A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-11-18 / 39. szám
Már szeptemberben, az új színi évad dramaturgiai terveinek ismertetésekor nyilvánvalóvá lett — a műsortervekbe iktatott darabok alapján —, hogy a bratislavai színházak ez idén valóban érdekes s tartalmi-művészi szempontból egyaránt figyelemre méltó színművekkel akarnak a főváros közönsége elé lépni. És az első bemutatók máris igazolták ezt a feltevést, hiszen a bratislavai színházak eddig látott premierjei rendre érdekes produkcióknak bizonyultak. Most három, komoly visszhangot kiváltott bemutatóról szeretnék szólni, melyek ha nem is voltak hibátlanok, de újszerűségük s érdekes színpadi fogalmazásuk révén feltétlenül figyelmet érdemelnek. Jelenet a Két úr szolgájából (Z. Kocúriková, M. Gregor és D. Jamrich) Lear király és Cordelia (G. Valach és S. Vatentová) FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTÉK • A LEAR KIRÁLY SZLOVÁK SZÍNPADON • A PÉNZZEL TÖMÖTT ZSEBEK - AZ ÚJ SZÍNPAD LEGÚJABB SIKERE HÁROM BEMUTATÓ KÉT ÚR SZOLGÁJA A népszerű olasz vígjátékíró: Carlo Goldoni komédiáit a világ csaknem valamennyi színháza szívesen iktatja műsorába. így volt ez már az ö korában, a tizennyolcadik században, s Így van ez ma is . .. Igaz, az elmúlt kétszáz esztendő alatt nemcsak a világ folyásában, de a színház varázslatos művészetében is sok minden megváltozott, ám Goldoni népszerűsége egy fikarcnyit sem csökkent. Ezért ha a néző az ingatag emberi jellem görbe tükrén vagy az életből ellesett fonák helyzeteken akar szórakozni, akkor Goldoninál, illetve az ő vígjátékainál aligha akadhat jobb partnerre. Mivel az utóbbi esztendőkben a Szlovák Nemzeti Színházban nem láthattunk új Goldoni-bemutatót, úgy bizonyosan az adósságtörlesztés szándéka is közrejátszott abban, hogy a Kis Színpad rögtön az új szezon első premierjeként a sok-sok helyzetkomikumon és mulatságos jeleneten alapuló Két úr szolgáját mutatta be. A cselekmény egyszerű: egy fürge eszű, kissé szeleburdi fiatalember a saját bőrén tapasztalja a régi igazságot, miszerint egyszerre két úr szolgájának lenni — lehetetlenség ... A vígjáték fonala rengeteg komikus helyzeten bonyolódik, s nem hiányzik belőle a féltékenységgel fűszerezett szerelem sem, hogy végül mindenki kedve szerint oldódjék meg minden. m Bevezetőben azt említettem, hogy az idei bemutatók közös jellemzője az újszerűségre törekvő kísérletezési szándék. Nincs ez másképp a Két úr szolgájában sem, ahol a rendező (Karol L. Zachar) a XVIII. század Velencéjéből, a régi Pozsonyba helyezi a történetet. E célból nemcsak a cselekményt játszatja a „Mihály-kapu és a Duna-part között", de a szereplők is korabeli neveket és szlovákiai népviseletet kaptak. Ez az elgondolás eredetinek tűnik ugyan, de a megvalósítása már távolról sem sikerült maradéktalanul. Az átírás során a darab humora sokat veszített könnyedségéből, játékosságából, az egész történet kissé mesterkéltté, nehézkessé vált. Sajnos, a színészek is érezhették a darab vígjátéki elemeinek háttérbe szorulását, mert játékuk kissé tartózkodónak, színtelennek és egysíkúnak tűnt. A címszerepet alakító Oldó Hlavácek éppen úgy, mint a többi szerepet alakító Emília Vasóryová, Zuzka Kocúriková, Viera Topinková, Michal Docolomansky, Martin Gregor, Dusán Jamrich és Ladislav Chudík rutinnal, kedvvel játszottak ugyan, de figuráik megformálásához csak régebbi szerepeik eszköztárából merítettek ötleteket. Így hát könnyed szórakozást nyújt ugyan a Két úr szolgája, de a komoly siker ismérveitől messze elmarad. PÉNZZEL TÖMÖTT