A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-03-09 / 8. szám
Mi szeretnél lenni? — Kőműves. — Miért? — Sokat „fusizhatok”. — És te? — fordulok a másik fiúhoz. — Te milyen pályát választasz? — Én autószerelő leszek. — Miért? — Olyan fizetésem lesz, amiért nem kell majd szégyenkeznem ... A fiúk őszinték voltak, mivel megígértem, hogy senkinek sem árulom el a nevüket. A névtelenséggel-takarózás azonban azt is világosan kifejezi, hogy nézeteikért moguk is szégyenkeznek. Különben miért akarnák eltitkolni kilétüket? Vagy lehet, hogy nem a saját, hanem mondjuk a szüleik véleményét hangoztatják? Igen, ez is lehetséges, de a fiúk már választottak: egyikük se hagyná magát lebeszélni, meggyőzni. A „kőműves, illetve autószerelő leszek" kijelentés mögötti elhatározás - immár véglegesnek látszik. Persze — félreértés ne essék —, egyik foglalkozást sem akarom elmarasztalni, hiszen társadalmunknak sok-sok kőművesre, sók-sok autószerelőre van szüksége; amiért szégyenkezniük kellene a fiúknak, az a „miért”-re adott válaszuk. Nem merném azt állítani, hogy ez a probléma csupán egyetlen járást érint, ezúttal mégis csak a komárnói (komáromi) járásról lesz szó, mivel a járás azok közé a területek közé tartozik, ahonnan meglehetősen kevés diák jelentkezik továbbtanulásra. A komáromi járás általános iskoláiból — a tavalyi statisztikai kimutatás szerint — a végzősöknek csupán harminckét százaléka folytatja tanulmányait középiskolán. Ezt ŠELEST JÜLIUS-tól, a job iskolaügyi osztályának dolgozójától tudtuk meg, aki főként a Dolný Peter-i (komáromszentpéteri), az Okoličná na Ostrove-i (ekeli), a Zemianska Olča-i (nemesócsai), a Zlatná na Ostrove-i (csallóközaraayosi) és a Nesvady-í (naszvadi) általános iskolákat ajánlotta figyelmünkkörül mozgott, s ebből körülbelül harmincon állandó mulasztók voltak. Az állandó mulasztás már teljesen megszűnt, s jómagam azt sem merném állítani, hogy nincsenek továbbtanulóink. Igaz, tavaly mindössze öten jelentkeztek középiskolára, az idén azonban már — harmincnégy kilencedikes közül — tizenegyen érdeklődnek a továbbtanulás iránt. Persze, a mesterség még mindig vonzóbb. Hogy ezt mivel magyarázzuk? Biztosan ismeri a Szentpéteri rizlinget. Komáromszentpéter Dél-Szlovákia egyik legjobb bortermő vidéke. A múltban az is megtörtént, hogy — amikor a szülőknek azt magyaráztuk, menynyire káros az alkohol — az egyik szülő így védekezett: „Én csak bort adok a gyereknek, nem alkoholt". Szóval, itt az alkohol fogalma a pálinkánál kezdődött. Természetes, hogy a tanulás után nemigen „kapaszkodtak” sem a szülők, sem a gyerekek. Még arra is nehéz rábeszélni őket, hogy tanoncviszonyba menjenek ... A válasz ugyan elfogadható, de — azt hiszem, olvasóm is érzi — korántsem kimerítő a magyarázat... Menjünk hát egy kicsit tovább: — Hány tanuló jár hittanra? — Rátapintott — ismeri el az igazgató. — Csak az idén sikerült „átugranunk" a bűvös ötven százalékot, elérnünk azt, hogy a tanulóknak nem egészen fele jelentkezett hittanra. Persze, ez a szám is évről évre csökken, hiszen például 1969-ben még az iskolások nyolcvan Százaléka látogatta a hittanórákat . . . így utólag bevallom, hogy jómagam a vallásosságot tartottam megfelelő oknak, magyarázatnak. Mert Komáromszentpéteren kultúrházból csupán egy van, de templomból négyet is megszámolhat a látogató, már akinek erre kedve szottyan. A temp lom Iá fogató ember pedig, aki csak az égre néz, aki egy másik, földöntúli világtól várja a boldogságot, szükségszerűen elszakad a valóságtól, a tanulni-vágyástól, a töb-Pályaválasztás lankó Imre és Misák lános két kilencedikessel, Hajabács Erzsikével és Kocsis Mi- Bratkó István és Horváth Zoltán a pályaválasztók szüleivel beszélgetnek hállyal beszélgetnek. Erzsiké és Mihály középiskolán lolytatják majd tanulmányaikat (Prandl Sándor felvételei) be. Ezekben az iskolákban járási viszonylatban is alacsony a továbbtanulás iránt érdeklődők száma. Hol itt az ok, mi itt a magyarázat? Először a komáromszentpéteri általános iskolában próbálunk választ kapni erre a korántsem egyszerű kérdésre. JANKÓ IMRE igazgatóval és MISAK JANOS igazgatóhelyettessel üljük körül az asztalt. — Húsz évvel ezelőtt még egészen más problémáink voltak — kezdi az igazgató. — A tanulók száma kétszáz 12 I
