A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-11-11 / 38. szám
Alkotó munkával telített napok A maradandó műalkotások általában nem megrendelésre — és nem is minden nap — „születnek“. Mindegyiknek megvan a saját kérlelhetetlen törvényessége. Érvényes ez a fotóművészetben is: hiszen a művészetnek ebben az ágában is csupán az számítható a tartós értékek közé, amelynek megvan a maga kvalitása, függetlenül attól, hogy képriportról avagy művész fényképről van szó. A hatvanöt éves Václav Jirű művészete annak a fényképész-képzőművésznek a vallomása, aki nemcsak hogy tökéletesen ismeri a kamerát, hanem maga is az alkotó hév élő bizonysága. Az ő felvételein a prágai utcák és terek oly ismerős macskakövei és a házfalak is — a tekintet mélyében és a művészi tisztaságban — mintha új dimenziókkal gazdagodnának. Meghosszabbítja, kiszélesíti szemünk gyújtópontját. Minden egyes felvétele „él", megismételhetetlen, szuggesztív vallomásként a tegnapról, a máról, s bizonyos értelemben a „kibernetikus holnapról" is. A művésznek a „fénnyel való írás" iránti érdeklődése már ifjúkorában felébredt. A fényképezés lett az ő igazi szerelme, amely elkísérte őt a hat évig (1939—1945) tartó meghurcoltatásba is, amikor a Gestapo bebörtönözte. A fasiszta börtönök és koncentrációs táborok embertelensége egészségét ugyan megtörte, de abba vetett hitét, hogy egyszer majd újra a békés élet futó pillanatait fogja megörökíteni, a brutális „übermenschek" sem tudták tőle elvenni. A börtöncellában ceruzadarabok és kenyérmorzsák helyettesítették a fényképezőgépet: titokban rajzolt, miniatűrökét készített, de főként remélt. . . S egy harminc év előtti csodálatos napon újra az ő szeretett Prágájának utcáin sétált. Azon gondolkozott, hogyan hódol majd a legyőzhetetlen, száztornyú szépségnek. Szinte hihetetlen, hogy Vóclav Jírű nem egészen harminc év alatt több mint egy tucat saját könyvet adott ki (hadd említem legalább a Prága — a lotogénikus várói címűt), további húsznak pedig társszerzője volt. Megalapította, s több mint tizenhat évig vezette-szerkesztette a szerte a világon közkedvelt Revue Fotografie című folyóiratot, amelynek egy orosz nyelvű változata is létezik. Mint fényképész-képzőművész, újságíró, — s újabban mint a Cseh Fényképészek Szövetségének elnöke —, ma sem ismeri a pihenést. Hazai és külföldi folyóiratokban publikál, versenyez, kiállításokat készít. Rengeteg ötlete van, s ezeket igyekszik is megvalósítani, mint például a „Nők kamerával" című verseny és kiállítás esetében. Emellett még saját szerzői kiállításait is elő tudja készíteni. Szintén említésre méltó az az áldozatkész segítség, amelyet a többi szerzőknek nyújt. Sokan közülük mór maguk is a fotóművészet elismert mestereivé lettek. Vóclav Jirút mintha elkerülné az öregség. Mint szerző és mint ember egyaránt sokat ért el. A fényképezés világában az elismert művészek közé tartozik, de ez egy pillanatra sem elégíti őt ki. Hatvanötödik születésnapját is az alkotó munkával telített hétköznapok közepette ünnepelte. JAROSLAV CILJAK
