A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-02-24 / 7. szám
p A A A Á A A U^aAa7 NŇ F FRBČ Č Nemrég elváltam . . . Azért váltam el, mert... Nem, először talán arról szólok, miért is nősültem meg. Hát mit gondolnak, miért? Természetesen szerelemből nősültem. Ősrégi, primitív, teljesen tudománytalan módon nősültem: jöttem, láttam, szerelmes lettem! Közben, természetesen, nem is gondoltam arra, amire minden modern embernek gondolnia kell, aki ismeri az idevágó szakirodalmat. Nem gondoltam a „biológiai összeférhetetlenségre", nem féltem a „pszichológiai összeférhetetlenségtől", és nem ijedtem meg az „intellektuális összeférhetetlenségtől" sem. És hogy nem tudományos alapon jártam el ilyen létfontosságú kérdésben, az nagyon gyorsan meg is mutatkozott. Már egy hét múlva nyilvánvaló volt, hogy azok az órák, melyeket a feleségem a fodrásznál töltött, biológiailag nem fémek össze azon óhajommal, hogy a labdarúgó-mérkőzésre menjek. Egy hónap múlvo nyilvánvaló volt, hogy feleségem azon kérdései, melyek arra vonatkoztak, mire is költőm vajon a fizetésemet, pszichológiailag nem férnek össze a szabadságról és a szükségszerűségről alkotott elképzeléseimmel. Fél év múlva pedig már teljesen nyilvánvaló volt, hogy amikor feleségem nagymosás közben nem hajlandó velem az exisztencializmusról társalogni, ez a tény nem egyeztethető össze intellektuális követel ményei m mel. Szávai nemrég elváltam. Nos, lényegében talán meg is értik, miért... Ám ha azt hiszik, hogy ezután, amint az elég gyakori jelenség, esküt tettem arra, hogy soha többé nem nősülök meg, akkor tévednek. Azoknak, akik nem ismernek engem, el kell árulnom, hogy igen családias beállítottságú ember vagyok. Családon kívül egyszerűen képtelen vagyok elképzelni az életet! A legényélet, mi tagadás, megfoszt engem minden lendülettől! És ezért valóban esküt tettem, de teljesen más előjellel. Megesküdtem, hogy soronkövetkező és végleges élettársamat csakis tudományosan megalapozott módszer alapján választom ki. Hogy aztán ne kelljen összeegyeztetni az összeegyeztethetetlent. Először figyelmesen áttanulmányoztam az egész idevágó tudományos, népszerű és tudománynépszerűsítő irodalmat. Aztán sokáig töprengtem, míg végre rájöttem: „elektromos házasságközvetítő gép” nélkül nem fog sikerülni. Nem tetszik önöknek a „házasságközvetítő gép" elnevezés? Rendben van, akkor legyen „tanácsadó gép”. Fontos a lényeg. Főleg az, hogy ez az elektromos masina ismerje mind a vőlegényjelölt, mind a menyasszonyjelölt összes kívánságait és ezeket a másik félnek is elárulja. Azokban a könyvekben, melyeket elolvastam, ilyen gépek csak elméletben léteztek. De a valóságban is volt egy. Kísérleti laboratóriumunkban a fiúk, a fizikusok készítettek egy tranzisztoros „házassógközvetítő gépet”. Egyetlen másodperc alatt a gép közölte jövendőbelink vezeték- és keresztnevét és ha nagyon kértük, még a címét és a telefonszámát is. Aki pedig még tovább követelődzött, annak a gép átadta a jövendőbeli dedikált fényképét is. A gép tehát valóban remek volt. Őszintén feltártam a gép előtt összes pszichológiai, biológiai és intellektuális követelményeimet. Tájékoztattam a gépet arról, mi rokonszenves és mi ellenszenves számomra a labdarúgás, az exisztencializmus, az alkoholos és az alkoholmentes italok területén. Bizalmasan kimerítő adatokat közöltem a géppel jótulajdonságaimról és rossz szokásaimról. Azután kotorászni kezdtem a zsebeimben és bedobtam a gondolkodógépbe három rubelt. A gép aztán bőkezűen reagált kívánságaimra. Rövid idő elteltével már a kezemben volt minden, amire szükségem volt a boldogsághoz: vezeték-és keresztnév, cím és telefonszám, dedikált fénykép. Néztem mindezt és egy szomorút sóhajtottam. A vezeték- és keresztnév, a cím és a telefonszám, meg a fénykép — a feleségemé volt, akitől, mint tudják, nemrég elváltam . . . A napokban megnősültem. Másodszor. Az első feleségemet vettem el. Ez a házasság azonban most már nem ingatag talajon, hanem tudományos alapokon áll. És ezért vagyunk boldogok. Már egy teljes hét óta . . . SÁGI TÓTH TIBOR fordításo A KERESZTREJTVENY Egyebek között a keresztrejtvény-fejtés is kedvenc időtöltésem. A jó keresztrejtvény ugyanis nemcsak elszórakoztat, nemcsak az unalmamat űzi el, sok mindent megtanulhatok belőle. A múltkorjában egyik hazai lapunkat vettem elő, s természetesen megörültem az utolsó oldalon közölt keresztrejvénynek. örömöm azonban nem tartott sokáig, mert mindjárt a függőleges 1. számú sorba egy délamerikai folyó hat betűből álló nevét kellett volna beírnom. Földrajzi tudásomra mindig is büszke voltam, ilyen folyóról azonban eddig még nem volt tudomásom. Lázas buzgalommal töltöttem hát ki a megfelelő vízszintes sorokat, s hamarosan megtudtam, hogy az illető folyam nem más, mint az „Amazon“. . . Az Amazonasra gondolt talán a rejtvénykészítő? Lehet. Ámbátor az is lehetséges, hogy valóban létezik egy Amazon nevű folyó, amelyről mi, egyszerű közép-európai emberek eddig még nem is hallottunk (kivételt képez természetesen a rejtvénykészítő, akitől az iménti merész általánosításért ezúton kérek elnézést). Elvégre is Dél-Amerika messze van. Mindenesetre idegesített a dolog, mert én mindmáig úgy tudtam, hogy az amazon nem folyam, hanem egy bizonyos különc nőszemély, aki a görög mondák szerint férfi módjára harcolt, s még a legnagyobb hősök (például Héraklész vagy Thézeusz) erejét is próbára tette. Persze, nem egyedül, nem magányosan vállalkozott ily hősies cselekedetekre, hanem amazontársaival közösen, így természetes, hogy az amazon név csak ritkán használatos egyes szám első személyben: általában amazonokról szoktunk beszélni. Szóval, én így tudtam. De hát tévedni, ugyebár, emberi dolog. A keresztrejvényt különben nem fejtettem meg. Hogy miért? Egyszerűen nem mertem. Féltem, hogy több — a dél-amerikai Amazon nevű folyamhoz hasonló — újdonság lesz még benne, s mire a végére érek, odaveszik minden önbizalmam. V. E. — Ugyan, neked nem áll jól a hosszú haj! 22
