A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-01-06 / 1. szám

„Dunának, Oltnak egy a hangja" Ady Endre ismert versének ezzel a sorával kezdődött meg nemrégen Bé­késcsabán a Nemzetközi Néprajzi Nem­zetiségkutató Konferencia, amelyet a Magyar Néprajzi Társaság, a magyar­­országi nemzetiségek demokratikus szövetségei, a TIT Néprajzi Választmá­nya és a Békés megyei múzeumok szervezete közösen rendezett meg. A konferencián megvitatták a nemzetisé­gi néprajzkutatás elvi és gyakorlati kér­déseit. Ebből az alkalomból nyitották meg a Békés, Baranya és Komárom megyei múzeumok szervezete közreműködésével „A magyarországi nemzetiségek lakás­­kultúrája" című kiállítást, amelyet a vendégek a békéscsabai Munkácsy Mi­hály Múzeumban tekinthettek meg. A háromnapos konferencián érdekes elő­adások hangzottak el. Tizenegy ország (NDK, Lengyelország, Szovjetunió, Dá­nia, Ausztria, Jugoszlávia, Csehszlová­kia Stb.) küldöttei számoltak be tapasz­talataikról, és megvitatták a felmerülő kérdéseket. Dr. Ortutay Gyula akadémikus, a Magyar Néprajzi Társaság és a TIT el­nöke megnyitó beszéde után Balassa Iván, a nemzetiségi néprajzkutatás elvi és módszertani kérdéseiről. Kővágó László, a magyarországi nemzetiségek népi kultúrájának szerepéről. Kása László pedig a magyarországi nemzeti­ségi néprajzkutatás újabb eredményei­ről számolt be. A további előadások két szekcióban folytak. Nagy jelentőségű volt Gunda Béla egyetemi tanár előadása a zemp­léni szlovák falvak néprajzi jellegéről. Jón Botík a Szlovák Tudományos Aka­démia képviseletében Etnoszociáli« és etnokulturális meghatározósok című ta­nulmányát olvasta fel. Munkájában az etnikai enklávok és diaszpórák kiala­kulásával foglalkozott. A magyarorszá­gi szlovének kétnyelvűségéről Hajós Ferenc beszélt. A német nemzetiségi kultúrával hárman foglalkoztak. Kiemel­kedő volt Mester György Farsangi nép­szokások Eleken című dolgozata. Sieg­­mund Musiat és Lotor Balke a szerb­­horvát népi hagyományok megőrzéséről tartottak előadást. A konferencia résztvevői figyelmet szenteltek a külföldön élő magyarok néprajzának is. Nagy jelentőségűnek bizonyultak A. Nagy László pszicholó­gus (A népi kultúra szerepe és hasz­nosítása a csehszlovákiai magyar köz­­művelődésben) és Végh László (A ma­gyar nemzetiségi kultúra szociológiai vizsgálata) előadásai. Szanyi Mária, a galántai múzeum etnográfusa egy ma­gyar és egy szlovák falu életében har­minc év alatt kialakult kölcsönhatások­ról tartott előadást. A Szlovák Tudo­mányos Akadémia képviseletében dr. Soňa Kovačevičovó, dr. Ján Mjartan és Magda Paríková szólalt fel. A jugoszlá­viai magyarság népi kultúrájának az általános kérdéseivel Pastyík László, a népi balladagyűjtéssel pedig Tóth Fe­renc ismertette meg a hallgatóságot. A konferencián felszólaltak még Man­ga János, Krupa András, Kálmánfi Bé­la, Käfer István és Tótkomlósi Koppány János. A rendezők megfelelő módon gon­doskodtak a vendégek szórakozásáról is. Folklórműsort és néprajzi filmeket is megtekinthettek. A magyarországi nép­rajzkutatásban ez a konferencia min­denképpen határkövet jelent, s a jö­vőben négyévenként szerveznek hason­ló találkozót. TÓTH IZABELLA KONOZSI ISTVÁN FELVÉTELE CSONTOS MIKOLA ANIKÓ versei VILMOS KI KOPOG békítő esték Ki kopog Békítő esték ki kopog jönnek majd talán ráépítés be a csűr a sóvirágot kapuján termő nyár után A földszint alacsony, Fejen üt a plafon. ha tűz van Kiforrt a must Emelet kell rája, ha ár jön a töke szenderül Kornak koronája. ha reng az ó tömlőkbe a föld most új bor kerül. A véremet adva Tomboljon csak Olvadtam a falba, Ki kérleli feszítse a falat S közel hetven évig ki kérleli Bevarrogatjuk Raktam — födeléig. a megriadt majd ha meghasad A négy világtájra, magot csitítja Vesd le nászinged Ablakai tárva, szóval vess le minden éket Naphosszat ott állok, kedvesen szeretőd ott kinn Nagyon messze látok. a tengerit pányvára kötve béget S míg nézek messzire, rozsot Ereszd hadd fusson Dobog a ház szíve: Ki szól elég a kínból mára — Jaj, amit én látok, neki széthulló testedet Fekete virágok ,,, hogy el ne menjen? a fészekalja várja

Next

/
Thumbnails
Contents