A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-02-24 / 7. szám
■ — Bevezetőben talán a MATESZ általános dramaturgiai célkitűzéseiről kellene szót ejtenünk. Miben foglalhatók hát össze színházunknak ez irányú törekvései? — Napjainkban már közel két és fél évtized munkásságának eredményeivel büszkélkedhet a Magyar Területi Színház. Ez a csaknem huszonöt esztendő tulajdonképpen a felnőttéválás időszaka volt, az indulás, a fokozatos kibontakozás, a társulat művészi tapasztalatai rögzítésének és folyamatos továbbfejlesztésének időszaka. A MATESZ eddig több mint 160 premiert tartott. E bemutatók zömének sikere bizonyítja, hogy az indulástól mindmáig a szocialista tárgyú s tartalmú művészet tolmácsolására törekedett. Ez irányú küldetésünket azonban csak úgy teljesíthetjük maradéktalanul, ha munkánk a közönség körében is visszhangra talál, ha színházunknak egyéni művészi stílusa lesz, ha dramaturgiánk homlokterében továbbra is a szocialista drámairodalom legjobb alkotásai, a világirodalom értékes művei és a hazai magyar drámairodalom fejlődését támogató szándék áll. Aki rendszeresen figyelemmel kíséri színházunk munkáját, gondolom, nem tartja majd szerénytelenségnek, ha azt mondom: a MATESZ eddigi tevékenységében a pozitív eredmények vannak túlsúlyban. Ezt színészeink játékának művészi elmélyülése, az egyre színesebb s igényesebb műsorpolitika és több fiatal, szakképzett rendező meg színész sikeres bemutatkozása igazolja. Közönségünk ma már joggal elvárja színházunktól a művészileg kidolgozott, rendezőileg érett, jó produkciót. A szavaknak ellenben nemcsak jelentésük, de sorsuk is van ... Az a két-két szó, hogy területi színház, avagy tájoló együttes színházunk esetében nem csupán Thália varázsának lelkes jelenlétét jelentette a múltban és jelenti napjainkban is, de egyben színházunk sajátos küldetését is meghatározza. Azt, hogy társulatunk estéről estére másutt, más közönség előtt játszik. Rengeteg szép emléket, örömteli estét jelöl ez a küldetés, ám legalább annyi gondot s fáradságot is; a múltban kiépített művészi kapcsolataink alaposabb elemzése után pedig, sajnos, egy bizonyos fokú elszigeteltséget is az országszerte zajló „nagyszínházi" vérkeringéstől. — A gyakorlatban vajon mit jelent ez az elgondolkoztató megállapítás? ... — Ne essék félreértés: egyetlen színház, így a MATESZ sem szakadhat el saját társadalmi közegétől, a várostól, melyet otthonának tekint vagy a közönségtől, melynek előadásait tartja. Véleményem szerint azonban egy színháznak úgy kell belehelyez kednie valamiféle „nagyszínházi“ széljárásba, hogy a saját lehetőségeiből s közönségének igényeiből kiindulva megteremtse a belső műhelymunka legalkalmasabb feltételeit — és így fogalmazza meg mondanivalóját egy-egy „nagyszínház" nívóján. Természetesen, művészi rangot és szakmai megbecsülést nem lehet kivívni egy-két látványos produkcióval, hanem olyan művészi törekvések megvalósításával, amelyek az időszerű társadalmi mondanivaló iránti vonzódást, a klasszikusok újrafelfedezését és a kísérleti stúdiómunka lehetőségét is magukban rejtik. A MATESZ-ban a legfontosabb dramaturgiai teendők közé e célkitűzések mielőbbi megvalósítását sorolnám. Más szóval élve: azt szeretném, hogy a jövőben az eddiginél tógabbra nyissuk kapuikat a mi munkánk