A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-02-10 / 5. szám
jános Károly, az új király — kénytelen lesz komolyabb engedményeket tenni az egyre erősödő baloldali mozgalmaknak Madrid — utcakép a nyári turistaforgalom ideién A Prodo-palota Az illúzió még jobban felerősödött, amikor Madrid utcáiról eltűntek a gyász nyomai, s a város díszbe öltözött Juan Carlos, Bourbon-herceg tiszteletére, aki az 1947-es alkotmány értelmében Spanyolország új államfője lett. Az Almudena katedráíisban megrendezett egyházi szertartás pompája, a katonai díszszemle az Avenida Pradón s az ünnepi fogadás a Palacio Reálban jelenthetett többet, mint hogy Európában egyszerre megszületett a tizedik monarchia. Madridban egyszerre „kitört" az ünnepi hangulat. A kormánykörökben mindenekelőtt. Hiszen Károly, János koronázásán hatvan ország képviseltette magát, tehát nemcsak királyságok, hercegségek, hanem köztársasági rendszerek is. 4 KORLÁTOZOTT LIBERALIZÁLÓDÁS Károly János trónfoglaló beszédében olyasmiket emlegetett, hogy „nincsenek kizárva a politikai változások .. . megengedhető a törvények módosítása . .. a közügyek intézésének korszerűsítése Élelmiszerpiac Madridban. Áru van bőven — csak vásárló kevés. Nem csoda az áremelkedések jelenlegi üteme mellett a társadalom felvirágoztatását szolgálja". Egyszersmind korlátozott amnesztiát hirdetetf meg és megengedhetőnek jelölte meg helyi törvényhatósági választások kiírását. Ezzel azonban ki is merítette az engedmények skáláját. Valahogy mindenki többet várt ennél (a falangista jobboldal természetesen még ezt is sokallta), úgyhogy ország- s mondhatni, világszerte nagy volt a csalódás, mert nyilvánvalóvá lett, hogy János Károly rendszere rendkívül lassan, a francoista múltnak tett állandó békítő gesztusok közepette kíván előrehaladni az elkerülhetetlen, de korlátozott liberalizálódós útján. 4 SZTRÁJKOK, TÜNTETÉSEK A koronázási beszédben meghirdetett amnesztia még a vártnál is korlátozottabb maradt, a politikai foglyok többséget nem érintette, s akiket kiengedtek, azok közül is sokat napokon belül ismét letartóztattak. Ezek után karácsonyra újabb, kiterjedtebb amnesztiát várt a spanyol demokratikus közvélemény; ez azonban — nagy csalódást okozva — elmaradt, ami az ultrajobboldali erőknek tett engedménynek számít. Nem változott a helyzet a politikai pártok és a szabad szakszervezetek le: galitásának tekintetében sem. Végül: a kormány rendkívüli óvatosságára és a Francától örökölt apparátussal folytatott kulisszák mögötti tanácskozásokra mutat, hagy a kabinet javasolta: halasszák el a helyi hatóságok és a polgármesterek január elejére tervezett választásait. (A polgármestereket pillanatnyilag a belügyminiszter nevezi ki és hívhatja vissza. A jelenlegi polgármesterek természetesen a régi rezsim bástyái.) Mindezekhez a politikai nehézségekhez járulnak a gazdasági gondok: a kapitalista világ válsága Spanyolországban is megakasztotta a korábbi gazdasági fellendülést, a bérék nem tartanak lépést az áremelkedésekkel, az inflációs rátával, ami különösen nagy elégedetlenséget keltett a dolgozó tömegek körében. Az eredmény? Sztrájkok, bérharcok, tüntetések. Január közepén a madridi ipari körzetben kétszázezer dolgozó sztrájkolt, a vasmunkások, a közlekedési és postai alikaímazottak, az építőipari dolgozók. A kormány a közlekedési káosz megakadályozása érdekében a burzsoáziának még a századforduló idejéből ismert sztrájkletörési eszközéhez nyúlt: a közlekedési alkalmazottakat behívta katonának, a vasutat katonai parancsnokság alá helyezte, a sztrájik tehát a parancs megtagadását jelenti, és hadbírósági eljárást von maga után ... A sztrájkmozgalom egyre inkább politikári jelleget ölt. A dolgozók hatalmas tömegtüntetéseken követelik nemcsak a jobb életfeltételek biztosítását, hanem a politikai pártok és a szakszervezetek szabad működését, az alapvető emberi szabadságjogokat korlátozó törvények hatályon kívül helyezését s olyan amnesztiát is, amely a politikai foglyokra is kiterjed, az emigránsoknak pedig megadja a hazatérés lehetőségét. A dolgozó tömegeknek ezeket a követeléseit a spanyol püspöki kar is támogatja. A rendőrség, ha nem is olyan brutálisan, mint a múltban, de ezúttal is felvonul, akcióba lép a sztrájkolok, tüntetőik ellen. (Megelőzően kisebb tüntetések már békésen, a rendőrség beavatkozása nélkül zajlottak le.) A sztrájkmozgalom ennek ellenére tovább terjed. Nehéz megjósolni, a dolgozók és a kormány mostani erőpróbájából ki kerül ki győztesen. Az azonban tény, hogy Spanyolországban is megindult az erjedés. A következő hetek, hónapok mutatják meg, hogy a fejlődés milyen irányt vesz, sikerül-e a kormánynak megmaradnia az óvatos előrehaladás, liberalizálódás útján, vagy kénytelen lesz komolyabb engedményeket tenni az egyre erősödő ellenzéki, demokratikus baloldali mozgalmaknak, szakítva a fasiszta múlt terhes örökségével — ta — Felvételek: ČTK (2), Ha$ko (3) 17
