A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-03-09 / 8. szám
KÉT KONGRESSZUS KÖZÖTT 1. Miben látja ön a két kongresszus közötti időszak legfontosabb össztársadalmi eredményét? így általánosan jelenlévő társadalmi biztonságérzet megerősödésében. Olyan biztonságérzetben, amelynek szilárd alapja van: a társadalom megtartó erőinek a tömegek által való tudatosításában gyökerezik. Ismert közösségi tapasztalat, hogy a történelem válságos korszakai emberi bizonytalanságtól terhesek. A megszokott és szilárdnak hitt értékrend felbomlása és az emberi viszonylatok labilissá válása a társadalmi jó közérzet megrendülésével jár, az emberek érzelemvilága megtelik szorongással és irracionális sejtelmekkel. Az emberi természet a létbiztonságot állítja, kívánja a holnap realitását és a jövő távlatát, a megelégedettség és boldogság egyik alapfeltétele annak a tudata, hogy a holnapi nap sem lesz rosszabb, mint a mai volt. És ha az események fejlődése elveszti törvényszerű logikáját és szálai összebonyolódnak, a zűrzavar és káosz sodrába került emberi lélek megretten és elveszti belső erőit. Társadalmunk hasonlóképpen rendült meg biztonságában a 68— 69-es válságos évek során. Akkor az egyre szaporodó és mélyülő ellentétek szövevényében úgy tűnt fel, hogy a nemzetgazdaság egyensúlya felbomlik és életünk szervezettségének omladozó épülete mögül ellenőrizhetetlen, vak erők törnek elő, melyek feltartóztathatatlanul rohannak velünk a teljes káosz — az anarchia — felé. Az említett — két kongresszus közötti korszak döntő társadalmi eredménye, hogy megállította ezt a rohanást. S nemcsak megállította, de a népközösség belső erőit megújítva újjászervezte a társadalmi életet és megalapozta a helyes irányú és sokoldalú szocialista fejlődés lehetőségét. 2. Milyen eredményeket említene meg a kultúra területén? A szellemi kultúra alakulása az anyagi létfeltételek változását és jellegét tükrözi, tehát mintegy a közösség lelkiállapotát méri. Válságos években a kultúra is válságba kerül és az életérzés elbizonytalanodása csak fokozza annak irracionális tartalmait. Előtérbe kerülnek az absztrakciók, a tétova léleknek az életproblémák elvont megoldására irányuló, meddő és formális kísérletei, az egyén szerepének romantikus túlhangsúlyozása és az elvont tragikum szubjektumnak a steril lélekben lejátszódó drámája. Modern világunkban a válságos korszakokat — vagy életformát — a közösségi összetartó erők lassú felbomlása, a művészetekben pedig az individuum kiélésének tett túlhajtott és öncélú kísérletek jellemzik. A nyugati művészetek számos, mosolyra késztető túlkapását hasonló okok teszik lehetővé: ezek tanácstalan emberi lélek válságtermékei. Ilyen közegben gyakran nehéz — vagy éppen lehetetlen a közösségközpontú szellemi tájékozódás. A józan ész szerepét és feladatkörét átveszik az érzékek és az ösztönök, a reális helyébe a művészileg megszervezetlen fantáziatermék lép. A hatvanas évek végén a mi kultúránkban is jelentős helyet foglalt el a ha-Megkérdeztük DUBA GYULÁT sonló művészi hangvétel és attitűd. Nem volt könnyű munka jó pedagógiai érzékkel, de határozottan szembeszállni vele és az írói-művészi látásmódot és valóságszemléletet újra a realizmus felé közelíteni. A dolog természetéből eredően ez az igyekezet kezdetben talán inkább csak a felületi jegyeiben, a téma szintjén valósult meg, de mindinkább elmélyült és ma a két kongreszszus között eltelt időszak jelentős eredményének könyvelhetjük el, hogy az irodalom újra érzi társadalmi felelősségét, látásmódjában valóságközpontú és hangvételében közösségi humánumot igyekszik megvalósítani. 