A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-07-15 / 26. szám

'Á

Könnyű pára lebeg a Ziatno-völgy felett, áttetsző, mint az aranyfüst. Bükk- és tölgyfaerdők között vánszorog gépkocsink egy hegyoldalba döfött fúrótorony felé.

Fél ütőn „zátonyra futunk".

Milka, a kis geológuslány, akit kísérőnek adtak mellénk, úgy véli, terepjáró kocsival kellett volna jönnünk. Nagyon helyes, csak kissé megkésett vélemény; egy jó fél órába telik, amíg a kocsit elmozdítjuk az alája sodródott kövekről — a kislány mosolyogva nézi erőlködésünket. Az autó végül is elmozdult, ami nyilván Milka biztató mosolyának köszönhető. A torony melletti tisztáson erdei szamócát szedünk neki hálából.

Épp műszakváltáskor érkezünk: három ember helyett hatot találunk a fúrótorony körül. Hárman éppen távozni készülnek.

— Bemegyünk a városba — mondja egyikük —, élelmiszert vásárolunk szombatra és vasárnapra.

— Itt étkeznek?

— Természetesen, hiszen a város több mint tizenöt kilométerre van.

— Ki a szakács?

— Felváltva főzünk. Hacsak most Milka" itt nem marad szívességből — teszi hozzá tréfálkozva, de a kislány nem hallja, szorgalmasan eprezik az erdő szélén.

A fúrógép éjjel-nappal dolgozik — ezen a helyen épp egy év óta. Jelenleg 1215 méter mélységben fúrnak, a héten be is fejezik s elköltöznek a szemben levő hegyoldalra.

Egyébként tizenkét óra alatt mintegy öt-hat méter a fúrógép teljesítménye — a kőzet keménységétől függően. A

gépet tizenkét ember kezeli (hárman egy műszakban). A csoport, amelynek vezetője Chabada Frantisek, a szocialista brigád címért versenyez. Hét évig ők tartották a fúrási rekordot. Havi 245 méteres teljesítménnyel__

Mindezt a háromtagú kezelő személyzet vezetőjétől, a pirospozsgás, mindig mosolygó Kocák Vincétől tudom, aki már húsz éve dolgozik ebben a szakmában.

Egészséges, kemény, férfias munka, noha az első pillanatban úgy látszik, nem csinálnak semmit, de egy ember állandóan bent ül a gépházban, szemmel tartja a fúrót, ha kell növeli a hidraulikus nyomást vagy a forgássebességet. De a kőzetminta kiemelése, a fúrórészek behelyezése mindhármuk erejét, ügyességét igénybe veszi.

Méterenként veszik a kőzetmintákat s ládákba rakják. A fúrótorony mellett több száz láda sorakozik. A kőzetmintákat a földtani kutatóintézet laboratóriumaiba szállítják.

— Tulajdonképpen mit keresnek ilyen mélységben?

— Elsősorban réz-, horgany- és ólomércet.

— És már találtak?

— Természetesen. De hogy miből mennyit, annak megállapítása nem a mi dolgunk.

Ezek a kőzetminták számunkra sem