A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-02-24 / 7. szám

rágába sokféleképp utazhat az ember. Leginkább turistaként, a kabátzsebben lapuló baedeker társaságában, felpakolva mindenféle előzetes információval. Például ilyenekkel: a Flekben 13 fokos barnasört mérnek és este tíz után pirítás kenyeret lehet ott kapni; a Nemzeti Galériában híres francia festők képei láthatók; az Óvárosi téren található az Orloj kukucskáló apostolaival stb. De utazhat az ember hivatalosan is Prágába, baedeker és előzetes információk nélkül, eleve lemondva arról a lehetőségről, hogy a múlttal ismerkedjen (már csak azért is, mert otthon valakinek eszébe jutott, hogy a Fehér hattyú vagy a Kotva áruházban biztosan kapható az a dolog, amit már hónapok óta hasztalan keres, ezért ha lenne szíves és megnézné . . .').

gyarok is. Néha többen, olykor kevesebben. De talán soha annyian, mint manapság. A Prágában tanuló magyar diákok száma jóval meghaladja a százötvenet. Némelyek szerint kétszáznál is többen vannak. Ezt nehéz lenne pontosan megállapítani. Mint ahogy azok száma is csak hozzávetőleges (500 — 600), akik az elmúlt harminc év alatt diplomát szereztek valamelyik prágai egyetemen. Ám minden számadatnál fontosabb az a tény, hogy Prágában éltek és tanultak, s hogy ma is vannak itt magyar diákok. Mert ahány prágai magyar diák, annyi láncszeme a cseh —magyar kulturális kapcsolatnak. Felmérhetetlen adalékok, tetten nem érhető kölcsönhatások: cseh és magyar diákok beszélgetései a kollégiumi szobákban, kis prágai sörözőkben. Tévhiteket leromboló dialógusok, kultúrák találkozási pontjai.

Én csak mint volt prágai diák tudok Prágába utazni, függetlenül attól, hogy hivatalos elintézni valóm van-e ott, vagy csupán a szabadságom egy részét szeretném eltölteni a városban. Prágában diáknak lenni: különleges állapot. Emlékezni azt ott eltöltött évekre: jól eső, nosztalgiával teli érzés.

.Vannak városok, melyek — még ha személyesen nem is jártunk ott — úgy élnek a tudatunkban, mint tipikus diákvárosok. Oxford, Cambridge, Heidelberg, Göttingen, Bologna, Padova, Krakkó — hirtelen kiragadott nevek csupán a hosszú sorból — a művelődés, az egyetemi oktatás fontos központjai. Ilyen város Prága is, immár több mint hatszás esztendeje.

Prágában mindig tanultak ma-A Károly Egyetem bölcsész karának magyar tanszékén találkoztam Molnár Angéla harmadéves magyar — német szakos hallgatóval, aki Kéméndről jött fel Prágába. Arról beszélgettünk, milyen érzés magyar diáknak lenni Prágában.

— Szeretném megjegyezni — kezdte Molnár Angéla —, hogy az én véleményem nem mérvadó. Bizonyára sok magyar diák van Prágában, akik hozzám hasonlóan látják a dolgokat, de találkoztam már ellentétes nézetekkel is. Én nagyon örülök annak, hogy itt tanulhatok, hogy lehetőségem nyílt megismerkednem a cseh kultúrával. Kár lenne elszalasztani ezt a soha vissza nem térő alkalmat, s amennyire csak időm engedi eljárok mindenüvé, ahol valami érdekes kulturális esemény zajlik. Nem tudok elmenni egy kiállítási terem előtt úgy, hogy legalább az ablakon^be ne pillant-