lobogni az izraeli zászlókat, a közeli magaslaton radar-

Next

/
Thumbnails
Contents