A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-12-09 / 41. szám
CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítások TAVASZI SZEL VIZET ARASZT... ISMÉT MEGHIRDETTE ORSZÁGOS NÉPDALVERSENYÉT A CSEMADOK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA • BESZÉLGETÉS ÁG TIBORRAL Lapunk közelmúltban megjelent számainak egyikében tettük közzé a CSEMADOK Központi Bizottsága és társrendezői által meghirdetett „Tavaszi szél vizet áraszt . . című országos népdalversennyel kapcsolatos felhívást, melyből olvasóink, de főképpen népdalénekeseink, éneklő csoportjaink, hangszerszólistáink és citerazenekaraink tagjai már értesülhettek a májusi országos döntővel záruló rendezvény néhány fontos dátumáról és egyéb tudnivalójáról. Ugyanakkor azonban azt is megígértük, hogy rövidesen visszatérünk még e népszerű verseny feltételeinek, eddigi tapasztalatainak bővebb ismertetéséhez. ígéretünknek eleget téve beszélgettünk el ÁG TIBORRAL, A CSEMADOK KB Népművelési Osztályának dolgozójával, a „Tavaszi szél“ tavalyi országos döntője biráló bizottságának elnökével. jóban a népdaléneklés és a népdalgyűjtés valóságos mozgalommá terebélyesedett. Kiváló példa erre a Tavaszi szél vizet áraszt tavaly lebonyolított évfolyama, amikoris a verseny helyi, körzeti és járási fordulóiban összesen 283 szólóénekes, 118 férfi és női éneklő csoport, 17 citerazenekar, két szólóciterás mutatkozott be a többnyire zsúfolt kultúrházak többezer főnyi közönségének. Vajon kell-e ennél ékesebb bizonyítéka annak, hogy az egyre gyorsuló élettempó ellenére az emberek manapság is szeretik, kedvelik a népdalokat. ■ — Tulajdonképpen első kerek jubileumához érkezett a CSEMADOK immár hagyományos népdalversenye, hiszen ezúttal már ötödízben hirdette meg ezt a figyelemre méltó s az elmúlt esztendőkben nagyon népszerűvé vált rendezvényt. Mindebből méltán adódik a kérdés: miben lehetne összefoglalni a „Tavaszi szél vizet áraszt" eddigi évfolyamainak legjellegzetesebb tapasztalatait? — Elsősorban talán abban, hogy a CSEMADOK által irányított népművelői és öntevékeny művészi munkában lehetőséget adott népzenei hagyományaink tudatos ápolására. Hazai magyar kulturális életünkben is nagy szükség volt erre az ösztönző erőre, elvégre tudvalévő, hogy a folklórművészet világszerte a reneszánszát éli. Bartók például még Úgy vallotta, hogy a népdal az egyszerű falusi ember ösztöneinek spontán megnyilvánulása. Napjainkban már kissé másként kell értékelnünk a népdal küldetését, hiszen napról napra gyorsuló hétköznapi életünkben, az egykori faluközösségek felbomlása révén, az eredeti folklór lassacskán elveszíti valamikori szerepét, ám számunkra ezzel egyre értékesebbé válik. A mi feladatunk ezért gyűjteni, népszerűsíteni és a fiatalokkal is megszerettetni a népdalokat. így hát a CSEMADOK által immár rendszeresen meghirdetett népdalverseny is az intézményes gondoskodás egyik formáját jelenti, s azt a célt szolgálja, hogy a lágy hajlításokkal díszített dallamok megmaradjanak az utókor számára is. Örömmel nyugtázhatom, hogy jó úton járunk ebben a tekintetben, hiszen helyi szervezeteink munká-B — Gondolom, egy-egy ilyen verseny a szakember számára számos új dallam megismerésének és lejegyzésének lehetőségét is biztosítja. — Természetesen! Sőt, ez a verseny egyik legfontosabb küldetése. Igaz, a tavalyi évfolyamtól eltérően, ez idén nem számit ugyan a versenyzőkre háruló külön feladatnak az önálló népdalgyűjtés, de így is biztos vagyok abban, hogy ezúttal is számos új, eddig ismeretlen népdallal vagy dallamváltozattal ismerkedhetünk majd meg a verseny egyes fordulói során Érdekességként azonban hadd említsem meg, hogy tavaly, a „Tavaszi szél" negyedik évfolyamában összesen 1476 dallam érkezett a pontszerző versenybe, ebből 523 volt elfogadható, jó változat. Ha figyelembe vesszük, hogy egy hivatásos népdalgyűjtő évi munkaterve mintegy 350—400 dallam felkutatását és