A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-03-16 / 9. szám
ÜZENET GÖMÖRBŐL Érdekes mesterség az üvegfúvás. Csakolyan érdekes, mint a fazekasság. Egyes vélemények szerint mesterséges üveget először a föníciaiak állítottak elő. Mások szerint viszont a fáraók országában, vagyis Egyiptomban találták fel az üveggyártást. Annyi bizonyos, hogy a legrégibb építőüvegek a rómaiak korából maradtak fel. Víztiszta, ragyogó fényű üvegeket első ízben a velenceiek csináltak a középkorban. Hazánkban az üveggyártás kezdete szintén a középkorba tehető. Napjainkig az ipari fejlődéssel párhuzamosan és a lakosság megnövekedett igénye szerint helyeztek üzembe üvegipari vállalatokat. Ezek közé sorolják ma már a Szlovák Műszaki üvegipari Vállalat utekáči üzemét is, amelynek a dolgozói szintén bekapcsolódtak a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére kibontakozott fölajánlási mozgalomba, Vállalták, hogy ez évi termelési tervüket több mint 300 ezer koronával megemelik, 620 tonna tüzelőanyag-egységet takarítanak meg, és 1976. december 24-ig teljesítik exporttervüket, — Képünkön: Ľudovít Jaššák, az üzem egyik legjobb dolgozója, „A kiváló munkáért" kitüntetés tulajdonosa. JÖ KEZDET Ki ne ismerné fel a fényképen a szárítóban tárolt, elszállításra váró lovecký szalámit. Nem mindig kapható hús- és hentesáru boltokban és büfékben. Ezért fogadják örömmel sokan a zvoleni Közép-szlovákiai Húsipari Vállalat dolgozóinak a kongreszszusi felajánlását, amely szerint termelési tervüket öt millió koronával, árukészletüket több mint 6 800 00 koronával, az egy főre eső munkatermelékenységet pedig több mint 2551 koronával megemelik. A CSKP XV. kongresszusa tiszteletére tett felajánlásuk eredményeképpen a kedvelt és igazán jó minőségű lovecký szalámi is gyakrabban, sőt talán rendszeresebben is lesz boltjainkban. — Képünkön: Emilia Bartaňová, a Juraj Suja szocialista brigád vezetője a száritó helyiségben. KÖNYVEK ÉS KÖNYVTÁROSOK Galántón nemrég a városszéli ódon kastélyból a központba, tágas, világos, napfényes helyiségekbe költöztették a járási népkönyvtárt. Az eredmény nem váratott magára: ugrásszerűen megnövekedett a könyvkölcsönzők száma. — Nem csoda — mondja Tóth Teréz, a kölcsönzési osztály vezetője —, hiszen útba esik jövet-menet. Az is betér ide, s kedvet kap az olvasáshoz, aki különben más szándékkal jár a városban. A könyvtár kitűnő elhelyezése ellenére sem csak a véletlentől várjuk az olvasók számának növekedését. Szervezzük az általános iskolások, az ipari tanulók és a gimnazisták, tehát a tanulóifjúság könyvtárlátogatásót. Ennek meg is van az eredménye, sok a fiatal olvasó. Ez azonban problémákat is vet fel: szerény a könyvállomány, hiányos a diákkönyvtárunk, még a kötelező olvasmányokat sem tudjuk minden esetben beszerezni. — Csak itt, Galántón vásárolnak könyveket? — A rendelkezésünkre álló pénzösszeg nagy részét itt merítjük ki. Hagyományosan jó a kapcsolat a járási népkönyvtár és a könyvesbolt között. Néhányszor voltunk Bratislavában, a Magyar Könyvesboltban, de a választék ott sem nagyobb, s itthon még az az előnyünk is megvan, hogy az újdonságok, ritkaságok érkezéséről azonnal értesülünk. Arról mór meggyőződtem, hogy a járási központban ilyen kitűnően helyezték el a könyvtárt. De mi a helyzet falun? Elsőként Diakovcébe (Deákiba) látogattam el. — Jó napot kívánok. A könyvtárost, Sándor Margitot keresem. — Tessék, én vagyok ... — s beinvitált birodalmába. Világosnak éppen nem mondható, de tágas helyiségbe léptünk. Körül könyvektől terhes polcok, felnőttek és gyerekek válogattak a könyvek között. — A napokban kaptam több új polcot, kitakarítottam a könyvtárt s átrendeztem a könyveket. Alig két hónapja kerültem Deókira, azóta megkétszereződött a könyvkölcsönzők száma. A község lakosságához viszonyítva ez még mindig kevés. Az iskolások már rákaptak az olvasásra, most a felnőtteket kell megnyernem. S ha már az iskolásokat említem, el kell mondanom azt is, hogy kevés, nagyon kevés nekik megfelelő könyvvel rendelkezünk ;kötelező olvasmányok is