A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-02-03 / 4. szám
uá • t Ls? % 's* rw S. KVIESITE (elvétele KULCSÁR FERENC Mater dolorosa Ne engedd, hogy halvány legyek, add ki mama ékszeredet. Csillagba bújnék, teljes álmom vezet e roppant félvilágon. Add ki mama, mater dolorosa, azt mi testem alja vagy gonosza, s mutasd fel, te látod, már látod: lobogtasd meg világom-világod. Jön ez a kérés, buzgó, templomi. Szédület, nyelved, az otthoni gally esedése — zápor után: papirhajós, langyos délután. Hangzavar ez, mater dolorosa, mérnöki, búvá. Sorsom hossza, az esteli szó és a tejed. Ez a rongy, mi enyém most, mondd, illik-e rám? Es ez a gúnya, e párna, e csend, ez a gúlarakás? Jaj, telve gyanúval mondhatom-e, szélesen, ú-val, úgy eme verset, mint te, mikor mondtad a szivbeli, teljes esteli-ágybeli versed . .. Mondd, mama, honnan e metszed? Ne hagyd hát, hogy halvány legyek, oszd ki minden ékszeredet. Csillagaid, amint már te látod: lobogtasd meg világom-világod. KOVÁCS KLÁRA Nagyanyáin nagyanyám barna szemek kikisértek a feledésbe — a csillagokkal kivert sötétben állok kiszáradt fák az udvaron — a te ujjaid világítanak nekem a te hajad volt a kóc is mit a padláson találtam — a szélben elszabadult nagyanyám koporsóba gyömöszölt hallgatás a csillagokkal kivert sötétben állok és nem tudok mit kezdeni engedelmes haláloddal AMERULANKÁIN GYlMESI GYÖRGY új vadászkönyvéről Gyímesi György második vadászkönyve a Bodrogköz vadkacsás, fácános területeiről egyetlen nekirugaszkodással az afrikai vadászparadicsom kellős közepébe röpít bennünket: Tanzánia dzsungeljébe, a Meru lankáira, szavannára. Gyímesi György első vadászkönyvének. Az ördöngőstől a Hortobágyig-nak a fülszövegébe azt írja: „Nem gyerekjáték olyan nagy vadászírók nyomába lépni, mint amilyenek a magyar irodalomban Nadler Herbert, Bársony István, Széchényi Zsigmond, Kittenberger Kálmán és még sokan mások.“ A vállalkozás nehéz volta azonban az ő számára mintha pillekönnyűvé vált volna, mert a második lépéssel, azaz a második könyvével maga is felzárkózott a legkiválóbbak közé. Mindazok az erények, amelyek az első könyvében ízt és színt adtak élményei elbeszélésének, tovább gazdagodtak jelen munkájában azzal, hogy afrikai vadászélményeiben már jelentős helyet és szerepet kapott az ember is. Persze — s mi sem természetesebb ennél — most sem tagadja meg vadászönmagát: elsősorban vadászik Afrika öserdeiben, szavannáin s jó vadászhoz illő szerencsével. Gyímesi György sajátosan egyéni módon, gazdag tárgyi tudással nyúl a témához, s annyi afrikai vadászkönyv után is tud újat mondani erről az izgalmas tájról. Hogy miért? Azért, mert minden vadászat élménye egyszeri és megismételhetetlen. A MERU LANKÁIN is ilyen egyszeri és megismételhetetlen vadászélmények izgalmas sora. Már az indulást megelőző napok, percek is csupa feszültségben telnek el. S e feszültség egyre fokozódik végig a könyvön, amely a kafferbivalyok, s az elefánt meglövésével eléri a látszólagos csúcsot, de erre — a szavannái vadászat, a longidói táborozás látszólag lassúbbnak tűnő hullámzása után — újabb izgalmak következnek. A magaslesen várakozó szerzőt váratlanul fekete orvvadászok támadják meg, s csak szerencséjének köszönheti, hogy a lövöldözésből néhány horzsolással kikerül . . . Nem úgy a rendőrségi herce-hurcából, amely már-már túlnő a vadnyomozás és a vadászat izgalmain. Ha Gyímesi György első könyvében az ízes, sajátosan bodrogközi nyelvet dicsértük, úgy ezen túl most a MERU LANKAIN-ban a szerző arányérzékét is dicséret illeti. Egyszerűbben: az előző könyvéhez mérten, amely szerkezetileg még nem volt kifogástalan, most ilyen kifogásolnivalót nem találni. Sikerült a terjedelmet az elményanyaggal egyensúlyba hoznia. Nincsenek kitérők, üresjáratok, nincsenek felesleges részek: minden egyetlen célt követ — az élmények pontos rögzítését. Ez a pontosság nagyban emeli a könyv értékét. S itt elsősorban az irodalmi értékre gondolunk, nem pedig a tárgyközlés pontosságára. Persze az utóbbit lehetetlen elválasztani az előbbitől, hiszen e két tényező szervesen összekapcsolódik; egyik a másik nélkül aligha állhatna meg. Szólni kell még a könyv képanyagáról is, amely minden útleírás, vadászatról szóló könyv természetes része és tartozéka. Már az előző könyvének fotóanyaga is arról tanúskodott, hogy a szerző nemcsak a puskával és a tollal bánik jól, de hasonló szinten kezeli a fényképezőgépet is, s így a szövegi részek mellé értékes képdokumentumokat állít. Sajnos, néhány képről a nyomdában „leszeltek" egy keveset (az egyik koronásdaru fejét például) s így megcsonkítva a felvételek sokat veszítenek értékükből. Gyímesi György vadászkönyve a felnőttek és az ifjúság számára egyaránt sok érdekességet és izgalmat kínál. Elénk hozza, tapintható közelségbe a fekete Afrikát, annak egy darabját, természeti szépségeit, a Merut, s a még híresebb szomszédját a Kilimandzsáró havas fenségét. Közel hoz egy ismeretlen világhoz, amelyet a könyv lapjain a szerzővel együtt immár mi is bekalandozhatunk. GÁL SÁNDOR 19