ZSE8EK Immár három-négy éve, hogy a bratislavai Új Színpad zenei együttese a korszerű zenés színház új formáit keresi. E törekvéssel magyarázható az a bátor vállalkozási hajlam, mellyel a Lakodalmakat, a Piros karavánt, néhány hete pedig a Pénzzel tömött zsebek című eredeti szlovák muzicalt tűzték műsorukra. Kereken öt éve volt Ján Solovic: Kolduskaland című tragikomédiájának ősbemutatója, melyet időközben kilenc belföldi és nyolc külföldi színház is a műsorára tűzött, mintegy ezzel is jelezve a darab aktualitását. A szerző a tragikomédia keserű, epés műfaját választva figyelmeztet napjaink különösen káros jelenségeinek egyikére: a minden áron pénzzel degeszre tömött zsebek iránti hajszára ... A darab zenés változatának szerzői (Július Satinsky és Milan Lasica) a muzical-ek sajátos eszközeivel élnek ugyan, de hűen megőrizték a Kolduskaland eredeti mondanivalóját: Galiba Géza és Cicák Alfréd borbélyok személyében teszik gúny tárgyává az olyan embert, akinek egyetlen célja a korlátlan pénzharácsolás. Az ötletes, találó párbeszédekhez Igor Bázlik komponált dallamos, könnyen megjegyezhető zenét. Látható élvezettel éneklik a szereplők, és a remekül sikerült táncbetétek zenei kíséreteként is jól hat. Kár, hogy az előadás alső felében a zene aránytalanul háttérbe szorul a prózai szöveggel szemben. Ellenkező esetben nem csupán a második rész, de az egész előadás még dinamikusabb, tempósabb lehetne. Az előadás n 1 1 1] i ■ ' 1 SE ' 1 A két, mesés vagyonról álmodozó borbély (J. Satinsky és M. Lasica) biztos kezű rendezője (Bedfich Kramosil) egyetlen célt követ: kipellengérezni a kispolgárias pénzimádatot, melynek hátterében a korlátlan anyagi jólét giccses ábrándja áll. A bemutató sikere a rendező aprólékosan megfontolt rendezői elképzelésének és gondos színészvezetésének eredménye. LEAR KIRÁLY Shakespeare-t játszani, az mindig is a kihívás elfogadását jelentette, hiszen bármely művét színpadra állítani komoly színházi kísérletet jelent. Ma is érvényes megállapítás ez, különösen a szlovákiai színházak esetében, ahol az utóbbi esztendőkben — sőt, évtizedekben! — a világ drámairodalmának e nagyja sajnos bizony, nagyon ritka vendég volt. örömmel elegy kíváncsiság előzte hát meg az idei színházi évad egyik legnagyobb érdeklődéssel vár eseményét: a Lear király első Szlovák Nemzeti Színház-beli bemutatóját két kiváló színésszel a címszerepben — Karol Machatával és Gustáv Valacchal. Mindketten emlékezetes színészi alakítást nyújtva ábrázolják Lear kegyetlen emberi gyötrelmekkel kövezett útját, őrületét, drámai zuhanását. Vladimír Suchánek ötletesen találó díszlete és Pavol Haspra nagyszerű rendezése valóban nagyigényű, nemesen szép vállalkozás. A gyermeki hálátlanság megrendítő szomorúsága és saját vaksága által megháborodott elméjű Lear drámájának gondolati feszültségét, az indulatok ívét remekül építi fel P. Haspra rendezői koncepciója, melyben kellő arányban ötvöződik szerves egésszé a shakespeare-i színpadi elgondolásokhoz hű hagyományos játékstílus a színjátszás korszerű megjelenítési eszközeivel. Az előadás külön erénye, hogy nem szorulnak háttérbe a cselekmény rejtett vonalatai és mellékszálai; ellenkezőleg: mindvégig nagy hatású, a háttérben is atmoszférikus erővel rezgő jeleneteknek lehetünk tanúi. Szinészileg és felfogásában egyaránt figyelemre méltó előadás a bratislavai Lear király, mely a sokféle Shakespeareértelmezések egyik korszerű, óm mégis meggyőzően hiteles formáját villantja elénk. CiO (Jozef Vavro (2) és Anton Smotlák felv.) 21