iránt érdeklődők előtt; de egyben a mi művészi dolgozóinkat is arra ösztönzi, hogy képviseljék színházunkat a különböző országos seregszemléken, kiállításokon, szakmai vitákon, továbbá lehetővé tenni számukra, hogy alkalomszerűen más társulatoknál is vendégszerepelhessenek. Fontos lenne az is, hogy elsősorban a rádió, de a film és a tévé is gyakrabban foglalkoztassa színészeinket. — Beszélgetésünk során több ízben szó esett már a közönségről. Kinek játszik hát a MATESZ, s milyen módszerekkel igyekeznek megnyerni azokat, akik még nem járnak színházba? — A dél-szlovákiaiaknak játszunk! Komáromi együttesünk évente 160, a košicei (kassai) Thália Színpadunk pedig 155 előadást tart a Bratislavától Csernőig húzódó, mintegy ötszáz kilométernyi vonalon. Többnyire telt ház előtt játszunk, a jövőben mégis a mainál közvetlenebbé kívánjuk tenni kapcsolatunkat a közönséggel. Valamikor mindenütt valóságos eseményt, ünnepet jelentett színházunk vendégjátéka, míg napjainkban ez az érzés mintha egy kissé megkopott volna ... A jövőben ezért szeretnénk újra visszavarázsolni azt a lelkes hangulatot és szeretetet, amely évekkel ezelőtt a színház minden fel-SAJÁTOSAT MARADANDÓT ALKOTNI Beszélgetés KMECZKÓ Mihállyal, a MATESZ dramaturgjával Az újságolvasó ember tudja, hogy újabban gyakran betekintenek a riporterek a kulisszák mögé. A színpadmester, a világosító, a súgó, a kellékes vagy akár az ügyelő névtelenül ugyan, de mégis látványosan végzik munkájukat. De.ki kíváncsi — mondjuk — az irodára vagy a dramaturgiára? . . . Rövid tűnődés után ellenben rádöbbenünk, hogy tulajdonképpen mindenki. Mert az iroda — színész és rendező, a szervező titkár és a sminkelő, a riporter vagy egyéb alkalmi vendég a megmondhatója — a színház idegközpontja; innen indulnak ki vagy itt futnak össze a színház mindennapi munkájának finom, kusza szövevényszálai. És ha az irodát egy idegközponthoz hasonlítottuk, akkor a dramaturgiát bátran tarthatjuk a színház művészi műhelyének, ahol nemcsak egy-egy új évad bemutatóinak tervét állítják össze, hanem ennek keretében a társulat művészi célkitűzéseinek, sajátos profiljának kimunkálásán, a közelebbi és távolabbi tervek meghatározásán is fáradoznak. A Magyar Területi Színházban ezt a fontos munkakört K m e c z k ó Mihály látja el, így vele beszélgettünk erről az érdekes és sokoldalú művészi feladatról. lépését övezte! De ez szorosan összefügg már a kérdés második részével is. A nézők „meghódításában" elsősorban az embereknek a színház iránti igényére számítunk, persze, nem hagyható figyelmen kívül a sajtó vagy a népművelési otthonok vezetőinek segítsége sem. Aki viszont egyszer már ellátogatott az előadásunkra, azt egy igazi színházi élménnyel gazdagítva megpróbáljuk nézőként megtartani. — Ezzel túlajdonképpen újra egy kifejezetten dramaturgiai kérdéshez értünk: milyen szempontok alapján áll össze a MATESZ egy-egy új évadra szóló dramaturgiai terve? — Színházunk minden bemutatójának elsősorban társadalmunk időszerű művelődéspolitikai célkitűzéseit kell támogatnia. Ennek értelmében állítjuk össze dramaturgiai tervünket, melynek azonban több sajátosságot kell tükröznie. — Éspedig? — Az egyik legfontosabb szempont, hogy műsorpolitikánk a színház töretlen ívű művészi fejlődését szolgálja. