A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-02-17 / 6. szám

gy»' '

nagy számban oroszországi proletái testvéreik oldalán.

Amikor 1922. október 25-én a Vörös Hadsereg bevonult Vlagyivosztokba, c Távol-Keletről is kiűzve az utolsó — c japán — intervenciósokat, ezzel vége ért a polgárháború és az intervenció, s megkezdődhetett a békés építő munka az egész szovjet földön. Ekkorra már megerősödött, megszilárdult s az egész hátország támogatásával győzelmet győzelemre aratott a Vörös Hadsereg. A szocializmus anyagi bázisának lerakásával, a termelés, a nehézipar fejlesztésével lehetővé vált ennek a hadseregnek, a szocialista országépítés vé-Orkánt, igazi történelmi vihart támasztott ezerkilencszáztizennyolcban a kizsákmányolás, az évszázados elnyomás bilincseit lerázó proletárok millióinak hadserege Oroszországban. Az éveken át a katonai akadémiákon a hadvezetésben jól kiképzett tábornokokkal olyan emberek szálltak szembe, mint például Csapájev. Katonai képzettség nélkül, a forradalom lendületétől hajtva. A vörös vihar elsöpörte az útjából tizennégy ország jól kiképzett és kitűnően felszerelt hadseregeit. A polgári sajtó világszerte nem győzött eleget csodálkozni.

Ezerkilencszáztizennyolc elején válságosra fordult a szovjethatalom helyzete Oroszországban. Noha a Népbiztosok Tanácsa Lenin állhatatos követelésére február 19-én szikratávírón közölte a német kormánnyal, hogy beleegyezik a békeszerződés aláírásába a breszt-litovszki feltételek alapján, a német hadsereg tovább folytatta az előrenyomulást. A minden oldalról támadó ellenség a szovjetország területének háromnegyed részét elfoglalta. Csak a közép-oroszországi kormányzóságok maradtak a szovjethatalom fennhatósága alatt.

A Népbiztosok Tanácsa február 22- én a következő felhívást tette közé: „A szovjetek szocialista köztársasága a legnagyobb veszélyben forog . . . Oroszország munkásainak és parasztjainak szent kötelessége, hogy önfeláldozóan védjék a szovjetek köztársaságát a burzsoá-imperialista Németország hordáival szemben."

Február 23-án Pétervárott és más városokban tömeggyűléseket tartottak, amelyeken a dolgozók kifejezésre juttatták, hogy készek belépni a Vörös Hadseregbe és elszánt harcra kelni az ellenséggel. Ez a nap, február 23-a, amikor megkezdődött a nép tömeges áram ása a szocialista haza, a forradalom vívmányainak védelmére, s amikor c felfegyverzett munkások és parasztok, a régi hadsereg harcképes forradalmi egységeivel együtt, feltartóztatták az ellenség támadását Pszkov és Narvci előtt, a Vörös Hadsereg születésnapja lett.

A szovjethatalom végül is nagyszerű, történelmi jelentőségű győzelmet aratott abban a hosszú, makacs, kegyetlen háborúban, amelyet az oroszországi fehérgárdisták és a külföldi imperialista hatalmak indítottak ellene. A szovjet állam győzelmét a kommunista párt vezette dolgozó tömegek óriási alkotó aktivitása, forradalmi energiája, határtalan hősiessége biztosította. Igen nagy szolgálatot tettek a forradalom és a szovjethatalom védelme ügyének a nemzetközi brigádok, amelyeknek soraiban különösen a volt Osztrák—Magyar Monarchia népeinek fiai — magyarok, csehek, szlovákok — harcoltak