lejegyzését irányozza elő, akkor ez az eredmény lelkes HASZNOS TALÁLKOZÓ November 8-án és 9-én a CSEMADOK Központi Bizottsága kétnapos szemináriumot rendezett Poprádon a CSEMADOK járási bizottságai elnökei és a járási bizottságok választmányi tagjai számára. A szemináriumot dr. György István, a CSEMADOK KB titkára nyitotta meg. A megnyitó után Lőrincz Gyula elvtárs, a CSKP KB tagja, a CSEMADOK országos elnöke és Varga János, a CSEMADOK KB titkára tartott előadást. Lőrincz Gyula előadásában a helsinki deklaráció záródokumentumáról, annak történelmi előzményeiről beszélt. Rámutatott, hogy ez a záródokumentum több évtizedes történelmi fejlődés logikus következménye volt. A kétnapos tanácskozás másik beszámolójában Varga János a CSEMADOK járási bizottságainak tevékenységével foglalkozott. A tájékoztató beszámoló megállapította, hogy a központi bizottság azért hívta össze a kétnapos szemináriumot, hogy közösen a központi bizottság és a járási bizottságok megiuiálják azokat a munkamódszereket,^ azokat a szervezési formákat, amélyek előbbre viszik és gazdagítják a Szövetség munkáját és a CSEMADOK munkájának kulturális életét. Varga elvtárs a járási bizottságok és elnökségek munkáját általában pozitívan értékelte. Megállapította, hogy mindazok az eredmények, amelyeket a munkánkban elértünk, a népművelés a népművészet és a szervezeti élet területén elsősorban a járási bizottságok elnökségének és a járási bizottságok apparátusának jó munkáját dicséri. A népművelés, népművészeti valamint a szervezeti életet értékelve rámutatott arra, hogy az egyes járási bizottságok munkájában érezhető eltérések mutatkoznak. Vannak olyan járásaink ahol jó az előadói tevékenység, de hiányos például a népművészeti munka. Arra kell törekednünk, hogy országos méretben minden szakágazatban elfogadható kiegyenlítődés jöjjön létre. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a népnevelés és a népművészet fejlesztésében nagy szerepet játszanak a különböző szakbizottságok. Megállapította azt is, hogy általában a szakbizottságok működése jó vagy hiányos munkája azzal függ össze, hogy az adott bizottságnak milyen az elnöke. A járási bizottságok jelentéseiből az tűnik ki, hogy egyes szakbizottság aktivitása szorosan összefügg az illető bizottság személyével. A jövőre vonatkozóan, ha a terveinket meg akarjuk valósítani, több gondot kell fordítanunk arra, hogy a szakbizottságok élére rátermett vezetők kerüljenek. A szeminárium második napját vitával folytatták. A vita során az egyes járási bizottságok elnökei és választmányi tagjai hozzászóltak a tájékoztató beszámolóban felmerült szervezési és szervezeti kérdésekhez. Mag Gyula, a CSEMADOK terebesi járási bizottságának elnöke a szervezeti élet kérdéseiről szólva elmondta például, hogy az ő járásukban a stagnáló helyi szervezetek mellé beosztottak olyan jól működő helyi szervezeteket, amelyek példás munkájukkal a gyengébben tevékenykedő szervezetek életét is aktivizálni tudják. Ugyanakkor az értekezletről szólva elmondotta azt is, hogy hiányolta a járási bizottságok elnökeinek jrasszivitását. Ugyanis a szemináriumon mindössze három járási bizottság elnöke vett részt. Több felszólaló beszámolt a járási bizottság tevékenységéről azokról az eredményekről és hiányosságokról, amelyek a szervezeti és a kulturális életben mutatkoztak. A kétnapos szeminárium mind a központi bizottság, mind a járási bizottságok számára hasznos volt. A szeminárium résztvevői megállapodtak abban, hogy a jövőben is hasonló módon vitatják meg azokat a szarvezeti kérdéseket, amelyek a központi bizottság és a járási bizottságok előtt állnak. Az idő gazdaságosabb kihasználása szempontjából ezekre a következő szemináriumokra egy-egy témakörben már korreferátumok is készülnek majd s ezzel a találkozó színvonala és hasznossága még inkább növekedni fog. CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítások- gs -
