A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-12-09 / 41. szám
bér kivételével mindenki három műszakban dolgozik, tehát igazán nem könynyű a helyzetük, rrjégis azt kívánják, hogy a gyár fejlődjön, a termelés fokozódjon. Évente 28 000 tonna cellulózt állítunk elő, a kereslet azonban egyre nő. További gondunk, hogy viszonylag kevés a fiatalok száma az üzemben. Volt időszak, amikor egy főiskolai végzettségű szakemberünk sem volt, egyszerűen azért, mert a fiatal mérnökök úgy látták, a gyárnak nincs perspektívája. Reméljük azonban, hogy a hatodik ötéves terv folyamán sokminden megváltozik Gömörhorkán. Sikerült részleges megegyezésre jutnunk a felsőbb szervekkel: egy 200 millió korona értékű beruházásra kerül sor a közeljövőben, s ennek keretében néhány üzemrészt teljesen átépítünk. Előreláthatóan 1990-ig termelnénk cellulózt. A puha csomagolópapír — mert azt is gyártunk — előállítása mellett megkezdenénk a hullómpopír gyártását is, amely elsősorban a nők részére biztosítana munkaalkalmat. Hogy mi lesz a gyárral 1990 után? Bízom benne, hogy addigra már ez a kérdés fölösleges lesz! (Zárójelben jegyzem meg, hogy Gömörhorkán gyártják az egyik legjobb minőségű cellulózt Szlovákiában és hogy még mindig itt nyerik egy köbméter fából o legtöbb terméket. Mert míg másutt csupán 3—4 százalékos nátrium-kalcium-biszulfit oldatot -- ezzel főzik a feldarabolt fát, hogy kivonhassák a cellulózt — tudnak előállítani, addig itt 8—9 százalékos töménységű oldatot használnak.) Arra a kérdésemre, hogyan is képzelik el a szennyvíz problémájának megoldását, Strenger János igazgatóhelyettestől kaptam választ. — Sokon azt hiszik, hogy a Sajó vizének fekete színe a legnagyobb gondunk. Valójában azonban a vízbe kerülő, fel nem használt cukor jelenti a veszélyt, mivel erjedésnek indul, és elvonva a víz oxigénjét az élővilág pusztulását eredményezi. Jelenleg nem tudunk mit kezdeni ezzel a melléktermékkel, kénytelenek vagyunk a vízbe ereszteni, de az új ötéves terv folyamán felépülne itt egy szeszgyár, amely a cukrot feldolgozná, A Sajó völgye szellemi központja Irigylésre méltó és messzi földön híres üzemi klubja van a cellulózgyárnak. 1967-ben adták át rendeltetésének, s azóta szinte a környék — a Sajóvölgye — szellemi központjává emelkedett. Tevékenységéről sokat lehetne beszélni, helyszűke miatt azonban csak a legfontosabb érdekkörök felsorolására és tőmondatos jellemzésekre szorítkozom. A klub mellett működik a „Sajóvölgye" elnevezésű, hatvan tagú énekkar. Számos rendezvényen szerepelt nagy sikerrel. Az énekkari próbákat minden héten rendszeresen megtartják, annak ellenére, hogy nemcsak gyári dolgozók és nemcsak gömörhorkaiak tagjai az együttesnek. A huszonhét tagú fúvószenekart már a járás határain túl is jól ismerik, pedig alig két esztendeje alakult. Hihetetlenül hangzik, de így igaz: a huszonhét ember közül jó, ha öten tudtak játszani a hangszerükön. A többiek „menetközben" ismerkedtek a kottával, a hangszerrel. Egy fiatalokból álló tánccsoport is kialakulóban van, nem régen kezdték el a rendszeres próbákat. A színjátszók évente bemutatnak egy-két új darabot, s nemcsak Gömörhorkán, de a környező falvakban is szép sikereket könyvelhettek mór el. A sakk-kör tagjai résztvesznek a járási bajnokságon, s időnként egy-egy nemzetközi hírű sakkmestert is vendégül látnak, aki szimultán játszmákat játszik a helybeli „mesterekkel". Az üzemi klub több kiállítást is rendez évente, elsősorban a fotoszakkör tagjainak munkáiból, a gömörhorkai és más amatőr festők alkotásaiból, de a közelmúltban Bocskai Béla festőművésznek is volt már itt egy nagysikerű tárlata. Nevezetesek a „kerekasztal beszélgetések”, amelyeken jeles közéleti személyiségek — többek között Lőrincz Gyula, Balázs Béla — vettek részt. • » • Kilépek a gyár kapuján. Ködös, álmos táj fogad. Azon tűnődöm: ha ennyi mindennel foglalkoznak a gömörhorkaiok, akkor mikor jut idejük az alvásra? Nem tudom. Ám ahhoz, hogy valóban nyugodtan tudjanak aludni, elsősorban az szükséges, hogy biztonságban érezzék az immár 93 éves gömörhorkai cellulózgyár jövőjét. LACZA TIHAMÉR (a szerző felvételei) Strenger János igazgatóhelyettes (a kép baloldalán) Dusza Bálinttal, a munkás mozgalom régi harcosával beszélget. 7
