A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-07-22 / 27. szám
EMLÉKEZÉS MARÓTHI GYÖRGYRE Kétszázhatvan évvel ezelőtt, 1715. június 18-án született Debrecenben Maróthi György, az első legjobb magyar nyelvű számtankönyv szerzője. Jelentős reformtevékenységet fejtett ki az oktatás terén. t A debreceni kollégium széles látókörű polihisztor tanárának életéről elég keveset tudunk. Ennek ellenére a ránkmaradt írásokból munkássága körvonalazotton áll előttünk. ► Atyja először városi tanácsnok volt, majd a főbíró Maróthi György első ismereteit az ősi debreceni református kollégiumban szerezte, amelynek elvégzése utón hét éven keresztül svájci és hollandiai egyetemeken tanult. Fiatalon került vissza Debrecenbe, ahol mindössze hat éven keresztül taníthatott a református kollégiumban mennyiségtant, latint és történelmet, mivel egy pestisjárvány utóhatásaként korán, 29 éves korában meghalt. Maróthi György a matematikus, a pedagógus, a magyar zeneelmélet úttörője, a tudománytörténet tanúsága szerint olyan tudós volt, akinek életrajza tudományos működésének leírására szorítkozik. Első matematikai íróink munkásságával összehasonlítva, Maróthi munkássága mérföldkő jelentőségű. A hazai kulturális viszonyok elmaradottságának láttán több reformtervezetet dolgozott ki a közép- és felsőfokú oktatás színvonalának emelésére. Sokat tett a számtan és mértan fontosságának tudatosítása érdekében. Ez a cél vezérelte kora legjobb magyar nyelvű tankönyvének a megírásakor is, amely 1743-ban jelent meg Debrecenben. A mű teljes címe: „Arithmetica, vagy a számvetésnek mestersége, Mellyet írt és közönséges Haszonra főképpen Magyarországon elő-fordulható Dolgokra alkalmaztatni igyekezett Maróthi György, D. P." (debreceni professzor). Elöljáró beszédében kifejti véleményét az eddig megjelent aritmetikákról. Onadi János kassai református iskolamester gyakorlati céllal egy számtankönyvet írt versekben, „a Szent íráson fundóltatott példákkal világosítva.". Kassán 1693-ban Practici Algorithmi Erotemata Methodica címen kiadott könyvében előszeretettel használt bibliai eseményekkel kapcsolatos példákat. Ennélfogva Maróthi nem véletlenül bírálta Onadi számtankönyvét a következőképpen: „Az igyekezet jó, de a Szent írást nem az Arithmeticában kell tanulni”. Többek között értékesek azok a még ma is időszerű pedagógiai útmutatásai, amelyekben a szemléltetést, a szóbeli számolást és a megoldás ellenőrzésének a fontosságát hangsúlyozza. A humán tárgyak mellett fontos szerepet tulajdonított c természettudományi tárgyaknak, a gyakorlatiasságnak. A zeneoktatásban a hangszeres zene és a többszólamú éneklés meghonosítására törekedett. Jelentős mértékben járult hozzá a mennyiségtan magyar szaknyelvének a kialakításához. A számlálás, összeadás, kivonás, osztás, osztó, maradék, kerület szavak ma is használatosak, amelyek éppen ő általa honosodtak meg matematikai szaknyelvünkben. Könyvének hatását leginkább a valamikor gyakran használt szállóige jellemzi „így van ez Maróthi szerint!" A 18. század- végétől számítva egyre több magyarországi szerző jelentetett meg matematikai könyvet. Ezek között legjelentősebbek a debreceni református kollégium és a nagyszombati jezsuita egyetem tanárainak matematikai munkái. Nagyszombatban elvontabb jellegű matematikai szakírás alakult ki, mint Debrecenben, miután a nagyszombati egyetem élénkebben reagált a külföldi fejlődésre. Maróthi György korának sokoldalú tudós egyénisége volt, olyan célt tűzött ki maga elé, amelynek elérésével a hazai hiányokat, óhajtotta pótolni. Ezt szolgálta akkor is, amikor 1743-ban megírta az első magyar nyelvű európai színvonalú mennyiségtan-könyvet, amelyet a 19. század elejéig az egyik legjobb vezérfonalnak tekintettek az alapfokú számtani ismeretek oktatásához. OLÁH GYÖRGY GYURCSÓ ISTVÁN HÁROM NYÁRI KÉP 1. Maradtam én a város közepén, míg más vitorlát bont a tó fölött, s álldogálok az utcák szigetén, a zörgő villamoskocsik között. Kasza surrog, a búza énekel: a város közepén kocog a kő. Egy traktor a kombájnnal felesel, s hallom, hogy dalol, dalol a mező. Újság hirdeti: jön futva a nyár, zümmög a piac, friss a burgonya, harsog a sörretek, a hagymaszár, s talán érik lassan az áfonya. Fityegő táska siet a boltba: az elkésett nyár is siet, lohol. Mi kerül ugyan asztalodra, ha útközben a nyár megáll valahol! Fék sir mögöttem, bőg egy sziréna; rend rendre dűl, és a gulya delel, kérődzik a bendő, friss a széna — Érik a nyár és felén menetel. 2. Megérett, mint a lány, megérett az árpa, hajlik, lobog, leng már szép, szőke kalásza, Vidám sörözők, a nyár hiába késett, koccintsatok csak, a sörárpa megérett. Koccintsatok csak, hogy az erő is érjen, s majd aki inni kér, ne hiába kérjen. 3. Áll a nyárfa. A gólya is egy lábon áll. Guggol a krumplibokor, szálfaegyenesen áll a rozs, és tenger a búzaszál. Hallgat a csend. Majd valahonnan szél ered, a széllel hang szalad, és íme, a hang után egy sereg gép halad. Rezdül a nyárfa levele, béka mondja: brekeke! A gólya is munkához lát, ágaskodik a krumplibokor, alig lát túl a rozson, de egyszerre valami zümmögés tágítja csöpp krumpliszemét: és a rozstarló fölött büszkén guggol tovább. Könözsi István felvétele KULCSÁR FERENC IV. ETŰD Az égből ma hozzánk lejön a madár énekelni. Arcodat várni s keringni annyira jó. Zeng a gyümölcs a nap alatt, s a dombon ma állatsereglet legelész. A táj szétesik, a nap összeéget. Segíts, hogy ma elszakadjak egy lélegzetvételre tőled. E házban a lángok egyre kitörnek. E szó egészen lassú és egyszerű. E meztelenség, ó, mennyire fényes. S köztem és közted ez az őrület! Legyen az Időben könnyebb ma neked. Az égből ma hozzánk lejön a madár énekelni. Arcodat várni s keringni annyira jó. Zeng a gyümölcs a nap alatt, s a dombon ma állatsereglet legelész. A táj szétesik, a nap összeéget. Segíts, hogy ma elszakadjak egy lélegzetvételre tőled.
