A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-01-06 / 1. szám
MÚZEUMLÁTOGATÁSON Dunajská Streda (Dunaszerdahely) utcáin falragaszok hívják fel a járókelők figyelmét: „Látogassa a Csallóközi Múzeum kiállításait Dunaszerdahelyen a Sárga Kastélyban!” — Milyen gyűjtemények, kiállítási anyagok várják a látogatókat? — kérdeztem Marczell Bélától a múzeum igazgatójától. — Mivel múzeumunknak a néprajzi gyűjtés az elsődleges feladata (szemben például a komáromival, amelynek a régészeti kutatás a fő munkaterülete), állandó jellegű kiállításaink közül először a néprajzit említeném meg. Itt látható egy helyreállított csallóközi parasztszoba és egy nyitott kürtőjű parasztkonyha, a teljes berendezéssel, valamint egy martosi szoba. Kiállítunk azonkívül jellegzetes .népviseleti darabokat a Garammentéről, Csallóközből és Martosról. Megtalálhatok továbbá olyan ősi csallóközi foglalkozások munkaeszközei, mint amilyen a szövés-fonás és az aranymosás volt. Itt jegyzem meg, hogy évszázadokon át folyt az aranymosás a Csallóközben, egészen az első világháború végéig. Néprajzi jellegű gyűjtőmunkánkkal párhuzamosan fontos feladatunk a munkásmozgalmi emlékek gyűjtése és földolgozása. A Csallóköznek gazdag haladó munkásmozgalmi hagyományai vannak; ezt szemlélteti másik állandó jellegű kiállításunk. — Időszaki kiállításaink közül a legutóbbit, az ukrán iparművészeti tárgyak novemberi kiállítását a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség járási bizottságával közösen rendeztük meg — veszi át a szót Bíró József, aki a múzeum kiállításainak tervezésével és képzőművészeti elrendezésével foglalkozik. Ezt megelőzően Platzner Tibornak és KopóCs Tibornak, a Magyar Területi Színház díszlettervezőinek szcenográfiai munkáiból volt egy kiállításunk; ennek anyagát a komáromi Duna menti Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre. — Ha jól tudom, a múzeumban csak a közelmúltban kezdtek időszaki művészeti és irodalmi kiállításokat is rendezni ... — Igen, két éve Szabó Gyula grafikáinak kiállítása volt az első ilyen rendezvényünk — mondja Bíró József. Ezt követte egy Fábry Zoltán—emlékkiállítás, valamint Lörincz Gyula grafikáinak és a fiatal csallóközi szobrász, Lipcsey György fafaragásainak kiállítása, hogy csak a fontosabbakat említsem. A jövőben négy-öt ilyen jellegű kiállítás megrendezését tervezzük. Ezeken olyan művészek alkotásait szeretnénk szerepeltetni, akik a Csallóközből származnak, vagy itt éltek és dolgoztak. A legközelebb, előreláthatólag Lőrincz Gyula festményeinek bemutatására kerül sor, de elképzeléseink szerint az itteni amatőr és naiv művészek, valamint a híres sülyi hímző asszonyok munkáiból is rendezünk kiállítást. — Milyen a kiállítások látogatottsága? — Eléggé nagy az érdeklődés irántuk elsősorban az iskolások részéről — veszi át a szót Marczell Béla igazgató. — A Csallóköz majd minden egyes községéből jártak már nálunk tanuló- és diákcsoportok, de a felnőtt közönség érdeklődése is örvendetesen növekszik, bár azért lehetne nagyobb is .. Dunaszerdahelyen már az 1920-as évek elején felvetődött egy tájmúzeum alapításának a gondolata. Fő szorgalmazója Antal András városi jegyző volt. Míg a szomszédos Somorján a kezdeményezés, főleg Khín Antal jóvoltából, sikerrel járt, addig Dunaszerdahelyen csak 19^1-ben kezdett konkrét formát ölteni a múzeumalapítás gondolata : ekkor hagyták jóvá a felsőbb szervek egy tájmúzeum alapításának a tervét. A múzeum 1964-ben kezdte meg a munkáját, két emberrel. A jelenlegi múzeumi anyag nagyobb része a munkatársak rendszeres és kitartó gyűjtőmunkájának eredménye, egy másik, kisebb része pedig a volt somorjai múzeumból került át, míg az itteni gyűjtemény nagy része, például a nagyon értékes halászeszköz-gyűjtemény is, a második világháborúban elveszett. — A Csallóközben használatos népi termelőeszközökből használati tárgyakból és népviseletből gazdag anyagot gyűjtöttünk össze az eddigiek során — folytatja az igazgató. — Szinte páratlan gyűjteménnyel rendelkezünk a csallóközi népi fafaragásokból (ezekből egy komolyabb kiállítást szeretnénk rendezni) és az egykori csallóközi céhek anyagából. Jelentős népköltészeti gyűjteményünk van, ez elsősorban Ág Tibor érdeme. Népszokás-gyűjteményünk azonban még jórészt feldolgozásra vár. A történelmi és munkásmozgalmi emlékek gyűjtésében nagy segítséget kaptunk a járás iskoláitól; tanulók rendszeresen bekapcsolódtak a gyűjtőmunkába. Közülük elsősorban a dunaszerdahelyi Gorkij utcai általános iskola tanulóit kell megemlíteni, akik kitűnő munkát végeznek Süke Pál tanító irányításával. Lendületük azonban sajnos az utóbbi időben mintha valamelyest alábbhagyott volna. A Csallóközi Múzeumnak kezdetben a Bacsók Móric gróf építette Fehér Kastély volt az otthona, ezt azonban a hetvenes évek elején városrendezési okokból lebontották. A múzeum innen 1970-ben a Sárga Kastélyba költözött át; ezt 1770-ben építette Kondé Miklós nagyváradi püspök. Első kiállítását itt 1972-ben rendezte meg a múzeum, s ezzel nyitotta meg kapuit. A jelenlegi elhelyezésről dicsérőleg szól Marczell Béla igazgató. — Mostani helyiségeink, az átépítés utón, mondhatnám, eszményi munkakörülményeket biztosítanak a számunkra — mondja. — Nincs azonban még ma sem olyan megfelelő raktárhelyiségünk. ahol szakszerűen tárolhatnánk a gyűjtött s éppen ki nem állított anyagot, s nagy hiányát érezzük egy műhelynek is. — Honnan kap érdemleges támogatást, segítséget a Csallóközi Múzeum? — A felettes járási szervek részéről minden anyagi és erkölcsi támogatást megkapunk, amit ezúton is szeretnék megköszönni. A komáromi Duna menti Múzeummal is nagyon jó az együttműködés. Azzal a feltett szándékkal távoztam a Csallóközi Múzeumból, hogy a jövőben is időről időre felkeresem majd állandó és időszaki kiállításait. S ezt másoknak is ajánlhatom, mindazoknak, akik szívesen ismerkednek népi, nemzeti kultúránk régi tárgyi emlékeivel és mai fejlettségének bizonyítékaival. TÓTH LÁSZLÓ 20
