A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-07-08 / 25. szám
cA xn. ‘JÓKAI ‘NAPOK Haladj tovább fától Óig 99 JEGYZETEK A VERS- ÉS PRÓZAMONDÓK, VALAMINT AZ IRODALMI SZÍNPADOK IDEI FESZTIVÁLJÁRÓL Megvár a nap meg a nyáriák Róka-alkony iarkas-éj haladj tovább fától fáig biztasd magad kislegény Kányádi Sándor Fától fáig című verse cseng vissza bennem; Kovács Gabriella szavalta az idei Jókai-napokon. S nem véletlenül cseng vissza ez a vers. Mintha a seregszemle egészére vonatkozna: „haladj tovább fától fáig / biztasd magad kislegény". Bizony, haladni kéne, s a haladáshoz biztatás; a magunk biztatása mellé több önbizalom. S a benső önbizalom mellé még több külső lelkesedés és lelkesítő támogatás. Különösen ide kell ez, a vers- és prózamondók országos versenyére, ahol az üres padsorok között a vers és a próza botladozva múlt ki, értő közönség hiányában. Ezért hát „biztasd magad kislegény". Biztasd? De meddig? Tíz évvel, öt évvel ezelőtt is ilyen üres padsorok néztek vissza a pódiumon álló előadóra, mint ma. Alig merem leírni a kérdést: miért? Alig merem leírni, mert válaszolni rá hálátlan és elszomorító kötelesség. S mégis választ kell adni a kérdésre, mert ha örökké elhallgatjuk, jövőre s a következő években sem fogad más kép, mint az idén. A Jókai-napokon a vers- és prózamondók seregszemléje mintha csak üvegbúra alá került volna — nincs kapcsolata a külvilággal. Közelebbről nézve: nincs kapcsolata a várossal. Mintha Komáromot nem érintené ez az országos seregszemle. Az árbocokon ugyan fennen lobognak a J-betűs zászlók, de a vers, a széppróza ereje nem tereli az árbocok alá a közönséget. S ez a hiány már-már nyomasztó. És azokra nehezedik elsősorban, akik a költészettel, a legtisztább emberi beszéddel indultak el „fától fáig", embertől emberig, hogy ide érvén, ebben a teremben önmagukból a legtöbbet, a legszebbet adják. Nagy kár, hogy amit felkínáltak, keveseknek kellett. * * * Most pedig röviden vegyük számba, mit hoztak, mit kínáltak fel az előadók. Száraz statisztikai adatok nem illenek valami jól a költői beszéd mellé, mégis sok mindenre lehet következtetni belőlük. Magyar szerzőktől 30 (23 magyarországi, 2 romániai magyar és 5 csehszlovákiai magyar), szlovák szerzőktől 2, cseh, szovjet és francia szerzőktől egyegy mű szerepelt az idei Jókai-napok műsorán. Ebből Móra Ferenc négy, Radnóti Miklós három, Nagy László és József Attila két-két alkalommal szólalt meg a színpadon. Vagyis a 36 előadó összesen 28 szerző műveiből válogatott. Ez önmagában nem volna baj, de bizonyos beszűkülést jelez. Különösen érezhető volt ez a széppróza kiválasztásában, amely azután — törvényszerűen — az előadások színvonalára is rányomta a bélyegét. A széppróza anyagának kiválasztása nagy részben nem jutott ki a kötelező olvasmányok sémái közül, vagy azoktól alig-alig távolodott el. Mintha a prózairodalomban nem volna elég felfedezni való klasszikus és mai szöveg az előadók számára. Pedig van. Csak keresni kellene. Ha nem is többet, legalább annyit, mint a költészet terén. A szavalok szélesebb és színesebb szerzőtábort vonultattak fel, s néhány esetben egy-egy költemény előadása a felfedezés erejével hatott. Gondolok itt elsősorban a Beke Artúr által előadott Weöres Sándor versre, vagy Nagy László versére Kocsor Ilona tolmácsolásában. S ide sorolnám még a már korábban idézett Kányádi-verset is. Régi igazság, hogy közönség nélkül nincs bemutató. Nemcsak a színházakra érvényes, hanem a vers- és prózamondók idei seregszemléjére is. