A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-03-16 / 9. szám

mü újságban számos elméleti cikke látott napvilágot a legidőszerűbb kérdésekről. írásaiban lelkesen szólt a fiatal szovjet állam sikereiről. Ter­mészettudományi tárgyú cikkeivel is ismertté tette a nevét. A losonci városi tanács tagjaként tiltakozik a párt központi küldötteinek Losonc­ról való kiutasítása ellen, pártfogol­ja a magyar színtársulat ügyét, szót emel a szegény sorsú iskolósgyer­­mekek szociális támogatása mel­lett stb. 1922-ben három nagy losonci tüntetés értelmi szerzője. Szeptem­ber közepén a tömegek tiltakoztak a munkanélküliség és a drágaság ellen. November 10-én szavait öt­ezer ember hallgatta, decemberi tüntetésüket azonban már rendőr­ség és csendörség zavarta szét. A munkanélküliséget a hivatalok képtelenek voltak felszámolni, mert a cseh burzsoázia megbízottai le­szerelték és elszállították a gyára­kat. Egy 1923-ban hivatalos adat szerint Losoncon kb. 2500 volt a munkanélküliek száma. Ekkor a lo­sonci mezőgazdasági gépgyárban csak 24 munkás dolgozott. Orszá­gos viszonylatban sem volt jobb a helyzet. Ilyen körülmények között tartották meg Prágában 1923 feb­ruárjában a CSKP első kongresszu­sát, amelynek kilenctagú elnöksé­gébe őt is beválasztották. Ez a kongresszus igyekezett felkészíteni a kommunistákat az egyre élesedő osztályharcra, a dolgozók jogainak védelmére, a választási küzdelmek sikeres megvívására. Losoncon köz­ben újabb és újabb sztrájkmozgal­mak söpörnek végig. Ilyen volt a textil-sztrájk és a sütőmunkások sztrájkja. Amikor a munkások meg­akadályozták, hogy a sztrájktörők bemenjenek a gyárba, húsz rendőr rontott rá a több mint ezer tüntető­re. A sztrájk négy vezetőjét letartóz­tatták. A brutalitás nagy felháboro­dást váltott ki az egész országban. 1924 szeptember közepén összehív­ták Losoncon a törpebirtokosok és a kisparasztok kerületi pártkonfe­renciáját. A kommunisták nevében ő üdvözölte az értekezletet, amelyen határozatot hoztak a nagybirtokok és az erdők térítésmentes kisajátítá-A hagyomány folytatódik: a bogorodicki testvérjárós (Szovjetunió) vándorzászlót ajándékozott a losonci járás dolgozói­nak iáról, a maradék birtokok megszün­tetéséről, az adóról és a kisgazdák védelméről. Felismerte a paraszt­kérdés nagy jelentőségét és ennek megfelelően szólalt föl a kerületi pártkonferencián. Szenátori évei idején vált orszá­gosan ismert politikussá. Beszédei­ben leleplezte a kormány népelle­nes politikáját s feltárta a könyör­telen helyzetet, a több mint három­száz üzem megszüntetését Szlová­kiában. A munkások tízezrei munka­­nélküliekké váltak. Jelentős szerepet vállalt a földmunkássztrájkok szer­vezésében is. 1927 tavaszán mon­dott beszédében kitér a Szántó — Vági perre, és annak az 53 magyar forradalmárnak az ügyére, akiket éppen akkor állítottak bíróság elé. A Csehszlovák Köztársaság megala­kulásának 10. évfordulóján mondott beszédében azt emelte ki, hogy „szocialista köztársaság volt az ígé­ret és rendőrterror lett a valóság" Nem véletlen, hogy Losoncot, mű­ködési helyét Csehszlovákia máso­dik Kladnójának tekintették. A magyar forradalmi munkás­­mozgalom neveltje volt. Széles körű magyarországi kapcsolatokkal ren­delkezett. A Magyar Tanácsköztár­saság bukása után elősegítette a kommunisták szökését Csehszlová­kiába. Évtizedekig találtak menedé­ket Losoncon Gombos Ferenc és Komlós Aladár. A CSKP vezetői jól ismerték kapcsolatát a magyar kommunistákkal; 1924 szeptembe­rében őt küldték a Rákosi-per tár­gyalásaira, az ő lakásán tartották meg a magyarországi bányászok illegális konferenciáját. A tanács­kozáson részt vett Kun Béla, Révai József, Orosz Nándor, a Kommunis­­lák Magyarországi Pártja Központi Bizottságának tagjai. Az előkészítő munkából Steiner Gábor is kivette a részét. A lakásán megtartott kon­ferencia egyedülálló a magyar munkásmozgalom történelmében. 