3. Milyen lonios, a párt célkitűzéseit támogató, azzal összhangban lévő irodalmi műveket ismer a cseh és szlovák irodalomban? Véleménye szerint az irák hogyan igyekeztek teljesíteni a pártnak az irodalommal kapcsolatos határozatait? A párt a kiadott dokumentumok szellemében azt várta az íróktól, hogy társadalmilag felelős és esztétikai szempontból realista műveket írjanak. Olyanokat, amelyek a közösségben élő egyéniség alakját jelenítik meg és kísérik figyelemmel, és így teljességében jelenítik meg a szocialista társadalom emberi összefüggéseit és drámai helyzeteit. Eszmei és esztétikai tartalmukkal korunk emberség-tartalékait éppen azáltal gazdagítják, hogy egy korszerű, szocialista humánum értékrendjét körvonalazzák meg. Az ilyen alkotómunka természetesen feltételezi az egészséges és életközpontú valósógszemléletet és a művészi igazság emberformáló erejébe vetett hitet. S legalább annyira igényli a közös társadalmi célkitűzések igenlését és a szocialista eszmék mély átélését. A két kongresszus között ezeket az Irodalmi követelményeket a hatvanas években divatossá vált elidegenedéselmélettel és a filozófiai rendszerré válni akaró strukturalista szövegelemző kritikai módszerrel szemben kellett megvalósítani. Az egzisztencializmusról azóta világviszonylatban is kiderült, hogy átmeneti korjelenség volt és ideje lejárt, a steril és közömbös strukturalizmus felhasználható eredményeit pedig a társadalmi szempontokat és valós összefüggéseket is figyelembe vevő szemiotika fejlesztette tovább. Úgy gondolom, hogy irodalmunknak az igaz írói eszményekhez való visszatérése megtörtént és a közeljövőben a társadalmilag és esztétikailag egyaránt értékes alkotások születésének a gazdag korszaka következhet. Irodalmi példákra hivatkozva könyvek helyett lássunk néhány jelentős tv-sorozatot. A cseh művészet alkotásaiból Ján Otčenásek Volt Műszer egy ház és Dietl A legiiataldab Hamr című rádió-sorozatait, a szlovák tv-alkotások közül pedig Ján Solovič Veszteségek és leletek című sorozatát említeném. Bár egy tv-sorozat nem csupán írói alkotás, de egyben rendezői és színészi teljesítmény is, mégis úgy vélem, hogy az írói valóságlátásnak központi szerepe van benne, ezért az említett alkotások alkalmasak arra, hogy érzékeltessék a tárgyalt korszak pozitív irodalmi változásait és eredményeit annál is inkább, mert egy tv-sorozat közösségi meggyőző ereje és tudatformáló hatása felbecsülhetetlen. 4. Milyeneket a hazai magyar irodalomban? (Ha nincsenek vagy kevés ilyen mű van; miért?) Nemzetiség irodalmunknak hasonló problémákkal kellett szembenéznie az elmúlt időszakban, mint a csehszlovákiai irodalom egészének, eredményei is hasonlóak. A jelentős társadalmi és egyben esztétikai hozadékú könyvek közül megemlíteném a Fekete szél című antológiát, Tőzsér Árpád Érintések, Ordódy Katalin Keskenyebb út, Gál Sándor Elsőosztályú magány és Rácz Olivér Alom Tivadar hadparancsa című könyvét. 5. Mit vár a kongresszustól? XV. pártkongresszustól azt várom, hogy a szocialista népközösség belső erőinek a megújítása érdekében a társadalmi értékrend előterébe emeli az emberi alkotómunka minőségi oldalát és döntéseivel hozzájárul egy olyan társadalmi tudat kialakításához, amely a formális emberi tevékenység kritikájával a teremtőszándékú, őszinte és értékes alkotótevékenységet az őt megillető helyére emeli. PRANDL SÁNDOR és M. BORSKÝ felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képeslapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Szedi a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Nyomja a Polygrafické závody, n. p., Bratislava—Krasňany. Előfizetési díj egész évre 117.— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási' szám: SÚTI 6/46. Címlapunkon Kontár Gyula, a 32. oldalon Ján Sóméi felvétele 2