hiányoznak. — Milyen támogatást kap a könyvtár a nemzeti bizottságtól, a község vezetőitől? — Erkölcsi támogatóst mindenesetre kapunk, de anyagiakra is szükség lenne. Nincs fogas, nincs mosdó, füstösek a falak, de mindenekelőtt takarítónő kellene. Mert jelenleg ilyen szempontból nagyon áldatlan helyzetben vagyok. Magam takarítok, fűtök, a tüzelőt is én cipelem fel a pincéből. Szakképzett, igyekvő, szívvel-lélekkel dolgozó könyvtáros van tehát Deákin. Nem rajta múlik, hogy nem kielégítő a további fejlődés, anyagi okai vannak. Más a helyzet Tešedíkovóban (Pereden). Az ottani könyvtárosnak nincs gondja a tüzelővel. Központifűtéses, szép, új kultúrházban működik a könyvtár de .., Amíg Galántón a járási népkönyvtár olvasótermében gondtalanul sakkoznak a kisdiákok, tehát nem az úttesten szaladnak és nem is az utcasarkon áznok-fáznak, addig a peredi kultúrház eredetileg olvasóteremnek szánt helyiségét napközben ki sem nyitják. Még szerencse, hogy esténként a CSEMADOK helyi szervezetének irodalmi színpada ott tarthatja a próbáit, de a SZISZ táncdélutánjai már nem olvasóterembe illő rendezvények. Az is kívánatos volna, hogy végre állandó hivatásos könyvtárost kapjon a község. Három hónap leforgása alatt Kovács Katalin a harmadik, akinek a gondjaira bízták. Sokkal több módszertani irányítást kellene kapnia a fiatal, szakképzettség nélküli könyvtárosnak a járási szervektől. Nehogy a tapasztalatszerzés keserű tanulságokkal járjon. Ziharecben (Zsigárdon) is csak nemrég adták ót rendeltetésének az új kultúrházat. Igyekeznek is minél jobban kihasználni. Ottjártamkor egy bűvészcsoport lépett fel. A kultúrház két kis különbejáratú szobácskájába zsúfolták össze a köny-Kovács Katalin veket. Csakhogy a tervek nem így szóltak. A járási nemzeti bizottság azért bocsájtott a rendelkezésükre negyvenezer koronát, hogy abból a könyvtár berendezésére is jusson. Mivel az eredetileg könyvtárnak tervezett terem elhelyezését és nagyságát tekintve tanácsteremnek is ideális, úgy gondolták a helybeli vezetők, hogy inkább az utóbbiként használják. Amikor a könyvtáros és a jnb művelődésügyi osztálya tiltakozott, a hnb-elnök azt ajánlotta, hogy költöztessék be a könyvtárt a filmvetítésre szánt helyiségbe, mert azt műszaki s egyéb okoknál fogva „úgy sem lehet másra használni". Mit számít, ha nincs rajta ablak, s fűteni sem lehet. Bedecs Ilona könyvtárostól kérdeztem : — Milyen megoldás várható? — Legutóbb ígéretet kaptunk a helyi nemzeti bizottság elnökétől, hogy bizonyos átalakítások révén könyvtárnak alkalmassá teszik a „sötétkamrát" Reméljük, sikerül. Nem ők lesznek az elsők, akik ha későn is, de jól oldják meg a problémát. Trsticében (Nádszegen) is így volt. Nem úgy Recában (Rétén), ahol szintén új kultúrházat avattak nemrégiben. A tervezés folyamán valahogy megfeledkeztek a könyvtárról, utóbb meg nem jutott rá szoba. Erre hamarhamar felépítettek egy különálló épületet a könyvtár számára, amely tágas is, világos is, „csak" fűteni nem lehet. Utam végeztével megállapítottam, hogy két csoportba tartoznak a problémák. Az elsőre Morvái Rudolf-Galántán van hol eltölteni a buszra várakozó gyerekeknek az idejüket Bedecs Ilona tál, a járási könyvesbolt vezetőjétől kértem választ. — Karácsony helyett nőnapra talán megkapjuk az árut — mondta Morvái Rudolf, aki már kilenc éve áll a bolt élén. Azt is elmondta, hogy az általa megrendelt, Magyarországon megjelenő könyveknek eddik csak a felét kapta meg. A Madách könyvkiadó kiadványai pedig korántsem fedezik a szükségletet. Ezért túlolvasottak a községi könyvtárak könyvei, ezért hiánycik az ifjúsági irodalom. A második kérdést így is fogalmazhatnám: Kultúrpalota vagy művelődési otthon? Jó, hogy egyre több helyiségben kapnak pódiumot a műkedvelő csoportok, de a színpad mellett ne feledkezzünk meg az olvasásról, a könyvekről sem. A félresikerült mozihelyiségek és a pincebárok helyett a könyvtárnak is adjunk méltó helyet a kultúrházban, mert azért a könyvtár talán mégiscsak jobban szolgálja a közművelődést. FISZTER MAGDA A szerző felvételei 5