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy vannak jó, sőt kiváló szavalóink, előadóink, el kell érnünk azt is, hogy irodalmat értő közönségünk is legyen; hogy legyen befogadó és továbbéltető közege a versnek, szépprózának. Hogy ne csupán üres díszítő jelzőként használjuk a Jókai-napokkal kapcsolatban, hogy ez egyben a „szép szó ünnepe". * * * Irodalmi színpadi mozgalmunk egy évtizedes múltra tekint vissza. Ezalatt az egy évtized alatt sok tétovázásnak, megtorpanásnak és újjáéledésnek voltunk tanúi. A mozgalom, amely kezdetben a költészet népszerűsítését tűzte ki céljául, a tíz év alatt önálló műfajt alakított ki, amelynek már megvannak a maga sajátos dramaturgiai-színpadi jellemzői és eszközei. A Jókai-napokon bemutatott nyolc csoport ezt meggyőző erővel bizonyította. A kezdeti irodalomcentrikus felfogás mintha időközben háttérbe szorult volna s a pódiumon megjelentek a drámai színház világosan felismerhető jegyei. Az irodalmi színpadok a kezdet kezdetén a szöveg erejével akartak hatni a hallgatóra. A most látott produkciók viszont már a szöveget, úgy látszik, nem találják elég erősnek, ezért igyekeznek cselekményt is komponálni a szöveahez. Sőt például a Szép Szó Nagy László Mennyegzőjét színpadra állítva, szinte másodlagosan kezelte -a szöveget — a tánc és a zene volt az elsődleges kifejezési eszközük. A hagyományos irodalmi színpadi formáknál alig egy-két együttesünk marad meg. Ezek közül a komáromi gimnázium irodalmi színpadát említeném, s az Ipolyságiak Majakovszkij-összeállítását, amely igen gyengén sikerült, s amelynek aránytalanságát Vass Ottó „zárómonológja" sem tudta helyrebillenteni. A fesztivál igazi meglepetése a szécsénkeiek Csontos-összeállítása volt. A szép, tiszta beszéd, a jól megválasztott zene s az ízléses színpadkép összhangja emelte az átlag fölé ezt a produkciót. A CSEMADOK somorjai irodalmi színpada is újoncként szerepelt a lókainapokon, akárcsak a szécsénkeiek vagy a szepsiek. Műsorfüzetükben vállalkozásukról ezt írják: „Úgy döntöttünk, hogy a két Duna közötti területen, tehát ralóságközelben maradunk, s megpróbáljuk ábrázolni az otthonvilág, a szűkebb pátria: a Csallóköz életét." Sajnos az elképzelést nem tudták maradéktalanul valóra váltani: összeállításuk kettétörik. A Csallóköz mondavilágának és az árvízi dokumentumoknak egymás mellé állítása nem erősíti, hanem gyöngíti a hatást. Az irodalmi színpadok országos seregszemléjén nyolc csoport szerepelt. A bíráló bizottság Jókai-emlékéremmel és oklevéllel jutalmazta a losonci irodalmi színpadot a legjobb összeállításért és műsorválasztásért, Vass Ottót a legjobb rendezésért, a szécsénkei Madách Imre irodalmi színpadot a legszebb színpadi beszédért, a kassai Szép Szó ifjúsági színpadot a legszebb színpadképért. A legjobb női alakításért Horváth Zsuzsannát, a legjobb férfialakításért Vass Ottót jutalmazták Jókai-emlékéremmel és oklevéllel. Az idei seregszemle az irodalmi színpadok fejlődésében mutatkozó műfaji differenciálódás mellett sok újat, izgalmasat nem hozott. Ennek ellenére-^ érdekes módon — az irodalmi színpadok versengése nagy közönségsikert aratott. Ellentétben a szavalok és prózai előadók versenyével itt mindig zsúfolt nézőtér előtt zajlottak a produkciók. Ez jó és biztató jel. Munkára, továbbgondolkodásra serkent, akár a Kányádi versből vett idézet: „haladj tovább".. . GÁL SÁNDOR Az idei Jókai-napokon szerepelt bábegyüttesek teljesítményének értékeléséhez lapunk legközelebbi számainak egyikében még visszatérünk.
