A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-12-16 / 42. szám

A SZILÁRD ÉS MEGBONTHATATLAN ^ BARÁTSÁG JEGYÉBEN Párt- és kormányküldött­ségünk hivatalos tanács­kozása a Kremlben. — Képünkön: balra Gustáv Husák, a CSKP KB főtit­kára, köztársasági elnök, jobbról a második Leo­­nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára. A szocialista országok központi lapjai és a világ­sajtó nagy figyelmet szentelt a Gustáv Husák köz­­társasági elnök, a CSKP KB főtitkára által vezetett párt- és kormányküldöttségünk szovjetunióbeli hiva­talos látogatásának. Küldöttségünk a Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitkára vezette párt- és kormány­­küldöttséggel megvitatta a további sokoldalú együtt­működés elmélyítésének kulcsfontosságú kérdéseit, a nemzetközi helyzet és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű problémáit. Kölcsönö­sen tájékoztatták egymást a nagy fontosságú kong­resszusi előkészületekről. A két testvérpárt és szocia­lista állam vezetői véleménycserét folytattak a szocia­lizmus és a kommunizmus építésének időszerű fel­adatairól. Tárgyalásaik során figyelmüket mindenek­előtt a csehszlovák—szovjet együttműködésnek szen­telték. Megelégedéssel állapították meg, hogy az utóbbi időben továbbfejlődtek és minőségileg maga­sabb színvonalra kerültek a csehszlovák—szovjet kapcsolatok. Mindkét fél nagy jelentőséget tulajdo­nított a KGST keretében folytatott szocialista gazda­sági integráció fejlesztésének és további elmélyíté­sének. Foglalkoztak az ideológia és a kultúra terü­letén meglevő kapcsolatokkal is. Küldöttségünk hang­súlyozta, hogy a szovjet lenini pártnak a szocializmus és a kommunizmus építésében szerzett gazdag ta­pasztalatai ösztönző példát jelentenek a fejlett szo­cialista társadalom építésében. A tanácskozás részt­vevői megelégedéssel nyugtázták, hogy a CSKP és az SZKP, valamint a Gustáv Husák és Leonyid Brezs­nyev elvtársak által vezetett központi bizottságok között a mély tisztelet, az őszinteség és a teljes bizalom kapcsolatai alakultak ki. A tárgyalások be­bizonyították mindkét fél nézetegységét a nemzetközi helyzet értékelésével kapcsolatban. Csehszlovákia és a Szovjetunió továbbra is szorosan egybehangolja külpolitikai tevékenységét, tökéletesíti az együttmű­ködést a varsói szerződés keretében. A CSSZSZK és a Szovjetunió mély megelégedését fejezte ki az európai biztonsági és együttműködési konferencia történelmi jelentőségű eredményei fölött. Csehszlo­vákia és a Szovjetunió továbbra is arra törekszik, hogy a nemzetközi feszültség enyhülése a katonai területen elért enyhüléshez vezessen. A tárgyaló felek kicserélték nézeteiket a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. A CSKP és az SZKP nagy jelentőséget tulajdonít a világ kommu­nistái egysége megszilárdításának a marxizmus­­leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei­­alapján. Párt- és kormányküldöttségünk szovjetunió­beli tartózkodása során Moszkván kívül ellátogatot Minszkbe és Leningrádba, barátsági nagygyűléseken találkozott a dolgozókkal, a fasizmus elleni közös harc résztvevőivel, a tudományos és kulturális éiet, valamint a társadalmi szervezetek képviselőivel. A szovjet emberek mindenütt őszinte örömmel és szívélyesen köszöntötték küldöttségünket. A vyskovi Zbrojovka irógépgyár munkaközösségei és egyénei a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére fel­ajánlották, hogy csökkentik a termelési időt, a bale­setveszélyt, és túlteljesítik munkanormájukat. Jaroslav Kubícek szocialista brigád címért versenyző tizenöt tagú munkaközössége felajánlotta, hogy részlegükön 106 százalékra teljesítik a tervet, s a termelésben 300 órát ledolgoznak. — Képünkön: Stanislav Hynst, a szocialista brigád címért versenyző