1930. augusztusában érkezett Moszkvába. A Szociálhigiéniai Inté­zetben kapott állást. 1931-ben tag­ja lett a bolsevik pártnak. Kun Béla volt az egyik ajánló. Tagja maradt a CSKP-nak is. És internacionaliz­musa késztette arra, hogy a Magyar Klubban is munkát vállaljon. Itt találkozott Illés Bélával, aki azt írta róla, hogy 1921 óta — akkor talál­koztak először — nem öregedett meg, csak harciasabb lett. Rend­szeresen hallatta hangját a moszk­vai rádió magyar adásaiban. Lelke­sen ismertette a Szovjetunió ered­ményeit. Sok elvtárssal levelezett. Optimizmusa és a kommunizmusba veteti hite átragadt mindenkire, aki beszélt vele. Harcos kommunista élete ma is elevenen ható példa a lelszabadult és szocializmust építő Csehszlovákia és Magyarország né­pei számára. CSAK ISTVÁN A moszkvai Dinamo gyár által 1927-ben adományozod Vörös zászló komolyan veszi a játékot, mert hogy még a hetvenhat éves édesapját, az Imre bácsit is „beleviszi". De — amint meggyőződtünk róla — Imre bácsinak sem volt ép^en ellenére a dolog. Sőt! Azt hiszem, Imre bácsi nagyon szeret játszani. Pedig most nem éppen a leg­egészségesebb; vagy megfázott, vagy pedig túl sokat nótázott, mert bizony alaposan berekedt. Be is kopogtat a „konyhára" Menci nénihez egy csésze forró teáért, de a „házigazdáék" — úgy látszik — nem számítottak beteg ven­dégre, mert tea nem található a tűz­helyek környékén ... — Sebaj, egy pohárka bor is meg­teszi — nyugszik bele a változtathatat­­lanba Imre bácsi, akiről majdnem elfe­lejtettem megmondani, hogy a bényi lakodalmasban a násznagy szerepét játssza. Szóval, neki jutott a legfonto­sabb szerep. Mert ugyan mit is érne egy bényi lakodalom násznagy nélkül? A násznagy kapja az első bokrétát, az első tányér levest, pörköltet, rétest, az első pohár bort, pálinkát... Nem mondanék igazat, ha azt állíta­nám, hogy még sohasem láttam hasonló lakodalmat. De a hajnal füzét Bényben láttam először meggyújtani, bár ez állí­tólag a többi környékbeli faluban is élő, méghozzá ősi, honfoglalás-kori eredetű lakodalmi szokás. Amikor végéhez köze­ledik az átmulatott éjszaka, a vőfély meggyújt egy rőzseköteget, s fellobban a hajnal tüzének lángja, amely sírig tartó boldogságot ígér: boldogságot mindaddig, amíg az ifjú pár „porrá és hamuvá" nem válik, akár a meggyújtott rőzseköteg ... Szép volt, nagyszerű volt a bényi „csemadokosok" játéka, de nemcsak a szereplőket illeti dicséret, hanem a kö­zönséget is. Mert az érdeklődők hatal­mas tömege — jó falusi szokástól elté­rően — nem félórával az előadás meg­kezdése után érkezett a helyszínre: öt órakor már zsúfolásig megtelt a kultúr­­hóz, holott a lakodalom kezdetének időpontját csak este hatra tűzte ki a rendezőség. Pohtosabbpn szólva: a la­kodalom még később kezdődött, hiszen előbb o bényi éneklő csoportok — a vegyes kórus, a menyecske- és a férfi­kórus — léptek fel Kecskés Ferenc ve­zetésével. Ha bz ő fellépésüket is figye­lembe vesszük — márpedig figyelembe kell vennünk — ezen a február eleji „lakodalmas" esten összesen harmincöt magyar népdal hangzott el. Hogy meg­­számoltam-e? Nem, nem számoltam, de Kecskés Ferenc elárulta, s — ezt ugye senki sem vonja kétségbe — ő csak tudja. S ahol ennyi szebbnél szebb népdal hangzik el, ott biztosan jól érzi magát mindenki. Jól érezte magát az újságíró is, aki jelenleg Szegedi Menci néni fi­nom túrósréteseit eszegeti, mert a bő­séges lakodalmi vacsorából természete­sen útravalót is kapott. VARGA ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents