A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-03-09 / 8. szám

KÉPES HÍRADÓ r i Az SZLKP trnavai járási konferenciáján a CSKP KB küldöttségét Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára vezet­te. — Képünkön: Gustáv Husák elvtársat küldöttek és pionírok köszöntik a „Druibá“-ban, a konferencia szín­helyén. Parlamenti küldöttségünk hazaérkezett a Magyar Nép­­köztársaságból. A Szövetségi Gyűlés küldöttsége Alois Indiának, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a Szövetségi Gyűlés elnökének vezetésével ötnapos hivatalos láto­gatáson tartózkodott Magyarországon. — Képünkön: Kádár János, az MSZMP KB első titkára fogadja az Alois Indra elvtárs vezette csehszlovák parlamenti kül­­döttséaet. A Veľký Krtíš-i (nagykürtöst) járás nagyot fejlődött a CSKP XIV. kongresszusa áta. — Képünkön: A Nagy­kürtösön több mint öt millió korona költséggel épült fogászati klinika. Foto: ČSTK Eltakarodott a hó, s helyette megjelent a hóvirág, férfiak hosszan kígyózó sora áll a virágboltok előtt, amelyek — mintegy varázsütésre — egyszerre tele vannak pompásnál pompá­­sabb rózsával és szegfűvel, ciklá­mennel és nárcisszal, Írisszel és jácinttal, azáleával és tulipánnal, a főnök szokatlanul kedves, udva­rias, felsegíti titkárnőjének a ka­bátot s érdeklődik hogyléte felől — csalhatatlan jele, hogy közele­dik a tavasz s leányaink, asszo­nyaink pirosbetűs ünnepe: a nemzetközi nőnap. A nő azon kívül, hogy ma már a világ számos országában egyenrangú társa a férfinak, gyermeket szül és nevel — és ez a nagy dolog. Gondoskodni az emberi nem fenntartásáról, a jö­vő nemzedékekről, védve, óva a kis emberpalántát hőségtől és hideg­től. betegségektől, mindenféle le­selkedő veszedelemtől, megtanít­va őt a szépen csengő édes anyanyelvre, szeretetre, ember­társaink megbecsülésére. Az asz­­szonyok gondoskodnak az élet ünnepélyes rendjéről, arról, hogy a lakás igazi otthon legyen. S azokban a társadalmakban, amelyek ezt lehetővé teszik a szá­mukra, dolgoznak, nem azért, hogy egy kicsivel több jusson a háztartási pénzre, hanem hivatás­­szeretetbői, a társadalmi érvénye­sülés, az anyagi függetlenség Asszonyok dicsérete biztosításának vágyától vezetve. A földgolyó mintegy 3,8 mil­liárd főt kitevő lakosságának több mint a fele a „másik nem­hez" tartozik, kereken 2 milliárd a nők száma. A különböző társa­dalmi rendszerű és fejlettségű országokban dolgozó nők helyze­téről, gazdasági, szociális fejlő­déséről szemléletesen tanúskod­nak a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal adatai. Egy bizonyos, akár szocialista, akár fejlett kapi­talista országokról van szó, min­denütt növekedett a nők foglal­koztatottsága. A Szovjetunióban például az összes munkaképes nők 92,5 szá­zaléka munkába jár vagy tanul. Lengyelországban az 1946-os 31 százalékról 46-ra, Csehszlovákiá­ban az 1948-as 37,8-ról 45,72-re nőtt a dolgozó nők aránya. Az Egyesült Államokban hasonló arányú növekedés észlelhető: 1950-ben a nőknek 30, 1972-ben már 38 százaléka dolgozott. Viszont a Nemzetközi Munka­ügyi Hivatal kimutatása szerint a tőkésországokra az is jellemző, hogy a munkanélküliek között a magasabb százalékot a nők kép­viselik, holott ott a női bérek lé­nyegesen alacsoiwabbok a férfia­kénál. A jelenséget az magya­rázza, hogy a nőket elsősorban átmenetileg mellőzhető segéd­munkára alkalmazzák, a kvalifi­kált munkát férfiak végzik. Igen erős az érintett államok­ban az „egyenlő munkáért egyen­lő bért" követelő nőmozgalom. Angliában az azonos feladatot el­látó férfiak és nők