munkaközösség tagja. OLVASÓINK FIGYELMÉBE! ÉRTESÍTJÜK kedves olvasóinkat ÉS ELŐFIZETŐINKET, hogy a hét AZ 1976. ÉVBEN HAVONTA HÁROM­SZOR JELENIK MEG, 32 OLDALON, VÁLTOZATLAN ÁRON. A SZERKESZ­TŐSÉG MINDENT ELKÖVET, HOGY A HÉT IDŐBEN. SZÍNES ÉS VÁLTOZA­TOS, GAZDAG TARTALOMMAL KE­RÜLJÖN AZ OLVASÓK KEZÉBE. BÉKE] Gyerekkorunkban minálunk karácsonykor ti­los volt a veszekedés, de még a civódás és civakodás is köztünk, gyerekek között. Máskor, hétköznapokon vagy az esztendő többi ünne­pein, emlékezetem szerint nem volt efféle tila­lom, s bizony sokszor ok is volt a veszekedés­re: nem vigyáztunk eléggé a cipőnkre, ruhánk­ra, amiből mindig nagyon kevés volt, ponto­sabban: egyetlen egy. Édesapám sok egyéb mestersége mellé ezért tanulta meg a cipő­­foltozást-tal palást, tréfás természete mellé ezért a zsörtölődést. De karácsonykor békességnek kellett lenni a családban, valami hagyományos, ősi néma megegyezés szerint. És úgy emlékszem, az is volt mindig. Nem így a nagyvilágban. Harmincegy évvel ezelőtt éppen karácsony estéjén puska dörrent a karikáspusztai udvaron, s reggelre a kút mellett csonttá fagyva megtaláltuk Maxit, a tanya egyetlen, tehát valamennyiünk kutyáját. „Bűne" az volt, hogy rettenetesen utálta a ka­tonákat, a mundér szagától tébolyult ugatásba­­s üvöltésbe kezdett, hát valamelyik határvadász ledurrantotta, mivel, hogy Karikáspuszta akkor éppen a hadak útjába esett. Nem az egyetlen puskalövés volt ez a nagy­világban, hiszen akkor zajlott a második világ­háború „fináléja“. Emberi tetemek ezrei fagy­tak csonttá szerte Európában. Akkor nem volt karácsonyfánk, nem égtek gyertyák a zöld boróka ágon, nem voltak csil­lagszóróink, apánk sem mosolygott ránk büsz­­kén-kedvesen, ahogy az apák szoktak fiaikra karácsonykor legalább: azt sem tudtuk, hol van, azt sem tudtuk él-e még. De egy év múlva már újra bórókaszagú volt a szobánk. A hadak elvonultak, apánk is sze­rencsésen hazaérkezett. Azóta harminc év telt el, s harminc év óta újra tilos a veszekedés karácsonykor. És mint­ha ezt a szép családi hagyományt egyre töb­ben kezdenék elsajátítani és kiterjeszteni a hétköznapokra is. Harminc év óta béke van Európában. Egy teljes nemzedék nőtt tel azóta, ahogy az a puskalövés eldörrent az udvarunkon. Harminc­éves férfiak és nők élnek köztünk, akik csak hitből, tankönyvekből, szüleik elbeszéléséből ismerik a háborút. A huszadik században elő­ször történt meg, hogy Európában harminc esztendeig nem volt háború. Ez mindenekelőtt a Szovjetunió által vezette szocialista tábor békepolitikájának köszönhető. És mert karácsony a békességen túl a re­ménység ünnepe is, hát ne titkoljuk el remé­nyünket, hogy ez a béke tartós lesz és szilár­dulni fog. Reális kilátásaink is vannak erre. Az idén nyáron valósult meg Helsinkiben az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekez­let. A résztvevő államok képviselői „megerő­sítve odaadásukat a béke, a biztonság, az igazságosság, a baráti kapcsolatok és együtt­működés folyamata iránt", kinyilvánították azt az eltökéltségüket, hogy mindegyik résztvevő állam valamennyi többivel fennálló kapcsola­taiban, tekintet nélkül politikai, gazdasági vagy szociális rendszerükre, tiszteletben tartják a szuverén egyenlőség és a szuverenitásból következő jogokat, lemondanak az erőszak vagy az erőszakkal való fenyegetés alkalma­zásáról. A vitás kérdéseket békés úton fogják rendezni. Harmincegy évvel ezelőtt még dörögtek a fegyverek, lángban állott és romokban hevert Európa. Harminc év történelme bizonyítja, hogy az emberek békességben is élhetnek, hogy élni csak így érdemes, hogy az ember talán még­sem sárkány fogvetemény. Békés karácsonyunk van. Reméljük, békések lesznek eljövendő hétköznapjaink is. ZS. NAGY LAJOS 3

Next

/
Thumbnails
Contents