A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-11-11 / 38. szám
/ IGAZOLATLAN ŐSZ BEMUTATÓ A MATESZ THALIA SZÍNPADÁN Kopányi György, magyarországi író ritkán előforduló szerzői bravúrral vált ismertté a csehszlovákiai magyar szinházközönség körében: röpke négy hónap leforgása alatt ugyanis két alkotását is műsorára tűzte színházunk. Nevével májusban találkozhatott először a MATESZ látogatója, a komáromi együttes a múlt évad nagy érdeklődéssel várt utolsó premierjeként az ő színpadi átköltésében vitte színre Jókai Mórnak A kőszívű ember fiai című művét. Október derekán pedig, az új színházi szezon nyitányaként, Kopányi Györgynek önálló színpadi alkotását: az Igazolatlan őszt is bemutatta a Magyar Területi Színház kosicei (kassai) Thália Színpada. Kopányi e gyors egymásutánban látott mindkét munkájával bebizonyította, hogy nemcsak a színpad világát ismeri jól, de kellő érzékkel és dramaturgiai feszültséggel tud légkört teremteni, jellemekben vagy képekben gondolkozni. Színpadi munkái hibájául csupán az róható fel, hogy párbeszédeiben, cselekménybonyolitásában, a történetet kiegészítő jellegzetes külső effektusok alkalmazásában imitt-amott érezni lehet, hogy a budapesti Magyar Rádió dramaturgjaként elsősorban a stúdiók világában mozog otthonosan. A színpadi jellemábrázolás és cselekményszövés eszközei ezért itt-ott a rádiójátékok akkusztikus és sorrend-logikájának elemeire épülnek. Helyenként az Igazolatlan őszben is kiérződnek ezek a „szépséghibák", amit ózonban a darab kosicei (kassai) előadásának gyakorlott kezű rendezője: Kon rád József sikerrel próbált tompítani vagy semlegesíteni. Néhány kulcsfontosságú mozzanat kihangsúlyozásóval és a figurák jellemének erőteljesebb, harsányabb kibontásával nem csupán pergőbbé. de egyben szinpadszerűbbé is sikerült tennie a nagyon elevenbe vágó és időszerűen fölvetett problémát, hiszen a szerző az emberi lét értelmének, a jó és rossz párharcának kérdéseihez nyúlt. Előszóként s a művészi tanulságok összefoglalásaként a szerző erről igy vall az előadás műsorfüzetében: „Mit akartam elmondani az Igazolatlan őszben? Félelmeimet, szorongásaimat és reménykedéseimet írtam bele. Darabom nem háborús darab, bár fontos közege a háború. De ugyanolyan lényeges közege a béke is. Nem eseményeket idéz föl: az emberről óhajt elmondani valamit, amit fontosnak tart. Ez az oka annak, hogy az Igazolatlan ősznek nincs térképen fellelhető helyrajzi pontja. A darab „helyszíne“ az ember. Az Ember, akit megviselt a háború, aki a háborút nem fogadja el, de mégis hajmeresztő helyzetekbe sodródik s aki a szörnyűségek ellenére is képes megőrizni személyiségét és illúzióit.“ Kopányi György gondolatmenetébe kapaszkodva : az előadás, Konrád József rendezése és K o p ó c s Tibor szinte kofkai labirintusként ható, zsúfoltságában is találó díszlete a mű igazi értéséről és helyes értelmezéséről tanúskodik. Az előadás érezteti a nézővel a szerző által fölvetett problémák és időszintézis eszmei jelentőségét: bizonyítván, hogy az elmúlt évek, a háború emlékei s az ellene folytatott szüntelen harc fontossága ott él tudatunkban. Az Igazolatlan ősz kassai bemutatója „igazolja", hogy az emberi lét kérdéseihez feltétlenül közünk van, a történelem bennünk zúg, árad: s mi azonosulni tudunk a darab hősével, aki egyedül marad a háború pusztította városban a védtelenséget helyezi szembe az embertelenséggel, csupasz emberséggel próbálja felvenni a harcot az aljassággal, a gyűlölettel és teljes kiszolgáltatottsággal. Igaz, a színlap tragikomédiának jelzi ezt a színjátékot, mely a valójában különböző színi hatásokat egybeötvözve többé, mássá, gazdagabbá kerekedik. Konrád József jó érzékkel és tiszta fogalmazásmóddal közvetíti a művet, jól érvényesül ebben a rendezői fogalmazósmódban az érzelmek, indulatok, gondolatok viharzása; a téma bensőségessége és eszmei fűtöttsége. Jónak tartom a darab eredeti változatában végrehajtott képváltósokat és időrendi cseréket, melyek nagyban erősítették a színmű iróilag kissé laza szerkezetének szellemi szerepét. Igaz, az előadás elbírt volna még néhány további szerencsés rendezői „közbenyúlást" vagy ötletet, de Konrád József első kosicei (kassai) rendezése így is legjobb erényeit mutatja föl: a színpadi cselekményvezetés mesteri, rutinos fogásait és az egészre tekintő figyelmet. A színészi alakítások közül elsősorban Várady Béla kitűnő játéka érdemel külön említést. Mindvégig ő áll a cselekmény középpontjában, az előadás első percétől az utolsóig színen van, ami már önmagában is figyelemre méltó teljesítmény. Várady szívvel-lélekkel, nagy belső meggyőző erővel játssza az öregembert. Figurájának minden erényét felcsillantja: a tisztaságot, az egyszerűséget, a makacs emberséget. Hitelesen tárja elénk egy olyan öregember lelkivilágát és a maga kisszerűségével naggyá váló hősiességét, aki megnyerte ugyan a saját háborúját a katonai erőszak ellen, ám saját környezetének kapzsiságával, közönyével, pökhendiségével szemben már nem talál jobb ellenszert a saját halálánál . . . Az előadás többi szereplője is jól kidolgozott alakításokkal, emlékezetes színpadi jellemekkel ajándékozza meg a nézőket. A minden helyzetben megélni tudó emberek hiteles típusát formálta meg Gyurkovics Mihály az albérlő szerepében. A talpig becsületes öregember gondolkozásmódjával aligha azonosulni tudó feleség alakját meggyőző színészi eszközökkel érzékeltette Szabó Rózsi. Gondosan fölépített karakteralakításokat láttunk Csendes Lászlótól, Boráros Imrétől és Lengyel Ferenctöl, míg az „emberséggel fertőzött" katonák belső indulatainak teremtettek hiteles keretet Kovács József, Horváth Lajos és László Géza. Az előadás jó atmoszféráját Dobi Géza szcénikai zenéje is segíti. (i-r) Az öregembert alakító Várady Béla párbeszéde a feleségével (Szabó Rózsi), a hadnaggyal (Boráros Imre) és az elnökkel (Csendes László) G. BODNAR felvételei 21
