A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-11-18 / 39. szám
• • • Két negyvenöt év körüli férfi ül egy vendéglőben és beszélgetnek: — Szóval, most már te vagy a raktárfőnök . . . — Ahogy mondod, újévtől . , . — Megküzdöttél érte! . . . Talán már egy éve is van, hogy kinézted magadnak azt a helyet.. . — Jól emlékszel!... Egy kicsit nehézkes dolog volt, de ha az ember okosan, ügyesen tud forgolódni!... He-hehel... Érted?!... Nagyon pontos ember volt az elődöm, az nehezítette meg az intézkedést.. . — Ismertem én ezt a szivart!... Mindent úgy féltett, mintha a sajátja lett volna!... — Mégis tízezer koronás hiánnyal zárta az évet!. . . — Ebben te is segítettél!... — Nálad is van két-három ezer korona értékű szerszám meg miegymás, amit én csúsztattam a kezed ügyébe!... — De nem ingyen!... — Nem panaszkodhatsz ... potom áron!.. . . — Hé!... Főúr!... Borzasztó ez a kiszolgálás!. . . — Már itt is vagyok . . . Tessék a két sör, két rum .. . — Nincs ezekben semmi igyekezet! . . . Azelőtt a kocsmáros azt se tudta, hogy hogyan udvaroljon a vendégnek! ... — Képzeld, már több mint egy éve ki akarom cserélni a lakásomat egy nagyobbra ... és tudod mivel biztatnak?! Hogy majd jövőre! — Nem bírnak eleget építeni!... Megáll az ember esze!... De nevelni azt tudnak!... — Ugyan!... Soha nem volt ilyen erkölcstelen a világ, mint manapság! . . . Mikor volt annyi válás, no, mikor?!... — Soha!... Mert a fiatalság úgy nő fel mint a határkóró!... — Arról jobb nem beszélni!... Csak a szép ruha kell neki, meg a nye-nyenye ... a zene, a tánc, az kell nekik!. .. Hol van ezekben emberbecsülés?!... A szülők iránti szeretet és tiszteletadás?! . . . — Ezek még mulatni sem tudnak tisztességesen!... Hallottál te már ezektől egy régi szép nótát?!... Ugye nem!.. . — Pedig, de szép volt a mi időnkben, amikor öten-hatan rázendítettünk, hogy: „Nincs cserepes tanyám..." — Aztán, emlékszel?... Egyszer három éjjel, három nap, akár a nótában . . . Folyt a bor, meg a pálinka, mint a Duna vize... Akkor akart megpofozni az öreged!... Emlékszel?... — Hogyne! Jól bependerítettem a sarokba!... Erős gyerek voltam én már akkor. . . Folyton csak azt hajtogatta, hogy ő mennyit gürcölt egész életében négyünkre . . . Gürcölt, hát gürcölt — mondtam neki ... — Az ő gyerekei voltunk, nem?!. . . — Melyiteknél van? Már régen láttam ... — Átpasszoltuk az államnak... Ki fog vele kínlódni a nyomorult ezer koronájáért?!. . . — Csodálom, hogy befogadták!... — Mindent el lehet intézni . . . Elválasztani sem akartak, mert, hogy a két gyerek!... Megmondtam neki, én a kölykeimről gondoskodni fogok!... — Mennyit fizetsz utánuk? — ötszázat havonta .. . — A fizetésedhez képest nem sok!. . . És az új asszony, hogyan vált be? . . . — Azzal sem voltam sokáig . . . — Akkor most egyedül tengsz-lengsz a világban?!.. . — Ugyan már! ... összeálltam a Rebekával ... — A Rebekával?!. . . Hiszen a lányod lehetne!... — Az benne a pláne . . . Olyan, mint egy angyal I . . . Mint egy hajasbaba ! . . . Csak egy kicsit nagyigényű!... — Mégis társult veled?!... — Persze, de kitöltötte, hogy egy éven belül autó kell!... Hát azért gürcölök, mint egy állat!... — A raktárban!!!.. . — Ott, de ki is kell ám hozni onnan a szajrét, öregem!.,. Tudod, mennyi irigy% van az embernek, ha látják, hogy viszi valamire!? . . . — Ez a csúnyaság máma, a ronda irigység!.. . — És a hálátlanság!... — És az erkölcstelenség, a huligánkodás! . . . — Meg a nagyravágyás!. . . — És a gorombaság az üzletekben, még a vendéglátó iparban is!... Hééé!... Hol az a csámpás pincér?!... Szétverem a pofáját!... — Záróra — mondta a pincér csendesen. KOVÁCS JÓZSEF — 22
