A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-07-22 / 27. szám
25 evvel ezelőtt es ma Sohasem felejtem el a pillanatot, amikor 1953 nyarán átkeltem a Kína és Korea közti Amnokgang (kínaiul Yalu) határfolyó hídján. A folyó koreai oldalán a legtragikusabb látvány fogadott, amiben harmincéves újságírói pályafutásom alatt valaha is részem volt. Szinuidzsu, az első koreai város (a kínai Antunggal szemben) teljesen romokban hevert, a vasúti pálya mellett falmaradványok, magányos kémények, romok mindenütt. A romokon agyagból, szalmából, bádogból, lombból épült kunyhókban éltek emberek ezrei. Ugyanez a kép fogadott Pjöngjang felé utaztamban más városokban is: Szinandzsuban, Andzsuban, Szarivongban. Pjöngjangban, a KNDK fővárosában egyetlen emeletes ház állt úgyahogy épségben. De nem csak a városok szenvedtek sokat. A koreai táj rendkívüli szép. A koreaiak országukat Csoszonnak — a belső frissesség földjének — nevezik. Más itt a növényzet zöldje, mint nálunk — valamiféle ezüstös-kékes árnyalatú. A klasszikus költők Kümszuganszonnak — a selyemmel hímzett folyók és hegyek országának —1 nevezték. A hegyes vidékeken nincsenek falvak, rendszerint csak 2—5 tanyából álló települések, ezek osztoznak a hegyoldalak és a völgyek megművelhető földjén. A teraszos kiképzésű, gondosan megművelt földek lépcsősen felfogják és kis csatornákba vezetik a vizet. Az amerikai bombázók napalmmal szisztematikusan megsemmisítették egyik házat a másik után, robbanó bombákkal egyik gátat a másik után. Pjöngjang, a modern nagyváros ma * Pjöngjang a háború utolsó évében — a Tedong folyó hidját számtalanszor lerombolták a bombázók, de mindig újjáépítették Negyed évszázada, hogy 1950. június 25-én megkezddött a koreai háború. Az ellenségeskedések kitörésének másnapján, június 26-án az ENSZ Biztonsági Tanácsa az USA javaslatára, miután a Szovjetunió képviselője kivonult az ülésről, határozatot hozott, amelyben a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot agresszornak minősítette, majd másnap felhívta az ENSZ tagállamait az „északról jövő fegyveres támadás” elhárításához szükséges katonai segítség felajánlására. Az északkoreai hadsereg azonnal ellentámadásba lendült, mélyen benyomult Dél- Korea területére, és szeptemberre felszabadította csaknem egész Koreát. Szeptember 15—16-án éjjel Incson térségében jelentékeny angol-amerikai haderő szállt partra, amelyhez később az ENSZ zászlaja alatt — mint rendfenntartó erők — francia, törők, kanadai, ausztráliai stb. csapatok is csatlakoztak. Az ENSZ-hadsereget, amelynek zömét mindvégig az USA- erők képezték, Douglas MacArthur amerikai tábornok vezényelte. A partraszállásban 300 hajóegység vett részt — fele annyi, mint amennyivel az amerikaiak 1944 nyarán a normandiai partraszállást végrehajtották. Az együttes amerikai—dél-koreai erőknek október hónap folyamán sikerült visszaszorítaniuk az észak-koreai néphadsereget és több ponton elérték a kínai határt. Erősen fenyegetett a fiatal Kínai Népköztársaság elleni agresszió veszélye. Ilyen körülmények között Peng Te-huaj kínai tábornagy parancsnoksága alatt 1950 októberében kinai önkéntes csapatok is beavatkoztak a küzdelembe. 1951 májusáig az észak-koreai és kínai csapatoknak sikerült Észak-Koreából kiszorítani az ellenséget. A front megmerevedett, egészen a háború végéig hozzávetőlegesen a korábbi demarkációs vonalnál, az északi szélesség 38° mentén húzódott. (Az 1945. augusztus 15-én felszabadult Koreának az Ész. 38° fölötti része szovjet, attól délre fekvő területe amerikai megszállás és közigazgatás alá került; ezeken a területeken jött létre 1948 őszén északon a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, délen a Koreai Köztársaság) A háború még két és fél évig tartott, de egyik fél számára sem hozott jelentősebb sikereket. 1951 júliusában Keszonban megkezdődtek a fegyverszüneti tárgyalások, majd ezek októbertől kezdve a szomszédos Panmundzson faluban folytatódtak. 1953. július 27-én — két évi tárgyalások után — megkötötték a fegyverszüneti egyezményt, új határt húzva Észak- és Dél-Korea között. A háborúban 1,2 millió koreai halt meg. MacArthur tábornokot, a második világháború idején az USA távol-keleti erőinek főparancsnokát, 1945-től a Japánt megszálló haderők főparancsnokát, aki a kínai csapatok beavatkozását követően az amerikai katonai erők kudarca után követelte a háború kiterjesztését Kínára, 1951 áprilisában összes távolkeleti tisztségéről leváltották. Az amerikai légierő a háború folyamán mindent megsemmisített, ami csak valami értéket képviselt Koreában; leromboltak és a földdel tettek egyenlővé 8700 üzemet, 600 000 Iqkóházat, 5000 iskolát. De a koreai nép ellenállását nem sikerült megtörni. Hadiüzemek, nyomdák barlangokba költöztek; így nyomták például a Rodonq Sinmunt, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának lapját. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban ma már nem látni a háborús pusztítások nyomait. Egészen megváltozott a városok, a vidék arculata. 1953 júliusában, közvetlenül a fegyverszüneti egyezmény megkötése után bizottságot hoztak létre az újjáépítés 12