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a kiválasztott daraboknak térben és időben minél nagyobb hatósugaruk legyen, hogy évadonként legalább egy hazai magyar színművet is eljátsszunk, hogy törlesszük adósságunkat a klasszikus világirodalom legkiemelkedőbb drámai alkotásaival szemben, hogy minden évadban egy-egy gyermek- vagy ifjúsági darabot is műsorra tűzzünk. Fontos szempont továbbá, hogy kifejezésre juthasson mindhárom rendezőnk egyéni művészi stílusa és hogy a színészeink is szerepekhez, já téklehetőség hez j u thassaoa k. — Nyerhetnénk egy rövid bepillantást a jövő évad most készülő dramaturgiai tervébe? — Valóban ezekben a hetekben véglegesítjük a jövő szezon bemutatóinak tervét. Számos elképzelésünk, tervünk van, ebből szeretnénk kiválasztani a színpadra kerülő hét új darabot. Hogy melyek lesznek azok, arról még nem döntöttünk véglegesen, így csak érintőleges tájékoztatást adhatok. Színházunk művészileg elérte azt a fokot, hogy a világirodalmi alkotások közül eljátszhatnánk egy Brecht-művet, de az újromantika világszerte tapasztalható hullámának figyelembe vételével például a Teli Vilmos vagy a Cyrano bemutatásának gondolatával is foglalkozunk. A magyar klasszikái alkotások közül most egy Mikszáth-művel szeretnénk megtoldani a tavalyelőtt megkezdett Madách és Jókai „sorozatot". Szeretnénk ismét műsorra tűzni egy Csehov-drámát, de komolyan foglalkozunk Juliu Edlisz, mai szovjet szerző darabjával is. Idei játéktervünkből sajnos ki kellett hagynunk Szakonyi Károly: Adáshiba című színművét, ezt a mulasztást is pótolni szeretnénk. Jövőre ünnepli 70. születésnapját Dávid Teréz, színházunk az írónő egy régebbi darabjának felújításával akarja köszönteni az ismert hazai magyar szerzőt. A kortárs cseh és szlovák drámairodalmat Jan Jílek komédiája vagy Osvald Záhradník legújabb darabja képviseli majd. és legkisebb nézőink: a gyerekek számára is tervezünk egy külön bemutatót. — A szlovákiai színházak felajánlásokkal és alkalmi premierekkel köszöntik pártunk közelgő kongreszszusát... — A MATESZ is tevékenyen bekapcsolódik ebbe a mozgalomba. A CSKP XV. kongresszusának tiszteletére áprilisban mutatjuk be Ján Solovič nagyon aktuális társadalmi mondanivalójú színművét, az Ezüstjaguárt. Az előadás műsorfüzetében egy kongresszusi küldöttet szeretnénk megszólaltatni. A kongresszus kapcsán tett felajánlásunk értelmében öt százalékkal túlteljesítjük előadásaink tervét, kiadásainkból pedig kereken százezer koronát megtakarítunk, de művészi dolgozóink több egyéni kötelezettségvállalást is tettek. — Befejezésül egy személyes vonatkozású kérdés: Kmeczkó Mihály 1974 januárjától dramaturgja a MATESZ-nak. Milyen egyéni elképzelései vannak ezen a munkaterületen? — Tervem az rengeteg van, hadd említsek csupán néhányat! Hazai magyar költészetünk és prózairodalmunk tükrözi már a csehszlovákiai magyarság örömeit és gondjait. Én az első, jellegzetesen csehszlovákiai magyar témájú színmű megszületésénél szeretnék „bábáskodni". Szorgalmazni szeretném a MATESZ sajátos művészi profiljának kialakítását is. Ennek egyik előfeltétele, hogy módszeresebbé, rendszeresebbé, ütőképesebbé tegy.üJs_4jínházunkban a dramaturgiai munkát s ezzel egyben szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat a közönséggel is. (-i) KONTÁR GYULA felvétele 21