bére között 42 százalékos, Belgiumban 26, Dániában 22, Svédországban és Franciaországban 17 százalékos az eltérés. A női munka leérté­kelése terén Japán vezet 53 szá­zalékkal. A kimutatás megjegyzi, hogy „sok afrikai országban a nők bére csak egyharmada vagy egynegyede a férfiakénak". A világ 2 milliárdot* kitevő nő­lakosságának 70 százaléka, vagyis a nők túlnyomó többsége a fejlődésnek alig indult orszá­gokban él; gyakorlatilag erdők­ben, pusztaságokon, primitív fal­vakban; a legnehezebb fizikai munkát végzi, nem ritkán ember­telen életkörülmények között. Hozzátehetjük: Afrikában 83,7, Ázsiában 56,7, Latin-Amerikában 27,2 százalékos az általános írás­­tudatlanság, s a nőiké még ennél is nagyobb. Ebből követke­zik, hogy a „harmadik világ" nő­mozgalmai és nőszervezetei a tár­sadalmi átalakulást sürgető ak­ciók hadoszlopaként, a férfiakkal vállvetve a legelemibb dolgokért: földbirtokreformért, betevő fala­tért, munkahelyek létesítéséért, egészségügyi intézményekért és politikailag a neokolonializmus, a faji megkülönböztetés, a ki­zsákmányolás minden formája, a politikai jogoknak egy szűk réteg általi kisajátítása ellen harcol­nak. Egy szinttel magasabban az analfabetizmus felszámolása, női szakmák megtanítása, a nők tö­megeinek rávezetése a család­­tervezésre, a születésszabályozás ésszerű módjaira a közvetlen programjuk. Ilyen körülmények között egy egész világ választja el őket azoktól, a különösen az USA-ban burjánzó, számukra ön­célúnak és zavarosnak tűnő femi­nista mozgalmaktól, amelyek a „nemek egyenlőségét" és a gaz­daság fejlettségét kifejező „egyenlő munkáért egyenlő bért" jelszót tűzték zászlajukra. Ennél sokkal kifejezőbb és reálisabb az a jelszó, amellyel az ENSZ-köz­­gyűlés a Nemzetközi Demokrati­kus Nőszövetség kezdeményezé­sére az 1975-ös esztendőt a Nők Nemzetközi Évének nyilvánította: „Egyenlőség, fejlődés, béke". Ta­valy valóban több országban tör­téntek intézkedések a nők álta­lános helyzetének megjavítására, egyenjogúságuk gyakorlati meg­valósítására. Ez azonban még mind kevés, a nők igazi egyen­jogúsítása csak mélyreható társa­dalmi változások végrehajtása út­ján valósítható meg, ahogy az a szocialista országokban történt. Korunkban a nők mind felelős­ségteljesebb tisztségeket töltenek be a társadalmi, a politikai és a gazdasági éjét legkülönbözőbb területein. Az európai országok asszonyainak 1975-ben Brüsszel­ben megrendezett szemináriumán a következő adatokat közölték a nők parlamenti tagságáról: Ja­pánban a képviselők 3 százaléka (a dolgozóknak viszont 39 száza­léka), Franciaországban 5, Bel­giumban és az NSZK-ban 7, Nor­végiában 6,1 százaléka nő, az USA kongresszusában 1974-ben a 435 képviselő közül mindössze 18 volt nő. A Szovjetunióban 1974- ben 475 nő volt tagja a Legfel­sőbb Tanácsnak — ez az összes küldöttek egyharmada. Az NDK- ban a küldöttek 31,8 százaléka nő. Most, amikor átnyújtom a szim­bolikus virágcsokrot leányainknak, asszonyainknak, az édesanyák­nak, a dolgozó nőknek, akik a férfiak oldalán egyformán kive­szik részüket az országépítésből, a népgazdasági feladatok telje­sítéséből, a béke védelméből, azt kérem férfitársaimtól, hogy ne­­csak ezen a napon viseltessenek fokozott tisztelettel, megbecsülés­sel asszonyaik, kolléganőik iránt, hanem az év más napjain, a munkás hétköznapokon is. Egy kis figyelmesség, megértés, udva­riasság, egy barátságos mosoly, apró gesztus semmibe sem kerül s igen hálósak tudnak lenni érte a „másik nem" képviselői. TARJANI ANDOR ČSTK felvétele 3

Next

/
Thumbnails
Contents