A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-02-24 / 7. szám
GONDTALAN DIÁKÉVEK? A Quartier Latinben mindig vidámságot, nyüzsgést talál az ember. Itt, a párizsi diáknegyedben, a kissé félreeső Victor Cousin utcában van a híres Sorbonne, és itt van számos más főiskola és oktatási intézmény is. Diákok, ezrei élnek itt. És mégis: a párizsi egyetemistáknak még a felét sem találjuk ebben a negyedben. A többiek ugyanis irodában vagy munkapadnál töltik napjaikat, esetleg üzletből vagy iskolából térnek haza. Száz francia diákból 63 mindennap nyolc órát dolgozik, hogy a tanuláshoz szükséges pénzt megkeresse. Munkanapjuk reggel 8 és 9 óra között kezdődik, délután 5 és 6 között ér véget. Utána rohannak az egyetemre, hogy legalább néhány esti szemináriumon részt vehessenek. Az előadásokra nem járnak. A francia haladó diákszervezet, az UNEF létrehozott egy másoló szolgálatot, hogy megkönnyítse a diákok számára a drága, gyakran 50 franknál is többe kerülő tankönyvek beszerzését. Ez a szolgálat sokszorosítja az előadások szövegét — egy szakon évente elhangzó valamennyi előadás szövege hét frankba kerül. Csakhogy ehhez mindenki hozzájuthat, azok a diákok is, akiknek a szülei tehetősek, akiknek tehát nem kell dolgr^niuk, délig alszanak, délután esetleg benéznek az egyetemre, és esténként kipihenten vethetik magukat Párizs éjszakai életébe. Aki nem akar sokat mulasztani, szombaton és vasárnap dolgozik. „Sokan nem bírják ezt“ — mesélte Bertrand Rosenthal, egyetemi hallgató. „Vagy meg kell hosszabbítaniuk a tanulmányi idejüket, vagy pedig diploma nélkül kimaradnak az egyetemről.“ Az ösztöndíjak? „A diákok tizenhét százaléka" kap ösztöndíjat, évi háromezer frankot, azaz kilenchónapos oktatási év alatt havonta háromszázat. Számításaink szerint azonban egy egyetemistának ennek több mint kétszeresére lenne szüksége árhhoz, hogy megélhessen" — mondja Étienne Andreux, az UNEF országos vezetőségének titkára.- Szerény étkezésre napi 5, közlekedésre 2, egy csésze kávéra 3 frank kell. Ez napi 10, havonta már 300 frank. A kollégiumi helyért 150 frankot kell fizetni, de ehhez csak a diákok tizenkét százaléka jut hozzá, magánszállásért viszont havi 400— 500 frankot kérnek Párizsban. A könyvek évi 3—400 frankba kerülnek, és hol van még a mozi, a színház, az újságok, a cigaretta vagy más apróságok? A bérmunka az egyetlen kiút. A tandíj ugyanis szakosodás szerint növekszik, elérheti az évi 400 frankot. Ezért a diákok minden munkát elfogadnak — legyen az korrepetálás, gyerekfelügyelet, éjszakai takarítás, nehéz fizikai munka. S mivel nem rendelkeznek jogokkal, meg kell elégedniük akármilyen munkabérrel. Közben az egyetemek pénzügyi helyzete rohamosan romlik. A tanulási feltételek egyre rosszabbak. Könyvtárakat zárnak be, az egyetemi helyiségek kicsik, elégtelen a tanerő. Nem ritka az olyan szeminárium, amelyen hatvan hallgató is részt vesz, és a háromszáz személyre tervezett előodói termekben gyakran 600 — 700-an zsúfolódnak össze. Az UNEF a kommunista diákokkal együtt lendületes harcot folytat a jobb tanulmányi feltételekért és lehetőségekért. Mert manapság — nehéz kenyér Párizsban diáknak lenni. ISMERKEDNI SZERETNÉNEK Vörös Ágnes magyarországi olvasónk csehszlovákiai magyar fiatalokkal szeretne levelezni. Tizenhat éves szakközépiskolás, bélyegeket gyűjt, szereti az irodalmat és a történelmet. — Címe: Vörös Ágnes, 6311 öregcsertő, Kossuth u. 71, Magyarország. Molnár Edit békéscsabai olvasónk 14 éves, s hasonló korú csehszlovákiai fiatalok leveleit.várja. — Címe: Molnár Edit, 5600 Békéscsaba, Kassai u. 7, Magyarország. Budapestről is kedves levelet hozott a posta. Harcmincöt éves leszázalékolt tanárnő kéri levelezni szerető, irodalmat, zenét kedvelő olvasóinkat, írjanak neki a következő címre: Holczreiter Jánosné, 1045 Budapest IV., Pozsonyi út 4/a, III. 13. Esős napokon talán jobb kedvre derítik az embert ezek a színes, tréfás rajzokkal díszített esernyők, amelyeket a közelmúltban kezdtek árusítani Svájcban. A vásárlók — saját ízlésük szerint — sportos, vicces, romantikus vagy éppen szerelmi motívumokkal díszített esernyőt választhatnak. Los Angelesben hamarosan befejezik a George Sand francia költő viharos életéről szóló televíziós sorozat forgatását. A főszerepet Rosemary Harris játssza, aki a hívebb interpretáció kedvéért még szivarozni is megtanult. Hogy mit ki nem találnak az emberek?! íme, a sakkozni tudó számítógép. John Slitear, a londoni parkigazgatóság egyik alkalmazottja a parkok tisztántartásának szokatlan módját „találta fel“. A szemetet a felmetszett pázsit alá söpri, s azt állítja, hogy ezzel a humusz gazdagodik. Hogy mit szól ehhez a parkigazgatóság, arról nem érkezett* hír. 23
